A román hadsereg ismét átlépi a Kárpátokat

Cabe

A román hadsereg a Kárpátok hágóin való jelképes átkeléssel emlékezik meg arról, hogy Románia 100 évvel ezelőtt, 1916 augusztus 27-én az antant oldalán belépett az I. világháborúba és betört Erdélybe.

Arról az apróságról természetesen ne feledkezzünk meg, hogy Románia a Nagy Háború kitörésekor még a központi hatalmak szövetségese volt, de aztán változott a világ, fejlődött a tudomány és legfőképp: sikerült titkos egyezményt kötni az antanttal. Területekért (v. ö. Erdély) cserébe Románia vállalta, hogy 1916. augusztus 28.-ig hadat üzen a központi hatalmaknak és megtámadja Magyarországot. Több körülmény is kezükre játszott abban, hogy számukra kedvezőnek ítéljék meg a helyzetet. Az 1916. júniusi Bruszilov-offenzívát, - amely talán a háború legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő támadása volt a keleti fronton -, a tengelyhatalmak csak súlyos veszteségek és területvesztések árán tudták megállítani. Augusztus közepén az olaszok is támadtak Isonzónál, és a VI. isonzói csata azzal járt, hogy végre sikerült áttörniük a frontot. A Monarchiát két oldalról is keményen szorongatták.

Ennél jobb pillanat nem is jöhet, hogy hadat üzenjen Ausztria-Magyarországnak - vélte Ion I. C. Brătianu, a román miniszterelnök.  – És könnyű győzelmet remélve, augusztus 27-én hadat üzent a Monarchiának.

A román betörés Erdélybe kezdetben sikeres volt. Egyrészt mert teljesen készületlenül érte a románokban, mint szövetségeseikben bízó központi hatalmakat, másrészt a román csapatok elől menekülő lakosság – sokan tartottak az 1848-49-es szabadság idején történt atrocitások megismétlődésétől – valóságos forgalmi dugót okozott a vasútvonalakon, mindenütt nagy nehézséget okozott a katonai erők felvonultatása. Így járt például az Arz Artúr vezette, Kolozsváron állomásozó I. osztrák-magyar hadsereg is. Már a támadás másnapján megindították az ellentámadásukat, de seregtestek mozgatása – a civil lakosságra való tekintettel – nagy nehézséget okozott.

A román támadás után, szeptember elsejéig sorra üzent hadat Romániának Németország, Törökország és Bulgária. A két irányból, délről és északról egyaránt érkező „áldásnak” a román csapatok nemigen tudtak ellenállni, „hősiesen” kiegyenesítették arcvonalaikat és elszakadtak a „gyáván” előrenyomuló ellenségtől. Október 25-ére a német és az osztrák-magyar csapatok felszabadították Erdélyt. Igaz, a románoknak sikerült még egy offenzívát indítaniuk, de december 1-re bebizonyosodott: ez a háború elveszett számukra. A központi hatalmak csapatai 1916. december 6-án bevonultak Bukarestre. Bár utóbb még folytak csatározások, ez már egyértelműen jelezte, hogy Románia elveszítette a háborút.

1918. május hetedikén Bukarestben a románok meg is kötötték a békeszerződést a központi hatalmakkal. A szerződés feltételei nemigen tetszhettek a románoknak: a teljes Dobrudzsa Bulgáriához került, egy 5600 négyzetkilométernyi sáv a Kárpátok mentén, pedig a Monarchiához. Tettek is róla, hogy a helyzet ne alakuljon ennyire kedvezőtlenül a számukra.

Egyetlen nappal a Nagy Háború befejezése előtt, 1918. november 10-én, példátlan bátorsággal újfent hadat üzentek Németországnak. Így egy Trianon nevű francia helységben a győztesek oldalán ülhettek, mikor határokat helyeztek át, országokat daraboltak szét, újrarajzolva Európa térképét.

Kép: Falkenhayn tábornok lovassága bevonul Bukarestre, 1916. december. 6.

Források: Multkor.hu; Wikipedia.hu; Szek-helyek.ro; Foter.ro;

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/29764/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?