Elfeledett győztes csata, Mohács előtt

Sosem értettem azt a mentalitást, amely kéjes gyönyörűséggel rúgózik azon, hány elvesztett csatánk, levert forradalmunk volt a múltban. Mintha azt akarnák belénk sulykolni, ami magyar, az csak rossz lehet. A múltunk meg nem más, mint balfékek baklövéseinek sorozata…

Amikor ilyeneket hallok, olvasok, mindig az jut eszembe: Kösz haver, én azért büszke vagyok ezekre a „balfékekre”, mert kíváncsi lennék, hogy más nemzetek fiai miként cselekedtek volna az ő helyzetükben. Hogyan harcoltak volna egy világbirodalom ellen?

Jó, tudom a „volna” felvetése nem igazán ildomos történelmi kérdésekben…

Arra például mindenki emlékszik – vagy majdnem mindenki -, hogy 1521-ben elveszítettük Nándorfehérvárat, melyet akkoriban a magyar Délvidék kulcsaként emlegettek. És persze, mindenki hallott az 1526-os mohácsi csatáról. „ Nemzeti nagylétünk nagy temetője” – írta róla költeményében Kisfaludy Károly. De ki emlékszik a szávaszentdemeteri csatára?

Pedig volt ilyen is, 1523-ban. És a távoli királyi udvarban - ismerve az erőviszonyokat és a körülményeket -, valóságos csodának tartották a magyarok kivívott győzelmét.

1523-ban Tomori Pál, a kalocsai érseket, nevezték ki a déli végek főkapitányává. Pedig ő egyszer már letette a kardot, vagyonát elosztogatva belépett a ferences rendbe és a rend esztergomi kolostorába vonult. De szükség volt rá…

Tomori a saját erőforrásaiból és az egyházi adókból nekilátott megerősíteni a Délvidék védelmét, korszerűsíteni a várakat, javítani az ellátást. A királynak erre nem futotta, a pápához – mint már annyiszor -, hiába fordultak segítségért.

Augusztus elején Ferhád, a boszniai pasa és Bali nándorfehérvári bég tizenkét ezer főt számláló serege a Szerémség ellen indult. Akkoriban megszokottnak számító rabló hadjárat volt ez, a katonák fosztogatták a gazdag vidéket és – nem utolsó sorban – puhatolózásként is felfogható a támadás, hiszen Nagy Szulejmán - Rodosz elfoglalása után -, Európa ellen készült. És az Európa felé vezető úton, mint annyiszor előtte és még hányszor utána, ott álltak a magyarok.

Tomori ekkor betegágyon feküdt, helyettese Bárdy István – még egy elfeledett név – huszárkapitány vezette a mintegy 4000 katonát számláló, a környék kisebb váraiból összeszedett, végvári vitézekből, nemesi bandériumokból álló, vegyes összetételű, magyar, szerb és horvát sereget. Közben egy másik, kisebb sereg is összeállt a törökök hátában a felkelő parasztokból.

Ferhád dunai flottáját Pétervárad ellen küldte, de ezt a támadást a magyar naszádosok visszaverték. Augusztus hatodikán a felkelő parasztok serege megtámadta az amúgy is megtépázott török flottát, de Ferhád seregének egy része visszafordult és szétverte a gyengén felfegyverzett, képzetlen parasztsereget. Az ebben a csatában szétzilálódott török csapatokon ütött rajta Bárdy István a maga seregével, és augusztus 6-án és 7-én sorozatos ütközetekben súlyos vereséget mért a törökökre. Először parasztokkal csatázó seregrészt számolta fel, majd – mintegy lendületből – megtámadta a másik török seregtestet is és beleszorította a Dunába. A küzdelmekben több ezer muszlim harcos távozott Mohamed paradicsomába, a magyarok vesztesége mintegy hétszáz fő volt. A későbbiekben, a vesztesen Isztambulba visszatérő Ferhád elnyerte „jutalmát” Szulejmántól. A fényességes padisah kivégeztette csatát vesztett hadvezérét…

A magyar területekre betörő török sereg szétverve menekült, de nagy árat kellett fizetnünk ezért a győzelemért. Mert az elesett katonák nagyon hiányoztak később a várak védelméből, mikor maga Nagy Szulejmán indult meg Európa ellen…

6
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/29154/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 6 db hozzászólás érkezett!
Cabe
Cabe válasza: Miksa bejegyzésére 2016-08-08 18:07:35
De legalább következetes hülye vagyok. Több helyen is elszúrtam...
Válaszolok
Cabe
Cabe válasza: Eszter bejegyzésére 2016-08-08 18:06:37
Köszönöm!
Válaszolok
Ferenc válasza: Eszter bejegyzésére 2016-08-08 07:38:03
Ott a pont! :)
Válaszolok
Ferenc 2016-08-08 07:23:54
"Sosem értettem azt a mentalitást, amely kéjes gyönyörűséggel rúgózik azon, hány elvesztett csatánk, levert forradalmink volt a múltban. Mintha azt akarnák belénk sulykolni, ami magyar, az csak rossz lehet."
Sokáig én sem értettem. Pedig valójában egyszerű a válasz : azok, akik ezt sulykolják, bár magyarul beszélnek, de NEM magyarok. Hogy kik, azt nem szabad leírni. Talán sokszor miattuk veszett el a csata is.
Válaszolok
Eszter 2016-08-06 21:50:40
Drága jó Miksa! Hát ez a lényeg?! A pont? Dicséretes, hogy valaki végre a győztes csatáról ír.... Gratulálok Cabe!
Válaszolok
Miksa 2016-08-06 06:27:55
Tudni kéne helyesen írni Cabe! Dátumnál kötőjel előtt nincs pont!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?