A Szent Korona temetése

Cabe

Különös temetés zajlott 1849. augusztus 23-án, Orsova közelében, a Duna partján. Egy csapat férfi egy akkora ládikát rejtett a földbe, amekkorába tán csak egy csecsemő holtteste fért volna el. Pedig nagy dolgokat temettek el itt, a magyar államiság jelképeit, az elveszett magyar szabadságot. A Szent Koronát.

Szemere Bertalan a menekülők vezetője, a bukott szabadságharc utolsó miniszterelnöke és belügyminisztere itt ásták el a koronázási jelvényeket. Az a felelősséget, hogy a bizonytalan jövőjű emigrációba, külhonba magukkal vigyék a magyar nemzet legféltettebb kincsét, egyikük sem akarta vállalni. Felmerült az a gondolat is, hogy semmisítsék meg a koronázási jelvényeket – Batthyányi Kázmér, többekkel ezt szorgalmazta -, hogy ne kerülhessen a Habsburgok birtokába. Ekkor már évszázados hagyománya volt annak az országban, hogy csak azt tekintették legitim uralkodónak, akit a Szent Koronával koronáztak meg. Azt pedig mindenképpen el akarták kerülni, hogy az új osztrák császár - aki egyúttal a magyar királyi címet is viselte -, Ferenc József a fejére tehesse a magyar koronát.

Hogy császár lett, az nem kis mértékben a magyaroknak köszönhette Ferenc József, a magyaroknak és az ő szabadságharcuknak. A nagybátyja, a „Jóságos”-ként is emlegetett V. Ferdinánd szentesítette ugyanis az áprilisi törvényeket, azt törvénycsomagot, melyet az utolsó rendi magyar országgyűlés állított össze. E törvények értelmében Magyarország rendi államból polgári demokráciává alakult volna át, alkotmányos monarchiává, független felelős minisztériumokkal, népképviseleti rendszerrel. Ez pedig nagyon nem fért össze a Habsburg abszolutizmus gondolatával, le kellett hát cserélni a császárt. Így került képbe a későbbi Ferenc Jóska…

1849 őszén a császári és királyi hatóságok megindították a nyomozást a különös politikai értékkel bíró koronázási ékszerek után. Bizottságot állítottak fel keresésükre, rengeteg pénzt is fáradtságot áldozva arra, hogy a nyomára bukkanjanak. Mindenütt keresték, ahol 1849-ben megfordult a Korona, szerte az országban.

Mert bizony hányt-vetett sorsa volt azokban az időkben. 1848 utolsó napján elkellett menekíteni Budáról, mikor Windisch-Grätz seregei megközelítették a fővárost. Szilveszter éjszaka, rettenetes fagyban indult a harminc lovas kísérte kocsi, hogy átkeljen a teljesen még el sem készült Lánchídon. Először Szolnokra utaztak vele, majd Debrecenben őrizték mindaddig, míg – Buda visszafoglalása után – diadalmenetben nem vihették vissza a fővárosba. Nem ez volt a Szent Korona első menekítése a 19. században, a napóleoni háborúk idején két ízben is menekíteni kellett, nehogy a franciák kezébe kerülhessen.

A leggyanúsabb hely Debrecen volt, először úgy vélték, hogy a város környékén - vagy éppen az épületben, ahol őrizték – rejtették el. Szabó István történész 1925-ben, a Debreceni Képes Kalendáriumban közölt egy a keresésre vonatkozó iratot:

Debrecen város magánlevéltára részére örök emlékezetül. Július 4-én, 1853.

Ezen a napon, t. i. július 4-én, 1853 reggeli 8 óra tájban a városházának piacra néző főkapuja és minden más ki- és bejárása fegyveres Gens d’armok által elfoglaltatván, s ugyanezek a felső tornácon szinte köröskörül felállíttatván, miután egyedül azoknak engedtetett meg a bejövetel, kik ide felparancsoltattak, s a magyar korona holléte iránti tudomásuk felől kihallgattattak, – a magánlevéltár sem kerülhette ki a megkutatást és ekkor történt, hogy a magyar koronának a magánlevéltárban semmi nyoma nem találtatván s arról más, a köztudomás szerint is, semmi ki nem tapogatódhatván, kivévén azt, hogy 1849-ik év elején, midőn Kossuth Lajos Debrecenbe jött, egy vasláda, melyről az a hír volt, hogy a magyar korona benne lett volna, ide a magánlevéltárba betétetett, s ugyanazon láda, midőn az akkori kormány Debrecenből 1849. év május végével eltávozott, elvitetett, ennek következtében a magánlevéltár pallózata feltöretett, úgy az előszobában volt vaskemence tökéletesen széthányatott, de minden siker nélkül, mert itt sem a korona, sem az azt állítólagosan magában foglaló vasláda meg nem találtatott.

 A debreceni sikertelen kutatás közben másutt is nyomoztak a Szent Korona után. Orsovánál. Ugyanis bizonyos Wargha István, az 1848-as magyar külügyminisztérium egykori titkára, aki ekkor már, mint rendőrügynök jeleskedett azzal fordult Kempen rendőrminiszterhez, hogy a londoni emigrációhoz kiutazva megszerzi a rejtekhely titkát. Visszatérése után azt jelentette, hogy Angliában egy Szűcs nevű egykori honvédtiszttől - aki állítása szerint jelen volt a koronázási ékszerek elrejtésénél -, 60 000 forintért megvásárolta rejtekhely titkát.

Esetében azonban joggal élhetünk a feltételezéssel, hogy megpróbált saját zsebre dolgozni, a visszaemlékezések ilyen nevű ember nem volt jelen az eltemetésnél. Sokkal valószínűbb, hogy magától Kossuthtól – akivel találkozott Londonban –, vagy valamelyik munkatársától szerezte meg ügyes trükkel a rejtekhely rejtjeles leírását, valamint a kód kulcsát. Tán még arra is megbízást kapott, hogy csempéssze ki a Szent Koronát külföldre.

A leírás birtokában az osztrákok már szinte biztosra mehettek. Kempen rendőrminiszter azt a Titus Karger nevű hadbíró századost bízta meg az orsovai kutatás vezetésével, aki erre már sikertelen kísérletet tett ugyanitt 1849-ben. Úgy vélték a helyismerete jól jöhet… És ezúttal nem is kellett csalódniuk a századosban. Bár eleinte a megáradt Duna akadályozta őket a keresésben, 1853 szeptember 8-án, a helyszínre érkező Wargha segítségével megtalálták a koronázási jelvényeket.

Tán nem is akkora baj, hogy így történt. Ha a földben maradnak, tán örökre elvesznek, mert 1970-ben a Vaskapu-erőmű építésekor elárasztották ezt a területet.

A Koronázási Kard erősen berozsdállva, a Palást kifakulva került elő, a jelvényeknek nem tett jót a vizes földben, tárolásukra teljesen alkalmatlan ládában való tartózkodás. De meg vannak. És meg vannak ma is…

Források: Miabonyunk.hu; Rubicon.hu; Origo.hu; Wikipedia.hu; Zsupos Zoltán: Debrecenben ásták el a Szent Koronát?

Kép: A Szent Korona méltó helyén, a Parlamentben (honvedelem.hu)

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/29597/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?