Egy márciusi ifjú, mint az USA tábornoka

Cabe

A 19. század közepén élt Pesten fiatal könyvkereskedő. Jó barátja volt egy ifjú költő, bizonyos Petőfi Sándor. Aztán fordult néhányat a történelem közmondásos kereke és a békés könyvkereskedő, mint amerikai tábornok, megkapta a legmagasabb amerikai kitüntetést, a Medal of Honor-t…

Számwald Gyula(Számvald, később Stahel Gyula, Julius H. Stahel-Számwald; Stahel-Számwald Gyula – remélem egy névváltozatot sem hagytam ki) Szegeden született, 1827 november 5-én és New York-ban 1912. decenber 4-én hunyt el. Az arlingtoni katonai temetőben temették el, a legmagasabb rangúaknak kijáró tiszteletadással.

A magyar szabadságharcban főhadnagyként szolgált. A branyiszkói ütközetben meg is sebesült. Hogy pontosan melyik seregtestben teljesített szolgálatot, abban a források eltérő véleményen vannak. A lényeg, hogy a szabadságharc alatti tevékenysége miatt, a világosi fegyverletétel után, nem ártott kellemesebb éghajlatú vidék után néznie. Először, Lipcsében dolgozott újságíróként. Innen még hazatért rövid időre – barátai kieszközölték számára az amnesztiát -, de nem tudott újra gyökeret ereszteni itthon. 1855-ben ismét emigrált.

Először Londonban próbált szerencsét, itt vette fel a Stahel nevet, azonban itt sem volt maradása sokáig – akkoriban Európa-szerte nehezen boldogultak a volt negyvennyolcasok. Az osztrák birodalom nagyhatalomnak számított és messzire elért a keze. Nem véletlen, hogy olyan sok volt szabadságharcos ment Törökországba, Amerikába, ahol mégiscsak nagyobb biztonságban tudhatták magukat.

Stahel Gyula is hamar áttette székhelyét New York-ba, ahol Illustrated News-nál dolgozott. 1861-ben, az amerikai polgárháború kitörése után, ő is, mint annyi más negyvennyolcas honvéd, csatlakozott az északiak seregéhez, ahol szívesen látták a hajdani szabadságharcosokat.

Lincoln elnök felhívást tett közzé önkéntes csapatok megszervezésére, ennek hatására szervezte meg a 8. New York-i gyalogezredet. És ha már megszervezte, alezredesi rangban ő is lett a parancsnoka.

1861. július 21-én ennek az ezrednek az élén vett részt az első Bull Run-i csatában.  Erről a csatáról csak annyit, hogy minden bizonnyal lángbetűkkel fog szerepelni az emberi hülyeség kultúrhistóriájában, ha egyszer majd Ráth-Végh István egy követője megírja e művet. Történt ugyanis, hogy a derék washingtoni polgárok derűs mulatságnak vélték az ütközetet és családostól felkerekedtek, hogy egy vidám piknik keretében megtekintsék. A leendő csatatér ugyanis közelesett a fővároshoz és biztosak voltak abban, hogy a virtigli északi gyerekek pillanatok alatt megverik a délieket. Micsoda mulatság lesz ezt végignézni!

Nem volt az.

Sok északi tiszt, tisztes még azzal se fárasztotta magát, hogy a fegyverét elhozza, inkább a megrakott asztalok és a csinos hölgyek körül vitézkedtek. A déliek kicsit komolyabban vették a háborút, aminek meg is lett az eredménye. Az északiak, katonák és polgárok fejvesztett menekülése. A megesett baj csak azért nem lett nagyobb, mert a 8. New York-i ezred, amelyben több magyar is szolgált, élén egy tapasztalt katonával, Stahel Gyulával, biztosította visszavonulást. Ha nem sikerül ott megállítania délieket, azok akár Washingtont is elfoglalhatták volna.

De nem ez volt az egyetlen ütközet melyben részt vett. A polgárháború hosszúra nyúlt, egy tehetséges katonának bőven adódott lehetősége érdemeket szerezni. Stahel Gyula pedig a magyar szabadságharcban járta ki a hadak iskoláját, itt tanulta meg, mit jelent az a szó: vitézség.

Kitüntette magát a Cross Keys-i ütközetben, 1862. június 8-án. Alig két esztendővel később pedig a piedmonti csatában, 1864 június 5-én kiérdemelte a Congressional Medal of Honor-t, a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést. Sajnos ebben az ütközetben a karját szétroncsolta egy golyó és ez katonai karrierjének végét jelentette.

A háború után főkonzul lett Japán, később pedig Sanghajban. 1885-ben felhagyott a diplomácia szolgálattal és visszatért Amerikába. Ott élt haláláig.

Magyarországra is visszalátogatott 1896-ban, a millenniumi ünnepségekre, de a sok szenzáció között itthon szinte észre se vették a haza nagy fiát, aki sokat tett azért, hogy Magyarország hírnevét öregbítse a nagyvilágban.

Forrás: Vasvári Ödön: A piedmonti csata száz éves; Wikipédia; Delmagyar.hu;

Kép: Stahel-Számwald Gyula és Ludwing Blenker az általuk szervezett 8. New York-i gyalogezred tisztjei között (Részlet. Delmagyar.hu / Fold3.com)

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/31772/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?