Még ma is bűnösök. Mind. Mert jogállamiság van…

Cabe

Amikor egy politikust hallgatok és az teljes képtelenségeket mond, sosem tudom eldönteni, hogy a tag, most ennyire tájékozatlan, vagy – netán -, ekkorát hazudik. De ez legyen az én bajom…

Az alábbiakban meglehetősen sok lesz az idézet. Mert ha az ember szépen, sorban egymás mellé rakja a puzzle elemeit, előbb-utóbb kialakul egy érdekes kép.

Elsőként Frans Timmermans beszédét idézném, elhangzott az Európai Unió 2016. júliusi plenáris ülésén. Hogy az olvasó is képben legyen: Franciscus Cornelis Gerardus Maria Timmermans az Európai Bizottság első alelnöke, a Minőségi jogalkotás intézményközi kapcsolatok, jogállamiság és az Alapjogi Charta biztosa.

Tisztelt barátaink!

Engedjék meg, hogy egy személyesebb hangvétellel zárjam. Arra volt lehetőségem, hogy a kilencvenes években, amikor az OSCD-ben dolgoztam megismerjem a szlovákiai viszonyokat. A helyzet Szlovákiában annakidején nagyon feszült volt, hiszen akkoriban azoknak a személyeknek is, akik most, mint magyar kisebbség kormányon vannak, Szlovákián kívül kellett velünk titokban találkozniuk. Nagyon komoly konfrontáció volt országon belül is, de az egyik legfontosabb szomszédunkkal nagyon nagyok voltak a feszültségek, és ez lelassította Szlovákiának az unióhoz való csatlakozási folyamatát. Nézzék meg most ezen állam állapotát! Érdemes időnként egy kicsit hátralépni és végiggondolni a történelmet, akár a közelmúlt történelmét is. Kérem, nézzék meg most Szlovákiát, a kormánya összetételét; olyan személyek, akik korábban, mintegy húsz évvel ezelőtt nem is beszéltek egymással, azok most együtt dolgoznak. Tehát nagyon fontos, hogy az európai integráció le tudja küzdeni a konfliktusokat, és közelítheti az embereket. Nézzük meg Szlovákiát, Magyarországot és a két ország kapcsolatát. Nézzük meg a Szlovákiában élő magyar kisebbség mostani példaértékű helyzetét. Szlovákia a legjobb bizonyíték arra, hogy igenis van lehetőség az előrelépésre, és az Európai Unió segítséget nyújthat a nagyon régi konfliktusok enyhítésére, és azok megoldásában is.

Újabb mozaikkőként következzék egy másik idézet, ezúttal Polgár Hajnalka "Felvidéki magyar közösségünk példaértékű helyzete" című, Timmermans úrhoz intézett nyílt leveléből. Megjelent: tenyek.sk.

Nagy Európai Uniós csend uralkodott akkor is, amikor 2007-ben a minket háborús bűnösként megjelölő beneši dekrétumokat visszavonhatatlanná és elévülhetetlenné tették, s melyhez elég egyetlen kormányrendelet, hogy újra vagyonunktól és állampolgárságunktól is megfoszthassanak. Ugyanez a jogszabálykeret ad hatalmi teret az államalkotók betelepítésére a beneši dekrétumok alapján elődeinktől önkényesen kisajátított földterületekre, melyekre a tulajdonosok jogos leszármazottai még csak jogigényt sem formálhatnak, nem hogy gazdálkodásról, építkezésről gondolkodhatnának. Mivel a mai Szlovákia alkotmánya államalkotónak kizárólag a szlovák nemzet tagjait tekinti, a magyarokat pedig a dekrétumok értelmében mindenkor megbízhatatlan háborús bűnösként és nemzetellenes elemként definiálja, így a társadalmi térben 2007 után új lendületet kapott a soviniszta magyarellenesség.

Szóba kerültek itt bizonyos „Beneš-dekrétumok”. Valaki esetleg nem tudná, hogy mik is azok, jöjjön egy újabb idézet, ezúttal a Wikipédiáról:

A Beneš-dekrétumok tágabb értelemben a második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó, 143 elnöki rendelet. Gyakrabban csak azt a 13 jogszabályt nevezik így, amelyek a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az emberi jogokkal, ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel, a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával, továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével. A dekrétumokat az egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, Csehország és Szlovákia is jogrendje részének tekinti. A dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét.

Mármost, az én olvasatomban – a tévedés jogát és a saját erőből való hülyeség jogát fenntartva – ez a mese arról szól az Alapjogi Charta biztos ura szerint, hogy ott egye meg a felvidéki magyarokat, ahol vannak. Kit érdekelnek? Már, ha léteznek egyáltalán…

Ha tud egyáltalán róluk, a helyzetükről valamit. Ha hallott egyáltalán a Beneš-dekrétumokról. Vagy, - megint csak: netán – szerinte azok elfogadhatóak? Mert ha ilyen törvények lehetnek életben az EU területén… Akkor hogy is állunk azzal a fene nagy demokráciával meg jogegyenlőséggel? Vagy csak duma az egész?

 Kép: europa.eu

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/29125/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?