A tömeggyilkos nemzeti hős

Cabe

Szeptember 11-én Nemzeti Ünnepséget tartottak Romániában, pontosabban a Hunyad megyében található Cebén, ahol Avram Iancu sírja is található.

Laurențiu Rebega európai parlamenti képviselő, a Nemzeti Erő párt vezére kijelentette: „Az RMDSZ koszorút helyezett el Avram Iancu sírjánál, ami szerintem elfogadhatatlan, amíg az RMDSZ mindazon célok ellenében politizál, amit Avram Iancu szeretett volna elérni a románok és az erdélyiek számára.”

De ki is volt ez bizonyos Avram Iancu?

Ha tartanám magam ahhoz a szabályhoz, hogy holtakról jót vagy semmit, akkor ebből a posztból semmi sem maradna.

Ugorjunk vissza egy kicsit a történelemben! A kolozsvári országgyűlésen, 1848-ban mondták ki Erdély unióját Magyarországgal. Ez a helyi szászoknak, de főként a románoknak nem igazán tetszett. Közéjük tartozott Avram Iancu is.

A nem annyira derék úriembert mélységesen felháborította, hogy a magyar forradalmárok egy része, a földbirtokosok ellenezték a jobbágyfelszabadítást. Megjegyzem, ebben igaza is volt. Hiába törölte el utóbb a Kossuth-kormány a jobbágyságot, ekkor már késő volt.

Amint Magyarország kinyilvánította függetlenségét, az osztrákok rögtön barátsággal fordultak a románok felé. Azt a román követelést ugyan elutasították, hogy a belső határokat az etnikai jellemzők alapján húzzák meg, de támogatták az erdélyi román közigazgatási szervezetek jöttét, mert ezzel is alátehettek a magyar forradalomnak. A román és a szász nemzetőrség felfegyverzéséhez is hozzájárultak. Ezt azért talán nem kellett volna… Bár utólag feltűnően könnyű bölcselkedni.

Karl von Urban, a naszódi határőrezred parancsnoka és Puchner Antal főhadparancsnok segítségével olyan tempóban zajlott a románok felfegyverzése, - amelynek nem is titkolt célja volt a magyarok megfélemlítése -, hogy a második balázsfalvi román nemzeti gyűlésen sokan már fegyveresen jelentek meg. De arra senki sem gondolt, az senki sem tételezte fel, hogy Avram Iancuék szabályos irtóhadjáratba kezdenek a magyarok ellen.

Az első jelentősebb atrocitás Kisenyeden került sor, 1848. október 14-én. Említésre méltó, hogy ezt a települést abban az időben annyira biztonságosnak vélték a környékbeli magyarok, hogy idehúzódtak menedéket keresve. A románok szabályos ostromgyűrűt vontak a falu köré és több napi harc után végül a védők letették a fegyvert. Mint kiderült, ennél nagyobbat nem is hibázhattak volna, a románok 140 embert mészároltak le. Válogatás nélkül, gyermeket, nőket, férfiakat.

Ezután következett Székelykocsárd. Itt hatvan ember végeztek ki, a történetek szerint akkora kegyetlenséggel, hogy a mészárlás három szemtanúja - akik elbújva figyelték meg történéseket -, később felakasztotta magát.

És ha egy üzlet beindul… Elnézést a megfogalmazásért, sajnos ez egy cseppet sem tréfás eseménysorozat.

Boklyán 30 magyart öltek meg. Gerendkeresztúron 200-ra rúgott az áldozatok száma. Balázsfalván és környékén 400 embert gyilkoltak meg. Zalatnát felgyújtották, a menekülő lakosságot, mintegy hétszáz embert lemészárolták.

Még hosszan folytathatnám a sort, megemlékezve az áldozatokról, de egy ilyen internetes poszt keretei azért korlátokat szabnak a terjedelemnek. Tehát csak a leghíresebb és legbrutálisabb eseteket emelem ki:

1849. január 8. éjjelén Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével a románok lerohanták Nagyenyedet. Ugye mindenki hallott már róla? Ha máshonnan nem, Jókai Mór „Nagyenyedi két fűzfa” című regényéből ismerhetik… A regényben is említett, híres kollégiumot lerombolták és mellesleg még lemészároltak 1000 embert, ha már arra jártak…

1849. május 8-án a román felkelők felégették Verespatakot és ahogy már szokásba jött náluk, a menekülő lakosságot lemészárolták. Nem volt túlélő. Másnap Abrudbányát ostromolták meg, itt hozzávetőleg ezer magyar esett áldozatul. Ugyanezen a napon, Bucsesden kétszázra volt tehető az áldozatok száma.

Az 1848. október közepe és 1849 januárja között tartó erdélyi vérengzésben a Habsburg császárhoz hű románok mintegy 8000-8500 embert mészároltak le. Döntő többségében magyarokat.

Ha manapság művel ilyesmiket valaki, akkor népirtásért, háborús bűnökért bíróság elé állítják. Avram Iancu viszont nemzeti hős lett Romániában.

Csak azt magyarázza el nekem valaki, hogy koszorúzhatja meg magyar ember a sírját?

Források: Szekelyfold.ma; Wikipédia.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/30243/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?