Betelepítés és adók

Cabe

Azokkal a fránya magyarokkal mindig baj van… Már a XVII. században se tetszett nekik, hogy a birodalomhoz való felzárkóztatás jegyében mindenféle nációkat betelepítenek az országukba, meg valami új pénzügyi rendszer is hírbe került…

1689-ben gróf Kollonich Lipót kalocsai érsek egy körülbelül ötszáz oldalas tervezetet nyújtott be a volt török hódoltsági magyar területek gazdasági hasznosíthatóságának módjairól. A tervezet magában foglalta Magyarország felzárkóztatását az örökös osztrák tartományokhoz, azokhoz hasonló közigazgatási rendszer kiépítését. A régi, magyar rendi intézmények teljes átalakításával, az ügyek intézését az udvarhoz közelálló szakértőkre, hivatalnokokra akarta bízni

Fontos, ha nem a legfontosabb része volt még a javaslat a török háborúkban elnéptelenedett területekre való betelepítés. A folyamatos háborúkban meggyérült magyar etnikum mellé külhoni, a birodalom más területeiről származó, császárhű alattvalók átköltöztetését indítványozta. Kollonich érsek így írt erről: „Magyarország vagy annak nagy része germanizáltassék, s a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelídíttessék természetes ura és örökös királya hűségére és szeretetére."   

Ez az igazán „szép” elképzelés megnyerte az udvar tetszését. A Kollonich-féle tervezet legtöbb javaslatát ugyan elutasították, de alig három esztendővel Buda visszafoglalását követően, 1689. augusztus 11-én megjelent az első betelepítési pátens, azaz törvényerejű rendelet.

Bécsben maga Kollonich próbálta az odaidézett magyar rendeket meggyőzni az új rendszer előnyeiről és helyességéről. A magyar urak talán a betelepítésekbe bele is egyeztek volna – az ő birtokaikon is szükség volt munkáskézre -, de az új adózási elképzelések már kicsapták náluk a biztosítékot. Elképzelése szerint, a nemesség közteherviselés alól való kiváltsága – azaz, hogy nem kellett adót fizetniük -, ellenkezik a józan ésszel, no meg az igazságos kormányzás elveivel. Ezzel még egyet is lehetne érteni…

A magyar urak viszont nem értettek egyet. Még, hogy ők adót fizessenek! Széchenyi Pál arra hivatkozott I. Lipóttal való tárgyalásán, hogy ők nem illetékesek ilyen horderejű ügyekben dönteni. Törvényellenes Magyarországon kívül és nem az országgyűlésen hozni határozatokat ilyen komoly kérdésekről. Példának azt hozta fel, hogy az adónak az országgyűlésen kívüli megajánlását a magyar törvények hűtlenségi esetek közé sorolják.

A magyar rendek tiltakozásának nem sok foganatja volt. A betelepítések előbb magánrendszerben, majd államilag támogatva megindultak. Kollonich világosan elmondta Széchenyinek azt is, hogy az udvar majd megtalálja a megfelelő módot, hogy a magyarok elfogadják a diktátumokat. Az új adót pedig ki is vetette rájuk a minisztertanács kétmillió – akkori – forint összegben.

A bizalmi embereken kívül, a vármegyék és városok követeit is Bécsbe idézték 1698 szeptemberében és ellenvetéseiket meg sem hallgatva félmillió forint megfizetésére kötelezték őket.

Rossznyelvek – vagy nem is annyira rossz? -, szerint ezek az intézkedések vezettek egy kisebb felfordulás kitöréséhez, mely később Rákóczi-szabadságharcként híresült el…

Kép: id. Georg Philipp Rugendas: Kuruc-labanc lovas párbaj (Wikipédia)

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/30621/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?