Zrínyi kirohanása

Cabe

Egy 450 éves történet, melyet a világ három országában biztosan ismernek. Magyarországon és Horvátországban a nemzeti hős története ez, Zrínyi Miklósé. A bátorságé, hősiességé és egy kicsit a halálnak fittyet hányó vagányságé. A törököknél meg… Az ő hatalmas szultánjuknak, a hódító Nagy Szulejmán halálának története, aki már nem érhette meg a nehezen kicsikart győzelmet.

Szigetvár ostroma 1566. augusztus ötödikétől szeptember hetedikéig tartott. Alig több, mint egy hónapig. Itt és ekkor feszült egymásnak a Bécset meghódítani induló Szulejmán 100 000 – 150 000 főt számláló serege és a védők 2300-3000 hada.

A török okult az 1552-es egri szégyenből, mikor egy rozzant juhakolnak titulált vár ellent tudott állni a muszlim hódítóknak. Ezúttal más utat választottak nyugat felé, Bécs felé. Győr térségében már ott áll az osztrák császár serege, hogy megakadályozza a török Ausztriába való betörését. Ott állt és várt. Nem indult meg Szigetvár felmentésére. Mit számított nekik Szigetvár?! Akár meddig tart ki, akár mennyit tudnak ártani a védők a töröknek, az számukra csak színtiszta nyereség…

A Szulejmán és Szokoli (más források szerint Szokollu) Mehmed nagyvezír vezette török sereg pedig nem kerülhette el Szigetvárat. Útban volt, a szójelképes és valódi értelmében egyaránt. A Dunántúlon keresztül, Bécs felé vezető hadi útvonalba esett, és a török nem hagyhatott egy ekkora erősséget meghódítatlanul maga mögött. Főként nem úgy, hogy ennek a várnak a kapitányát Zrínyi Miklósnak hívták, aki már annyi borsot tört a fényességes Porta orra alá.

Amikor Szulejmán körülfogta Szigetvárt, Zrínyi Miklós volt a vár rettenthetetlen védelmezője. A basák azt a tanácsot adták, hogy ha írna Zrínyinek, az minden felvetés szerint feladná a várat.

A szultán erre ezt írta Zrínyinek:

„Küld el a kardodat, ha élni akarsz!”

Zrínyi ennyit felelt:

„Magad jöjj érte, ha halni akarsz!”

(Magyar anekdotakincs. szerk. Tóth Béla. Bp. 1957.)

 

Szulejmán csapatai már augusztus hatodikán megkísérelték rohammal bevenni a várat, de a védők ezt visszaverték. Ami ezután következett a jellegzetes török harcmodor volt, várvívás idején. Szüntelenül ágyúzták a falakat, aknákat ástak. És persze leveleket írtak… Leveleket, amelyekben egymást váltogatva szerepeltek kemény fenyegetések és csábító ígéretek. Zrínyinek még Horvátország koronáját is felajánlották. Hiába. Zrínyi nem engedett. Nem engedett a hatalmas túlerő ellenére sem, még úgysem, hogy tudta nem várhat felmentő sereget.

Augusztus 19-én, hétfőn, Szent Bertalan napja előtt a törökök az óvárost hatalmukba kerítették. A mieink közül ott sokan elpusztultak: vitéz férfiak, akik nem tudtak bemenekülni a várba, s akik nem tudták kikerülni az ellenséget. A törökök ugyanis elibük vágtak a várba vezető hídig, így megakadályozták bemenekülésüket, mivel gyorsaságukkal megelőzték őket. Akik időben nem jutottak be a várba azokat odakint mind lemészárolták.

(Budina Sámuel krónikája)

Az óváros elfoglalása után a törökök átvágták a duzzasztógátat, amely a várat és várost körbevevő tavak szintjét szabályozta. A víz gyorsan elfolyt és az augusztusi melegben a meder is hamar kiszikkadt, olyannyira, hogy a törökök idetelepíthették az ágyúikat.

Töltések építése után augusztus 29-én egy újabb nagy roham következett, mely ismét csak sikertelen zárult. A megfogyatkozott védők ezt is visszaverték. Ezután a török folytatta az aknák ásását, ezúttal már sikeresen. Szeptember ötödikén, a felrobbantott falakon áttörve elfoglalták a külső várat. A védők maradéka a belső várba húzódott. Ekkora már csak körülbelül hatszázan lehettek.

De keserű diadala volt ez a töröknek. Az éjszaka meghalt Szulejmán szultán. A nagyvezír tanácsára ezt nem árulták el az erősen megfogyatkozott seregnek, mert a fővezér halála pánikot kelthetett volna a csapatok között. A csapatok ellátása is gondot jelentett, tartottak attól is, hogy a hideg beállta előtt nem boldogulnak Szigetvárral, felmerült, hogy Gyula várát ostromló Pertev pasát is Szigetvár alá hívják, hogy két sereg együttesen támadhasson.

Odabent sem volt valami fényes a helyzet. A belső várba visszavonultak között tán már csak kétszáz lehetett katona. Puskaporuk alig maradt és a víz is fogytán volt, a hőségtől a kút vize elapadt.

És 1566. szeptember hetedikén a védők maradéka, a csapat élén Zrínyi Miklóssal és Turancsics Lőrinccel, a zászlótartóval, kitör a várból.

Vitézségünkre, annyira irigykedik a szerencse, hogy fegyverünkhöz és fegyvereinkről meg nem feledkező bátorságunkon kívül számunkra már semmit sem hagyott meg, s örök és gyalázatos szolgaság vár ránk, ha jobban félünk a haláltól, mint az férfiakhoz illik. Inkább kövessük tehát a becsületes és dicsőséges tanácsot, megvetve az aljas élet minden gyönyörét, s rohanjunk e fegyverek közé, hogy tanúsítsuk és bizonyítsuk, hogy mi becsülettel éltünk, s dicsőségben és igazi hírnévben, mely állhatatosságban szilárdan kitartva távozzunk az élők sorából, s hogy utódainknak és az egész földkerekségnek oly örök emlékünket hagyjuk hátra, melyért hálás. Nosza, katonák csak engem kövessetek, amint eddig is követtetek, s ha tőlem, mint üdvöt hozó forrásból példát meríttek, a gőgös és hitszegő ellenség nem fog azzal dicsekedni, hogy, ami mindenek között legszánalmasabb, minket bilincsbe vert, börtönbe vetett és láncra vert, s a századok sohasem fognak elfeledkezni a mi tetteinkről és vitézségünkről, sőt magasztalni fogják azt.

(Részlet Zrínyinek a kitörés előtt elmondott beszédéből. – Hogy ez valóban elhangzott-e, esetleg csak valamelyik krónikás költötte, ma már nem tudható. De mondhatta volna…)

 

Forrás: szigetvar.hu; wikipedia.hu; rubicon.hu;

Kép: Johann Peter Krafft - Zrínyi kirohanása

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/30022/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?