Együtt a szabadságért

Cabe

Bem apót vagy Dembinszkyt mindenki ismeri… És ez így van jól. De ha azt mondom: Józef Wysocki? Csak kevesen… Pedig Hőseink Pantheonjában gyöngybetűkkel van kirakva a neve…

Veletek harcoltunk… nem, mint zsoldosok, nem a saját személyes céljainkért, hanem abban a reményben, hogy Ti sikeretek, s ebben a mi részvételünk is, alapja lesz annak a további harcnak, mely életünk szakadatlan célja: harc Lengyelország függetlenségéért…

- búcsúzott Józef Wysocki a magyaroktól, mikor 1849. augusztus 20-án kénytelen volt elhagyni az orosz és osztrák csizmák tiporta magyar földet. A lengyel légió majdnem egy évig harcolt a magyarok oldalán, a szabadságért, a közös ellenség ellen.

Nem csak mi tudunk keveset róla, de a lengyelek is. A híres, nagy tábornokok elhomályosították dicsőségét, még a pontos születési dátuma sem maradt fenn.

Ami biztos: Tulczynban született 1809-ben. A nemesi származású fiú először a híres krezmienieci líceumban tanult. Önkéntesként lépett be lengyel hadsereg tűzérségéhez. Itt a Tüzérség Téli Iskolájában tanult, de csak úgy mellesleg, ezzel egyidőben szabad hallgatóként a Varsói Egyetemet is látogatta. Különösen a matematika iránt érdeklődött…

A Varsóban 1829. november 29-én kitört a forradalom, a szépreményű fiatalembert pedig december 30-án hadnaggyá avatták. Ezután kicsit várnia kellett az alkalomra, hogy bizonyíthassa képességeit, de akkor aztán anyait-apait beleadott. A Wawernél, 1831. február19-én olyan eredményesen harcolt az orosz lovasság ellen röppentyűseivel, hogy ezért utóbb a Virtuti Militari aranykeresztjével tüntették ki.

A lengyel felkelés bukása után Párizsba emigrált.

1848-ban Krakkóban szervezett egy önkéntesekből álló egységet, velük érkezett Magyarországra, hogy részt vegyen a szabadságharcban. Itt először őrnagyi rangot kapott, de tettei nyomán gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán. Egységével részt vesz Arad ostromában és 1849 januárjában már alezredes. A március 5-én Szolnoknál lezajlott ütközet után bátorságáért ezredessé léptetik elő és hadosztályparancsnokká nevezik ki. A Virtuti Militari – a lengyelek katonai bátorságért adományozható kitüntetése – után itt a mellére tűzhette a Magyar Katonai Érdemrendet is.

A tavaszi offenzívában a Damjanich vezette hadtestben hadosztályparancsnok és még véletlenül sem hagyná ki az offenzíva egyetlen csatáját sem. Május 6-án nevezik ki vezérőrnaggyá. Ekkor vonták össze vezetése alatt az addig külön harcoló lengyel csapatokat. Körülbelül 2600 ember parancsnoka lesz, három gyalogos zászlóaljat, négy dzsidás századot és két félüteget irányít a továbbiakban. Május végén pedig már ő Dembinszky utóda a IX. hadtestből és a lengyel légióból álló észak-magyarországi hadsereg parancsnokságában.

Mindig kerülte a népszerűséget, úgy vélte nem volna helyes, ha vetélkedni akarna a magyar tisztekkel. Ennek ellenére katonái legendákat meséltek róla és szó szerint a tűzbe mente érte.

A szabadságharc végső szakaszában megrendült egészsége, ellentétei Perczel Mórral és Dembinszkyvel arra késztették, hogy megírja lemondó levelét Kossuthnak. A kormányzó, aki tisztelete és elismerése jeléül kalaplevéve köszöntötte őt Gödöllőn, még április 8-án, természetesen nem fogadta el a lemondást.

Marad Tábornok Úr! Tartsd magadnál a parancsnokságot, melyet bizalommal helyeztem kezeidbe. Tarts ki mellettem. Megmentjük a hazát és a szabadságot. Számítok rá, hogy Ön nem hagy el engem.

- írta neki válaszlevelében.

És Wysocki és maradt. A legvégéig. Még részt vett az augusztus 9-ei temesvári csatában. Aztán elvállalta utolsó kötelességét a szabadságharc iránt: Kossuth és a magyar kormány megmaradt tagjai az ő fedezete alatt jutnak el török határhoz.

De a magyar szabadságharc után sem fejezte be… Harcolt ő még sok jelyen, ahol lehetett, a szabadságért. Végül Párizsban telepedett le, itt élt, rendkívül nehéz körülmények között.  1873. január 3-án hunyt el. A magyar honvédegylet haláláig segélyezte. A barátokat nem illik elfelejteni…

Forrás: Wikipédia; Wysocki.hu; Tapiokultura.hu

Kép: Lengyel légionista és magyar huszár (MEK; Závodszky Géza-Hermann Róbert: Nemzet születik. Új képes történelem. Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1997, 97. oldal.)

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/32902/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?