És felkeltek Hunyadi Mátyás ellen…

Cabe

Nagy királyunk, Hunyadi Mátyás a maga korában korántsem volt annyira népszerű, mint ezt mi, a kései utódok vélhetnénk. Mert hiába szólnak róla ma legendák, hiába népmesék hőse, a maga idejében odáig fajultak a dolgok, hogy még fel is lázadtak ellene.

Mátyás 1468-ban kezdett csehországi háborújába, hajdani apósa, Podjebrád György ellen, aki a Husz János követőjeként, huszitaként, eretneknek számított az egyház szemében. A legszebb az az egész ügyben, hogy Mátyás a pápa és III. Frigyes német-római császár kérésére indította meg hadait, de itthon épp a főpapok – köztük Vitéz János, Mátyás ifjúkori nevelője és Janus Pannonius a költő, a pécsi püspök, Vitéz János unokaöccse – meg természetesen az elégedetlen főurak, akikből akadt elég, ellenezték a cseh háborút és kezdeményezték a lázadást.

Mi is lehetett a valódi kiváltó ok?

Pontosan az nem tetszett nekik, amiért abban az időben Magyarország európai nagyhatalomnak számított. Az erős, központi királyi hatalom. Az ország nem főurak és főpapok játszótere volt, nem az oligarcháké, akik széles mozdulatokkal tömték volna a saját zsebüket, ha hagyja a király. Mátyás halála után ugyan végül is elérték, amit akartak… Sikerült is néhány év, évtized alatt szétzülleszteniük egy prosperáló, erős országot. És működésük a mohácsi tragédiába torkollott…

De ekkor még nem sok babér termett számukra.

Mátyás trónra kerülése után ez volt az első kísérlet, hogy visszahozzák a „régi szép, törvénytelen időket”, mikor a bárók uralták az országot és a királynak legfeljebb annyi volt a dolga, hogy rábólintson az urak akaratára.

Mikor 1471-ben meghalt Podjebrád György, a cseh rendek a 15 esztendős Jagelló Ulászlót választották meg helyette királynak. (Csak megjegyzésként: belőle később, Mátyás halála után magyar király is lett, II. Ulászló néven.) Ugyanakkor viszont a pápai legátus Mátyást erősítette meg cseh királyi címében.

Mátyás a seregével Csehországban hadakozott – már ez a tény is felzúdulást okozott az akkori urak körében, mert a török elleni háborúra gyűjtött pénzt is felhasználta a hadjárathoz -, ráadásul nem is akármilyen eredménnyel.

Idehaza viszont összeesküvést szerveztek ellene az elégedetlen urak, akikre súlyos adókat vetett ki a király a cseh háborút finanszírozandó. Ehhez megnyerték Vitéz János támogatását is. Csatlakozásának egyik, ha nem legfőbb oka az volt, hogy Mátyás az ő, a pénzverdékből származó jövedelmét is alaposan megnyirbálta.

Az összeesküvők célja az volt, hogy IV. Kázmér lengyel király fiát, a később szentté avatott, akkor 13 éves Kázmér herceget ültessék Mátyás helyett a magyar trónra. IV. Kázmér támogatását már csak azért is könnyű volt megszerezniük a lázadóknak, mert az ő fia volt Ulászló is, akit a cseh rendek – Mátyás ellenében –, királynak választottak.

Mátyás már a csehországi Brünnben táborozott a Fekete sereggel, mikor értesült egyfelől arról, hogy a csehek mást választottak helyette, másfelől pedig, hogy távollétében a magyar urak a koronáját másnak ajánlották. Trónja végveszélybe került. Az országtól távol, egy hadjárat kellős közepén kellett azzal szembenéznie, hogy biztosnak hitt hátországa ellene fordult. Nem csak Vitéz János és Janus Pannonius, de Szapolyai Imre és Ujlaki Miklós is Kázmér pártjára állt.

A bölcs király azonban ebből a kétségbeejtő helyzetből is kiutat talált. Nem akart véres polgárháborúba bonyolódni, inkább az „oszd meg és uralkodj” régi elve mellett tette le a garast. Villámgyorsan Budán termett, országgyűlést hívott össze, de amíg az urak gyülekeztek, addig sem tétlenkedett. Pénzzel és ígéretekkel – egy kis ígérgetésért sose kellett a szomszédba mennie - sorra rávette az elégedetlenkedőket, hogy álljanak ismét az ő oldalára.

Így esett, hogy mikor szeptember 20-án Kázmér herceg becsmérlő hangvételű hadüzenetet küldött neki, a maga számára követelve a magyar királyi koronát, alaposan mellélőtt. Magyarországon már nemigen akadt támogatója az ő megkoronázásának…

A felvidékre benyomuló lengyel sereget roppant kellemetlen meglepetések érték. A várt üdvözlő tömegek és a szövetségesként hozzájuk csatlakozó nemesi hadak helyett alig pár úr fogadta őket, szerény méretű csapatokkal. A hajdani összeesküvő cimborák pedig fegyverrel a kézben indultak a „felszabadító” sereg ellen.

Bár Mátyás ekkorra előnyösebb helyzetbe került, mégsem vállalta a nyílt ütközetet. A hadaival csak követte, kísérte a szinte céltalanul tébláboló lengyel sereget. Egészen addig, míg az elégedetlen zsoldosok sorra nem kezdtek elszökdösni Kázmértól. A trónkövetelő végül Nyitrára húzódott. Mátyás körülzárta a várat, de még itt sem kezdett ostromot.

A szétforgácsolódott, hitét vesztett lengyel sereg már nem jelentett veszélyt számára. Inkább Esztergom ellen indult, hogy leszámoljon Vitéz Jánossal, az esztergomi érsekkel. A bárók közbenjárására azonban megenyhült és végül kibékült egykori nevelőjével. Aki azonban, nem sokkal később, ismét fellázadt ellene, de ez már egy másik történet…

Kép: MTI/Nagy Zoltán

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/30340/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?