Aki nem tudott köpönyeget fordítani

Cabe

1708 volt az az esztendő, mikor a „Tűz fejedelme”, „Rákóczi villáma”, Ocskay László brigadéros utoljára fordított köpönyeget. Végzetét egykori katonatársa, Jávorka Ádám okozta, aki nem tudott köpönyeget fordítani…

Ocskay mielőtt Rákóczi katonája lett, sokat próbált. Tanult embernek mondható, ami azért abban a korban nem mindenkire volt feltétlenül igaz. Tanulmányait a nagyszombati jezsuitáknál folytatta, igaz nem sokáig, mert már tizenöt esztendősen beállt huszár lett Pállfy János gróf, a későbbi labanc generális ezredében. Az ezreddel részt vett Savoyai Jenő herceg hadjárataiban, de már itt is megmutatkozott zabolátlan természete, fegyelmezetlensége, hóhér vágta le az egyik fülét büntetésként. A kemény és kegyetlen fenyítés nem nála nem érte el célját. Nem sokkal később meggyilkolta az egyik bajtársát, a várható következmények ismeretében jobbnak látta, ha a katonaszökevények rögös pályáját választja. Soha, senki által nem vitatott hadi tehetségét bizonyítja, hogy simán megpattant a büntetés elől. És hova mehetett ekkoriban egy üldözött magyar? Természetesen a törökhöz. Temesvárra menekült és, hogy ne aprózza a dolgokat – sosem aprózott semmit életében – áttért a muzulmán hitre. Hogy itt is elkövetett valamit, vagy egyszerűen csak elunta a törökösködést, azt nem tudni. Annyi bizonyos, hogy visszatért a Pálffy-ezredhez, elkerülve a felelősségre vonást.

Részt vett a spanyol örökösödési háborúban, itt is kitűnt hősiességével, de rabiátus, garázda természetével, gyakori kicsapongásaival is. Természetéből fakadón előbb az egyik, a Habsburg oldalon harcolt, majd hirtelen váltás után már az ellenség táborában találjuk, a francia király egyik testőrcsapatának hadnagya lett. Itt is gyorsan kitelt a becsülete, de találékonyságára sosem volt panasz. Irány németföld, és ha más nincs, hát a bűn útja. A maga szervezte rablóbanda élén szerzett a németek körében, igencsak kétes hírnevet… Talán itt is forró lett a talaj a lába alatt, talán a honvágy húzta haza, de 1703. júniusában már egy hamarjában összetrombitált lovascsapattal jelentkezik II. Rákóczi Ferenc akkoriban szerveződő seregébe.

A fejedelem seregében gyorsan és sokra vitte, hogy aztán itt is, régi szokásához híven, váltson egyet. Sajnos, pont zászlót… Az 1708. augusztus 3-án lezajlott trencsényi csata után, hajdani parancsnoka, a labanc Pálffy János megbízásából Pyber püspök rávette Ocskayt az átállásra. Előélete ismeretében, ez mehetett valami nehezen, mert a jó kuruc brigadéros sosem az állhatatosságáról volt híres…

És Jávorka Ádám?

Kevés embernek adatott meg abban az időben, hogy egyetemi hallgató legyen, de kevesen is vágytak a tudományos pályára. Jávorka tudós embernek készült, csak az idők szavára hagyta ott a Nagyszombati Egyetemet 1704-ben, hogy Rákóczi katonájának álljon.

1708-ra már hadnagyi rangig jutott. Nagyon nem szívelhette az árulóvá lett Ocskayt, vagy tán az árulás tényétől irtózott, de megfogadta, hogy nem nyughat addig, míg az árulót bíróság elé nem állítja.

Jávorka históriája sem mentes regényes elemektől, nem véletlen hogy annyian, Jókaitól Herczeg Ferencig, Takáts Tibortól Dienes Andrásig -, megírták történetüket. Rákóczi hű katonája, az érsekújvári főhadnagy először 1709. december 31-én Ocskón kereste az árulót, de ott megtudta, hogy az az újévet Verbón, a Révay-kastélyban ünnepli. 1710. január elsején Jávorka koldusnak öltözve lopózott be a kastély, hogy kitudja Ocskay szándékát. Sikerrel járt és ez lett a kalandos életű, egykori kuruc brigadéros veszte.

Olyan csapdába esett bele, amilyet ő maga is számtalanszor állított élete során. A mulatozásból hazatérő, feltehetően erősen ittas, másnapos csapatnak igazi huszáros, kurucos cselt vetett Jávorka Ádám. Az országúton aztán Ocskay kísérőinek jórészét lekaszabolták, őt magát pedig élve foglyul ejtették. Jávorka szolgálati helyére, Érsekújvárra vitték, ahol Csajághy János brigadéros vésztörvényszéke karóba húzásra ítélte. Ocskay Sándor közbenjárására azonban kegyelmet kapott, bár fura kegyelem volt ez. A halálbüntetés maradt, csak a kínos és megszégyenítő karóval történő kivégzést változtatták fővesztésre. Ott fejezték le Érsekújvár főterén 1703. január harmadikán, hiába esküdözött, hogy visszatér Rákóczihoz elárulva I. Józsefet…

Jávorka csak egy zászlót tisztelt s ahhoz hű is maradt. Egészen a legvégéig. Még azután is…

1711-ben, a szabadságharcot lezáró szatmári béke megkötése után visszatért a biztos menedéket jelentő Lengyelországból, hogy újabb felkelést szítson. Elfogták, de nem sokáig őrizhették budai börtönében. Megszökött, vissza Lengyelországba. Ezután egy rövid orosz szolgálatban töltött idő következett majd a szíve, az konok szíve Rodostóba húzta a fejedelem után.

1721-ben őrnagyi rangban lépett be Bercsényi László francia huszárezredébe, hamarosan elő is léptették alezredessé, de a franciák között sem érezte igazán jól magát. 1724-ben ismét visszatért Rodostóba, hogy a nagyságos, Vezérlő Fejedelem főlovászmestere legyen. Míg a fejedelem élt, több ízben is járt megbízásából diplomáciai küldetésekben, mert hátha… Talán még lehet…

De nem lehetett.

II. Rákóczi Ferenc száműzetésben, Rodostóban hunyt el 1735. április 8-án.

Jávorka végre békésebb élet után nézhetett, egy lengyel herceg jószágkormányzója lett Galíciában. De a szíve maradt a régi. Ő találta meg Ilyvóban a gróf Forgách Simon és Zsigmond halála óta eltűntnek hitt Rákóczi-levéltárat. 1747. február 1-jén Skolie-ben adta át a gróf Forgách-család küldötteinek, megmentve így azt az utókor számára.

Forrás: Wikipédia; Portal.zmne.hu; 

Kép: Hirhatar.com

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/32849/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?