Az első magyar válogatott focimeccs

Cabe

A magyar labdarúgó válogatott 1902. október 12-én játszotta első hivatalos mérkőzését. Az ellenfél ki lehetett volna más, mint az örök rivális, a „sógorok” csapata, Ausztria válogatottja.

1897. május 09. a magyar foci születésnapja. Ekkor rendezték meg az első nyilvános labdarúgó mérkőzést Magyarországon. A válogatottunk 1902-ig már több ízben is játszott külföldi csapatokkal, de azok minden esetben csak klubcsapatok voltak.

A hajdani Osztrák-Magyar Monarchiában ekkor még – hogy stílszerű legyek – kispályás dolognak számított a foci, ezért aztán nem váltott ki jelentős visszhangot a két csapat mérkőzése. Csak hogy a régi viccet felemlegessem:

Ferenc Józseffel közli az egyik kamarása:

- Felség, válogatott labdarúgó mérkőzés lesz délután a Práterben!

- Milyen meccs lesz – kérdi az ősz uralkodó.

- Osztrák-Magyar – feleli a kamarás.

- Jó, jó de kivel játszunk? – kérdi az agg király.

Sajnos a valóságban is nagyjából ennyire vették komolyan a mi fiaink a derbit. Több, akkor nevesnek számító labdarúgó nem is vállalta a játékot. A nézők se nagyon tolongtak, pedig reklámcélokból körbeautóztatták a magyar csapatot Bécs utcáin. De még így is alig több, mint félezer néző ment ki a WAC (Wiener Athletiksport Club) stadionjába, a Práterbe.

Nem tudom, hány magyar néző lehetett kint, de az biztos, hogy nem voltak túl boldogok a meccs után, 5-0-ra kikaptunk.

A keretekről csak annyit, magyar válogatottat szavazás útján állították össze a Teréz körúti Stanoj kávéház különtermében. Az osztrákoknak pedig több ifjú játékosa álnéven játszott a meccsen, az iskolai kicsapástól tartva. Hja, kérem, a foci, a sport akkor még nem számított valami komoly dolognak.

A két csapat összeállítása:

Ausztria: Philipp Nauss – Eipel (valódi neve: Wilhelm Eipeldauer), Omlady (Emil Wachuda -csapatkapitány) – Felix Hüttl, Rudolf Blässy, Quick (Raimund Mössner) – Julius Wiesner, Gustav Huber, Engelbert Schrammel, Jan (Johann Studnicka), Josef Taurer. Szövetségi kapitány: nem volt.

Magyarország: Bádonyi Gyula (Budapesti Torna Club) – Berán József (Ferencvárosi TC), Gabrovitz Emil (Postás SE) – Koltai József (Ferencvárosi TC), Pozsonyi Imre (Magyar Úszó Egyesület), Bayer Róbert (Magyar Athlétikai Club) – Buda István (Budapesti Torna Club), Steiner Bertalan (33-asok FC), Pokorny József (Ferencvárosi TC), Hajós Alfréd (csapatkapitány – Budapesti Torna Club), Oláh Károly (Budapesti SC). Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc.

Azonkívül, hogy ez volt a magyar csapat első hivatalos meccse, van még egy sporttörténeti érdekessége a mérkőzésnek. A magyar csapatkapitány személye. Bizonyos Hajós Alfréd úr viselte a kapitányi karszalagot – ha ugyan hordtak akkoriban ilyesmit.

Igen ő az „a” Hajós Alfréd, az 1896-os athéni olimpia kétszeres úszóbajnoka, az első magyar olimpiai győzelem megszerzője. (Csak azért nem az írtam, hogy aranyérmese, mert akkoriban ezüstérmet adtak az olimpiai győzőknek.)  Egy igazi sportember.

Sportolóként úszott, atletizált (1896–1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. Fizikai felkészültségének elismeréseként játékosként balösszekötőként alkalmazták képességeit. 1897. május 9-én az első nyilvános edzőmérkőzésen játszott labdarúgó-mérkőzésen a Budapesti Torna Club (BTC) csapatában. A BTC-ben 1898–1904 között rúgta a labdát. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak. Rövid ideig a labdarúgó szövetségi kapitányi posztot is betöltötte.

És ő végezte el a kezdőrúgást azon a mérkőzésen is, 1947. 05. 04-én, melyen a magyar labdarúgás ötven éves jubileumát ünnepelték. A helyszín a budapesti Fradi-pálya volt. Ezúttal 5-2-re mi nyertünk…

 A Der Abend osztrák lap írta a találkozó után: "...A mérkőzés 90 perce alatt mi csak ellenfelünk csodálatos játékában gyönyörködhettünk." Az osztrákok csodálata egyáltalán nem meglepő, hiszen ekkor már Puskásék játszottak a válogatottban.

De ez a meccs, sajnos nem csak a jubileumi győzelem, vagy a rúgott gólok miatt maradt emlékezetes. Súlyos baleset történt alatta, az FIC pálya egyik faszerkezetű lelátója leszakadt, több, mint kétszázan sérültek meg. De, ahogy mondani szokták, ez már egy másik történet…

A kép jobb szélén a labdával Hajós Alfréd, mellette az akkori csapatkapitány Zsengellér Gyula

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/30906/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?