Sorban jönnek, kopogtatnak…

Cabe

Vegyük csak sorra, hogy is mennek a dolgok Németországban: múlt hétfőn egy 17 éves afgán fiú sebesített meg többeket baltával Würzburgban, pénteken egy 18 éves iráni származású, már német állampolgárságú srác ölt meg 9 embert Münchenben, vasárnap pedig egy 21 éves szír menekült gyilkolt meg machetével egy várandós nőt.

Összefüggő esettek, előre eltervezett akciók követik egymást sorozatban?

Nem, nem valószínű.

Véletlen egybeesések sorozata?

Ez még kevésbé valószínű.

Az elkövető minden esetben muszlim származású, kirívóan erőszakos cselekményt követ el, a saját testi épségével sem törődve. Mintha egyáltalán nem is törekednének arra, hogy megússzák az eseményt, csak teszik. Vakon, dühöngve, elrugaszkodva mindattól, amit úgy általában az együttélés normáinak neveznek.

Teszik, mert úgy érzik, megtehetik. Fiatalok, erősek, legyőzhetetlenek. Körbevéve egy sereg impotens barommal, meg a nőikkel, akik ráadásul olykor még le is nézik őket. Vagy így van, vagy nem. De ők így érzik…

Ökölbe szorult életek ezek, melyek lesújtanak bárhová és mit sem számít nekik, hogy kit találnak telibe. Egy a lényeg: ütni kell. Ütni, ezeken az elpuhult európaiakon, franciákon – ott is, nem rég, ugye? -, németeken. Bárkin. Ütni kell, mert neki joga van ahhoz, hogy üssön. Amekkorát csak akar. Kit érdekelnek a következmények?

Az tán el sem jut az agyukig, hogy ebbe ők is belehalhatnak. Vagy ha eljut, hát mit számít? Allah paradicsoma gyönyörű hurikkal várja a hit harcosait. Ha hisznek ebben. Bár még ezt is kétlem.

Itt nincs hit, nincs cél. Csak pusztítás van. Gátlástalan erőszak. Nincsenek sorompók, melyek megállítanák őket. Valami hibádzik a neveltetésükben. Értem én, hogy egyre erőszakosabb a világ, egyre durvább bűncselekményeket követnek el az arra elszántak. Mert hiányzik valami a fejükből. Az a nagyon egyszerű gondolat, hogy ez fájhat a másiknak. Ez rossz neki. Akkor tán nem kéne megtennem…

És mi a megoldás erre?

Ahogy most elnézem, a legreálisabb megoldás az, hogy Gábriel arkangyal leszáll a mennyekből és lángpallosát lengetve rendet csinál. Minden egyéb megoldás vagy javaslat, amit hallok, olvasok Európa nyugatabbik feléről, nagyjából annyit ér, mint halottnak a szentelt víz.

És valahol még meg is értem a töketlenkedéseiket. Mert mit lehet olyan fickókkal kezdeni, akik akkora marhák, hogy még a haláltól sem félnek? Akik úgy mennek lövöldözni, hogy szinte biztosak lehetnek benne: nem ússzák meg élve. Akik robbanómellényt csatolnak magukra séta előtt.

Nem sokat. Szerintem. De – szerencsére - nem az én tisztem, hogy megoldást találjak ezekre a kérdésekre. Mert lennének ötleteim…

Az már világos, hogy az elrettentés ilyen – egyáltalán nem – úriemberek esetében nem működik. Marad a megelőzés.

Annak is van több módja. Nem is sorolnám ezeket. A legjobb, tán be sem engedni, az ilyen embereket. Vagy ha már ott vannak, hát minél gyorsabban megszabadulni tőlük. No, de ki választja ki, ki az akitől meg kell szabadulni? És milyen elvek, ismérvek alapján? Húzós kérdések és rohadt messzire visz a megválaszolásuk.

Én csak egy blogger vagyok, Magyarországról. Még csak tutit se írom, az egy kolléga teszi egy másik blogon… Remélem, nem neki van igaza, de tartok tőle: mégis…

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/28924/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?