A hűség falvai

Cabe

Az első világháború utáni béketárgyalások során az új határokat meghúzó győztes hatalmak a legtöbb esetben fikarcnyit sem törődtek az adott területeken élő lakosság érzelmeivel, akaratával. De, szerencsére, akadtak üdítő kivételek is…

1921. július 27-én Grazban három antant országi, egy japán és 1-1 osztrák és magyar taggal megalakult a határmegállapító bizottság. A bizottság összetételéből már világosan látszik, hogy a magyaroknak nem túl sok beleszólása volt az ügymenetbe, még úgysem, hogy a japán résztvevő többnyire az ő javaslataikat támogatta.

És mégis… A velencei jegyzőkönyv értelmében Sopron és környéke az 1921. december 14-e és 16-a közti népszavazáson dönthetett hovatartozási szándékáról. Mint a történelemkönyvekből tudhatjuk a leghűségesebb város lakói Magyarország mellett voksoltak. Szerencsére a jó példa ragadósnak bizonyult…

Azokban az időkben több határmenti település hovatartozásáról is csaknem a késhegyig menő viták folytak, a határmegállapító bizottság meg dolgozott, szépen, szorgalmasan és a maga szemszögéből eredményesen is. Húzkodták is szorgalmasan a vonalakat, de ezek a vonalak gyakran nemigen tetszettek a helyieknek, akiknek a feje fölött, a megkérdezésük nélkül döntöttek. Így volt ez Szentpéterfa esetében is…

Az akkoriban javarészt horvátok lakta faluból indult ki a kezdeményezés, hogy ők maguk és környező falvak lakói szintén népszavazáson dönthessék el, hogy melyik országhoz kívánnak tartozni. Erkölcsi kötelességüknek érezték ezt Magyarországgal szemben, amely félévezreddel korábban befogadta ősapáikat.

A helyi parasztság ragaszkodott az ősi földhöz, Magyarországhoz. A kereskedők, iparosok, idénymunkások viszont úgy vélték, hogy Ausztriában jobban megtalálhatják számításaikat. A helyi - és természetesen a szélesebb körű – ellentétek miatt nem mentek egyszerűen a dolgok. A sajnálatos események során meggyilkolt pornóapáti plébánoson, Pataki Ferencen kívül még hosszan lehetne sorolni azok nevét, akiknek testi épsége, szabadsága, vagyona veszélybe került hazafias érzelmeik miatt. De nem adták fel…

Hosszas huzavona, politikai tárgyalások, tüntetések után végre megtarthatták a népszavazásokat, melynek eredményeként 1923. január 10-én visszatért Magyarországhoz Kis- és Nagynarda, Alsó- és Felsőcsatár, Magyar- és Németkeresztes, Horvátlövő és Pornóapáti, majd március 8-án Ólmod és végül március 9-én Szentpéterfa.

Az Országgyűlés 2014. december. 30-án hirdette ki Hende Csaba önálló képviselői indítványára meghozott, 2014. évi CIII. törvényét a hűség falvairól:

Az Országgyűlés fejet hajt a nyugat-magyarországi területek elszakítása ellen 1921-ben kibontakozó fegyveres küzdelem résztvevői és az 1922. évi népszövetségi döntést kikényszerítő falvak lakosainak bátor magatartása előtt, amellyel kivívták településeik Magyarországhoz tartozását, ezért az alábbi törvényt alkotja:

1. § Az Országgyűlés az 1922-es népszövetségi döntést kikényszerítő helyi lakosok tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe iktatja.

2. § Az Országgyűlés Szentpéterfa, Ólmod, Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti községeknek a „Leghűségesebb Falu” („Communitas Fidelissima”) címet adományozza.

Forrás: Wikipédia; Hende Csaba: „Communitates Fortissimae” – a hűség falvairól; Net.jogtar.hu; Repcevidek.hu; Vasmegye.hu; Frisss.hu; NOL.hu;

Kép: nyugat.hu;

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/35723/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?