A magyar vitézség napja

Cabe

Október 17. a magyar vitézség napja. Számomra mindenképpen az, még akkor is, ha hivatalosan nincs ilyen ünnep a naptárban. 1552. október 17-én esett meg az a csoda, hogy Eger rommá lőtt falai alól megkezdte visszavonulását a vert török sereg.

Szerencsés nemzet vagyunk, állítom, bárkinek bármi is legyen erről a véleménye. Nem csak azért, mert ilyen hihetetlenül vitézek voltak elődeink, ott Egerben, de azért is, hogy akadtak lantosaink, krónikásaink, akik méltó módon meg tudták örökíteni a diadalt.

Summáját írom Egör várának,

Megszállásának, viadaljának,

Szégyönvallását császár hadának,

Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.

Ezekkel a sorokkal kezdődik Tinódi Lantos Sebestyén Egri históriának summája című éneke és ebben a négy sorban nagyjából minden benne van, amit tudnunk kell Egerről. Az ostrom, a török császári had szégyene, Ferdinánd király vigassága – bár ő aztán nem sokat tett Egerért. Hozzáállását remekül örökítette meg Várkonyi Zoltán (ő játszotta Ferdinándot) az Egri csillagok nagysikerű filmváltozatában.

Bután néz, aztán röviden összefoglalva csak annyit mond: a magyarok baját oldják meg a magyarok. Mikor emlékeztetik, hogy ő Magyarország királya is, csak legyint. Nem hinném, hogy a valóságban is így zajlott volna le valamelyik követjárás, de a lényeg benne van: az osztrák császárnak nem sokat számított, mi történik a távoli végeken. Küldött ugyan két zászlóalj cseh zsoldost, de azok már nem juthattak be a törökök által körülzárt várba.

Móricz szász választófejedelem is elindult Győrből Eger alá kb. 11 ezer főnyi brandenburgi, szász, osztrák és cseh csapatokból álló seregével. Remélte, hogy Giovanni Battista Castaldo itáliai zsoldosvezér is csatlakozik hozzá, aki ekkor Erdélyben tartózkodott. De természetesen ez a felmentő sereg sem érkezett meg soha Eger alá. Jellemző volt ez a korabeli végvári harcok idején, a pocsék ellátás, a mindig késő és kevés zsold, a hadat tizedelő betegségek miatt nehezen mozogtak a seregek. És a katonai parancsnokok sem hajtották túl őket: hosszú ideje már nem verte meg senki a törököt nyílt csatában

Magunkra maradtunk.

Azaz, magukra maradtak ők, 1935-en, Gárdonyi Géza legalábbis ennyit említ regényében, Az egri csillagokban.

Mellesleg: „A Nagy Könyv” elnevezésű felmérésen, 2005-ben Magyarország legnépszerűbb regényének választottak. Ez azért jelenthet valamit, még akkor is, ha egyes nagy eszű kritikusok szerint, hibás szerkezetű, rosszul felépített írás. (Csak zárójelben; ilyenkor szokott eszembe jutni: öreg, lehet nekiszakadni, írjál már jobbat!)

Az újabb kutatások szerint nagyobb volt a védősereg, talán, a szédületes, 2300 fős létszámot is meghaladta. A törökök – Gárdonyi szerinti – száz, tán kétszázezres seregével szemben. A történészek persze pontosították a számot, míg korábban 80 ezres becsülték a török hadat, ma már csak 35-40 ezer főről beszélnek. Szépek a számok, de a lényeg nem változott: kisszámú védő állt szemben a hihetetlen túlerővel. És diadalmaskodott.

A lényeg: Kara Ahmed és Szokoli Mehmed a seregével már 1552. október 17-én elvonult a vár alól. Ali budai pasa csak másnap, 18-án követte őket a csapataival.

Az ostromról így írt Dzselálzáde Musztafa pasa, a szultán magas rangú hivatalnoka, mellékállásban költő és történetíró:

A vár alatt elesett vértanúknak nincsen száma. Negyven napig tartott a harc, de elfoglalása könnyű szerrel nem volt lehetséges, mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van, védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának, továbbá rendkívül nehezen hozzáférhető és párját ritkító vár. Isten végzéséből bekövetkezvén a téli évszak és a hideg idő, a beállott esőzés és havazás miatt eltűnt a nyugalom és türelem; az élelmiszerekben való szükség aggasztotta a sereget, a hidegség megzavarta a jószágok nyugalmát. Minthogy a vár elfoglalása az isteni végzésben más időre volt meghatározva: jobbnak és célszerűbbnek tartották, ha a vár alól elvonulnak s felhagynak a vívással és harccal.

A diadal eredményeképpen a gazdag – és meglehetősen védtelen - felvidéki bányavárosok megmenekültek a török megszállástól. A törökök megtorló hadjárata, melyet az Erdélyi Fejedelemség és a Királyi Magyarország egyesítési kísérletének okán indítottak, ezzel a vereséggel zárult. Bár a kiváló ruméliai haderő számos várat elfoglalt az év során I., avagy Nagy Szulejmán (igen, ez az a fickó akiről tévésorozatok szólnak) célját nem érte el, nem sikerült elvágniuk egymástól a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket.

Hogy min múlott?

Talán azon, amit Gárdonyi Gézánál olvastam:

– Esküdjetek velem – mondotta Dobó.

A teremben mindenki a feszület felé nyújtotta a kezét.

– Esküszöm az egy élő Istenre...

– Esküszöm az egy élő Istenre – hangzott az ünnepi mormolás.

– ...hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!

– Úgy segéljen! – zúgták egy hanggal.

– És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. – Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!

Nem kételkedett azon senki. Lángolt mindenkinek az arca, mert tűz égett mindenkinek a szívében. A Dobó esküjére minden kard kivillant. Egy lélekkel kiáltották:

– Esküszünk! Mink is így esküszünk!

Források: Tinódi Lantos Sebestyén - Egri históriának summája; Gárdonyi Géza - Egri csillagok; Wikipédia;

Kép: Dobó István szobra az egri Dobó téren

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/31026/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?