A juta-dombi csata

A Juta-domb ma már nem létezik. De helyén egy emlékmű áll, hirdetve: itt vívta utolsó csatái egyikét, a maradék Magyarország, a megszállók ellen, 1956. november 4-én.

A Juta-domb Budapest határában volt, a mai pesterzsébeti Helsinki út közelében, a Pestre vezető országút nyomvonalánál. A forradalom után a dombot eldózerolták, mert nem csak azokat az időket és embereket, de még a helyet is ki akarták törölni a nemzet emlékezetéből.

1956. november 3-án megkezdődtek a Parlamentben a szovjet magyar tárgyalások a megszállás leállításáról és a szovjet csapatok kivonásáról. A szovjet tárgyalófelek ígéretet is tesznek a hadműveletek leállítására. Maléter Pál, akkori honvédelmi miniszter parancsára magyar alakulatok reguláris katonai egységek foglalnak el védelmi állást a Juta-dombnál, a Nagykőrösi útnál, a Határ útnál, Soroksár határában, a Jászberényi útnál, a Kőbányai útnál, a Zalka Máté téren, az Éles saroknál, a Csajkovszkij parkban. Az Esztergomi Tüzérezred katonái kapják a feladatot, hogy Juta-domb térségben zárják le a Soroksári utat, hogy a tököli magyar-szovjet tárgyalásokat ne zavarhassák meg katonai csapatmozgások.

A Maléter Pál vezette tárgyalóküldöttséget azonban a szovjetek letartóztatták és katonai konvojjal elindították őket Soroksár irányába. A konvojban – a megszállókon kívül – számos ávós is utazott…

A rendelkezésre álló források itt ellentmondásba keverednek egymással. Az egyik szerint a konvojban utazó ávósok nyitottak tüzet a katonákra, mikor észrevették az esztergomi tűzéreket, a másik vélemény szerint, a juta-dombi ellenállók kezdték a harcot, ugyanis nem jutott el hozzájuk a parancs, hogy tárgyalások folynak, nem szabad konfliktusba keveredni az oroszokkal. De ma már, utólag, oly mindegy ki kezdte…

Csak az a biztos, a felkelők nem tudhatták, hogy a menetben utaznak a szovjetek által elrabolt kormányküldöttség tagjai is. A foglyok közül Kovács István vezérkari főnök köpenyét, Szűcs Miklós vezérkari csoportfőnök sapkáját lőtték át, kocsiban ott ült a fogoly honvédelmi miniszter, a később kivégzett Maléter Pál is.

Az összecsapásban tizenhatan – tizenegy szovjet katona és öt ávós - vesztették életüket, köztük egy szovjet ezredes, a Szovjetunió hőse. A sebesültek száma hozzávetőleg 50-60-ra tehető. A forradalmárok kilőttek két orosz sorozatvetőt, egy teherautót és Piros István hajdani belügyminiszter Pobjedáját. A régi, kiváló kommunista persze nem utazott benne…

Dobrosi Lajos – őt 1957 novemberében letartóztatták, első fokon halálraítélték, majd később a másodfokú bíróság is jóváhagyta a halálos ítéletet. 150 napig ült a halálos zárkában. Végül az Elnöki Tanács kegyelemből ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. 1970-ben szabadult – így emlékezett vissza történtekre:

Minket november 2-án reggel vittek a Juta-dombra. A jéggyár és a jutagyár közt volt egy homokbánya, itt foglaltunk tüzelőállást. Négy könnyű lövegünk volt és két közepes, a két közepes szembe nézett a Határ úttal, a mi tüzelési sávunkkal pedig oldalról támogattuk őket. Volt ott egy csomó polgári személy géppuskával és golyószórókkal. Amikor 4-én reggel jöttek az oroszok, a civilek kezdték a tüzelést, mi már csak akkor lőttünk, amikor az oroszok ránk is tüzeltek. Jöttek harckocsival, katyusával, ZIL-ekkel. A lövegnél voltam, amikor megjelent a szovjet oszlop. Amikor elkezdtek felénk is tüzelni, a parancsnok elrendelte, hogy - Tűz! -Továbbítottam a lövegemnek a tűzparancsot. A mieink egy harckocsit és egy katyusát kilőttek, az oszlop nem tudott ezért továbbmenni. Megfordultak és elmentek. Körülbelül öt perc volt az egész.

(…) Ahogy Soroksár felől jött pár harckocsi, a dombon levő csoport továbbengedte mindaddig, míg az Atra gyárhoz (ma Helsinki út 81. sz. irodaház) nem közeledtek. Ekkor tüzet nyitottak rájuk. A harckocsik hátrálni próbáltak, de újabb tűzsorozat zúdult rájuk. Két harckocsi megsérült s lángra lobbant. Kettő-három Pobjeda személyautón újabb fiatal forradalmárok érkeztek. A kocsik fedezékeiből lőtték a harckocsikból rájuk tüzelő szovjet katonákat. (…)

- emlékezik Pándi György.

A Juta-domb egyike volt azon kevés helynek, ahol a honvédek és a civil felkelők közösen, sikerrel vették fel a harcot a megszálló csapatokkal. És rettenetes volt a megtorlás…

Az itt elesett szovjet katonákért a "Mecséri János ezredes és társai" perben - szovjet kérésre (vagy inkább követelésre, parancsra?) - rendkívül súlyos ítélet született. I. fokon 11 halálos ítéletet, egy életfogytiglanit, 30 esetben 10-15 évig, 10 esetben 1-5 évig terjedő börtönbüntetést mondtak ki a Juta-dombon harcoló hivatásos katonákra.

Forrás: Wikipédia;Csete Örs 1956.hu; Eörsi László - Soroksár 1956; Kő András – Tököl; Hvg.hu;

Kép: katonai megemlékezés a Juta-Domb helyén álló emlékműnél www.honvedelem.hu

2
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/31460/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Cabe
Cabe válasza: Örs bejegyzésére 2016-11-05 07:33:45
Először is: Elnézését kérem, ha bármiben és bárhogyan megsértettem jogait!
Természetesen, ha kívánja a kérdéses bejegyzést azonnal eltávolítom a blogról.
A bejegyzést addig is módosítom, feltüntetve Önt és honlapját a források között.
Dobrosi szavait egyébként a Wikipédiáról vettem át, melyet meg is említek a források között.
Még egyszer: őszintén sajnálom, ha kárt vagy bosszúságot okoztam Önnek.
Válaszolok
Örs 2016-11-03 23:37:41
A Juta-dombi katonák történetét régóta szívemen viselem, többükkel találkoztam, készítettem interjút, arcképüket megörökítettem, pl. Vasi Ferencet, Puchert Jánost, Vili Ferencet, Varga Józsefet, Kovács Zoltánt, vagy éppen a cikkben is említett Dobrosi Lajost, akit itt mutattam be: 1956.hu
A cikkben olvasható Dobrosi-szöveggel csak az a baj, hogy Dobrosi szavait egy általam 1996-ban készített interjúból idézi a cikk (amely a hivatkozott honlapomon is olvasható) - a szövegemet szinte teljesen szó szerint átvéve, de nevem illetve a forrás megjelölése nélkül, szerzői jogaimat nagyívüen átlépve. Ejnye!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?