Horthy Miklóst kormányzóvá választják

Cabe

1920. március 1-én a magyar nemzetgyűlés, elsöprő többséggel, vitéz nagybányai Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. A 141 leadott szavazatból 131 támogatta Horthyt, Apponyi Albert 7 voksot kapott, 3 pedig érvénytelen volt.

A kormányzóválasztás szavazatainak összesítése Polgári Kori Kormányhatósági Levéltárak – Országgyűlési Levéltár – Képviselőház és Nemzetgyűlés – Elnöki és általános iratok (K 2) – F. 1. 10.

1919. november 16-án Horthy Miklós csapatai élén – és az azóta is sokat emlegetett fehér lovon – bevonult Budapestre. Fontos lépcsője volt ez a háborús összeomlást és a proletárdiktatúrát követő konszolidációnak.

November 24-én alakult meg Huszár Károly kormánya, amelyet végre az antant is elismert és komolyan vett. Ezután kellett még néhányat lépni, úgy, mint a nemzetgyűlési választások megtartása és a kormányfő megválasztása, hogy véget érhessen az áldatlan helyzet és külföld végre tárgyalóképes félnek ismerje el a magyar vezetést.

Az ország és új kormánya rendkívül nehéz helyzetben volt, kisantant általi katonai megszállás hatalmas károkat okozott. A román megszállás alatt megindult az ország módszeres kifosztása, amely során a becsült kár 1,5 milliárd aranykoronára rúgott.

Az államforma kijelölésének esetében kétség sem volt, a „köztársaság” szó, mint olyan, a két forradalom után meglehetősen gyanúsan csengett mindenki fülében. A királyság fenntartásának szinte egyöntetű volt a támogatottsága. Vita csak a IV. Károly visszatérését kívánó legitimisták és szabad királyválasztók alakult ki.

Azt viszont mindenki tudta, az antant semmiképp sem nézne jó szemmel egy Habsburg-restaurációt. A szomszédos országok pedig annyira ellenezték IV. Károly visszatérését, hogy újbóli trónra kerülését háborús okként jelölték meg.

Addig is, míg nincs király, jó megoldásnak tűnt egy kormányzó megválasztása. Ez nem példa nélkül való a magyar történelemben: gondoljunk csak Hunyadi Jánosra, vagy Kossuth Lajosra. A kisantant állami viszont még azt sem nézték volna jó szemmel, ha kormányzóként, ideiglenesen egy másik Habsburg kerül vezető pozícióba Magyarországon.

Magyarországnak, pedig mint a világháború egyik vesztesének – amelynek még hátra volt a „fekete leves”, a trianoni békediktátum, nem igazán volt lehetősége tiltakozni a belügyeibe való ilyen mérvű beavatkozás ellen.

A nemzetgyűlés 1920. február 16-án ült össze kormányzóválasztásra. Ugyan több jelölt neve is felmerült, Horthy Miklós már a választás megkezdése előtt biztos befutónak látszott, holott ő inkább Apponyi Albert megválasztását támogatta.

Külpolitikai okból sem József főherceg, sem Albrecht főherceg nem jöhetett szóba erre a méltóságra; sőt József főherceg kifejezetten el is hárította jelölését, miután a szövetségesek 1920. február 2-án megismételték tiltakozásukat a Habsburgoknak bármilyen visszatérése ellen.

(Horthy Miklós - Emlékirataim)

Az a gondolat is felvetődött, hogy Horthy Miklóst egyenesen királynak választják meg, de ezt ő maga is ellenezte, hiszen elvileg elismerte IV. Károly jogos igényét a magyar királyi címre.

Azóta is gyakorta felhánytorgatják, hogy különítményesek „túlbiztosították” a választás idejére a parlament épületét, hogy a szavazás a felfegyverzett darutollasok jelenlétében történt meg. Ilyesmi is előfordult már a magyar történelemben, gondoljunk csak arra, hogy Szilágyi Mihály, Hunyadi Mátyás nagybátyja, merő véletlenségből több ezer felfegyverzett lovassal érkezett a királyválasztást megelőző tárgyalásokra. És mit tesz a véletlen, a katonák mind egy szálig elszánt Hunyadi „szurkolók” voltak…

Annyit mindenesetre elmondhatunk, akár Horthy Miklós tudtával és beleegyezésével történt a választás „túlbiztosítása”, akár a tudta nélkül, az egykori tiszti különítményeseknek ez volt az utolsó jelentősebb szerepvállalása.  

A nemzetgyűlés választásának eredményét Horthy közvetlenül semmiképp sem befolyásolhatta, mivel, mint nemzeti hadsereg fővezére, a Gellért Szállóban lévő „főhadiszálláson” várta a híreket.

Itt kereste fel a nemzetgyűlésből érkező küldöttség. Ő maga így írt erről emlékirataiban:

Prohászka püspök vezette azt a küldöttséget, amely a választás eredményét hírül hozta nekem és felkért, hogy az eskü letétele végett jelenjenek meg az Országházban.

Megköszöntem az irántam tanúsított nagy bizalmat, közöltem azonban, hogy a felajánlott méltóságot nem fogadhatom el, és hogy elhatározásom megokolását a nemzetgyűlés iránti tiszteletből, annak színe előtt adom majd elő.

(…)

Mielőtt beléptem volna az ülésterembe, megkértek, hogy változtassam meg elhatározásomat. Az Országház egyik termében összegyűltek a kormány tagjai, a pártok elnökei meg más vezető politikusok, és arra törekedtek, hogy rábeszéljenek. Látva, hogy ragaszkodom nemleges álláspontomhoz, szemrehányások hallatszottak a kormánnyal szemben, mert elmulasztotta, hogy beleegyezésemet előre biztosítsa. A gyülekezet egyre több vitatkozó csoportra oszlott.

Mint tiszt Őfelségének tettem esküt; ha elfogadom a kormányzóságot, akkor meg az alkotmányra és a nemzetre kell felesküdnöm. Vajon nem forog-e fenn az a veszély, hogy a két esküben vállalt kötelezettségeim összeütközésbe kerülnek egymással? Ezt a kérdést, melyen leginkább tépelődtem, nem vethettem fel nyíltan, és azt is tisztán láttam, hogy a béketárgyalások súlyos körülményei miatt hazánknak e nehéz napjaiban majd hazafias kötelességérzetemre hivatkoznak. Ezért csak azt kifogásoltam, hogy a leendő államfő számára megállapított jogkör - ahogyan a sajtó közléséből ismerem - teljességgel elégtelen. A kormányzó még el sem napolhatná a nemzetgyűlést, még kevésbé oszlathatná fel.

E megjegyzéseim után a jelenlévők rövid megbeszélést tartottak, majd Rakovszky István13, a nemzetgyűlés elnöke íróasztalához ült és tollal a kezében hozzám fordult: „Kérem, diktálja feltételeit. A nemzetgyűlés teljesíteni fogja.”

Még egyszer megkíséreltem, hogy ellenvetést tegyek. Ilyesmit - mondottam - nem lenne helyes alapos megfontolás és tapasztalt jogászok tanácsa nélkül, így hirtelenjében megfogalmazni. Ekkor kijelentették, hogy az ország kormányzójának - a nemesség adományozása és a főkegyúri jog gyakorlása kivételével - mindazokat a jogokat biztosítják, amelyek a királyt megilletik (éppúgy, mint Hunyadi János kormányzó idejében volt).

Mit válaszolhattam erre?

Miután ennyire sarokba szorítottak, elfogadtam a választást és bevonultunk a több, mint egy órája várakozó nemzetgyűlés színe elé. Letettem a kormányzói esküt a magyar nép választott képviselői előtt, akik a nemzetgyűlés képviselte állami főhatalom erejével megválasztottak.

Forrás: Wikipédia; Mnl.gov.hu; Users.atw.historiamozaik; Horthy Miklós - Emlékirataim

Kép: Horthy érkezése az Országházba 1920. március 1-én, mögötte Huszár Károly kormányfő és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/35051/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?