A királyné meggyilkolása és egy híresen trükkös levél

Cabe

A magyar történelem egyik leghíresebb levele mindössze egyetlen mondatból áll és tán sosem íródott meg, bár gyakorta idézik. Ez így elég zölden hangzik… A történet Katona József drámájából és Erkel Ferenc operájából mindnyájunknak ismerős lehet…

1213. szeptember 28.-án főúri összeesküvők egy csoportja meggyilkolja Meráni Gertrudis királynét, II. András feleségét. Ez az eset a magyar történelem első igazán jól dokumentált merénylete.

A királynő a kor egyik legbefolyásosabb bajor nemesi családjából származott. A családja a befolyását nem különösebb érdemeinek, hanem az ügyesen megkötött házasságoknak köszönhette. Ambiciózus apja legidősebb lányát II. Fülöp Ágost francia királyhoz adta feleségül, a második lány Hedvig lengyel hercegi férjet kapott, a harmadik Gertrúd pedig András, a szépreményű magyar herceg neje lett.

A rossz nyelvek szerint az újdonsült asszony, Gertrudis tehető felelőssé a nagyszabású felkelésért, melyet András az esküvőjük évében indított bátyja, Imre király ellen. Arra semmilyen közvetlen bizonyíték nincs, hogy ez tényleg így lett volna, talán inkább csak a királyné népszerűtlensége miatt vádolták meg ezzel is. Ilyesmi más esetben is megtörtént: például a gyermekkirály III. László Bécsben, 1205-ben bekövetkezett halálával kapcsolatban is őt emlegették, holott az adott időben ő Merániában tartózkodott. Az viszont tény, hogy gyermek halálával elhárult az utolsó akadály is, II. András trónra kerülhetett…

II. András már uralkodása kezdetén - és később is – előnyben részesítette a külföldieket, merániakat a magyar urakkal szemben. Ezt mindenki a királyné befolyásának tudta be, aki leplezetlenül támogatta az övéit a magyar országnagyokkal szemben, akiknek viszont ez – érthetően – nem tetszett. A királyné népszerűtlensége talán akkor érte el csúcsát, mikor öccséből, Ottóból előbb kalocsai érseket, majd erdélyi vajdát csinált.

Az ügyhöz hozzátartozik még az ifjú kalocsai érseket III. Ince pápa fiatal kora és vidám előélete okán eltiltotta az egyházi feladatok gyakorlásától, a lelkipásztori jogkörtől. Megjegyzem, a tilalom hallatán Bertold röhöghetett a markába, mert a cím és vele járó vagyon a kezében maradt, ám semmit nem kellett csinálni érte…

A magyar nagyoknál valószínűleg az tette be végleg az ajtót, mikor Gertrúd elérte, hogy Ottót – más néven Bertoldot – országnaggyá nevezzék ki. Kihasználva az alkalmat, hogy András távol volt – éppen aktuális halicsi hadjáratai egyikét vezette – Petur és Bánk vezetésével összeesküvést szerveztek, hogy a Pilisben megrendezett királyi vadászaton megszabaduljanak Gertrudistól. A tett végrehajtása előtt azonban kikérték Merániai János, akkori esztergomi érsek tanácsát is.

A jó főpapot igencsak szoríthatta a cipő. Attól az apróságtól most tekintsünk el, hogy mint keresztény egyház főméltóságának, hivatalból elleneznie kellett volna az ilyen erőszakos cselekményeket. Nem is két, de több tűz közé került. Egyfelől maga is meráni volt, tehát vélhetőleg az ő kinevezésében is szerepet játszhatott a királyné, másfelől, mint főpapnak, igencsak útjában lehetett Ottó, aki kinevezése folytán veszélyeztette az ő főpapi hatalmát. Harmadszor, pedig ott volt a rizikó. A gyilkosságban való részvételért, ha kibukik az ügy, elveszíthette volna rangját, de még az életét is.

Azt már nem tudni, hogy az ő fejéből pattant-e ki a zseniális ötlet, vagy valamelyik tanácsadója javasolta, de levélben válaszolt a merénylet szervezőinek:

Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.

Hermann von Altaich Benedek-rendi szerzetes jegyezte fel a latin szöveget, mely magyarra fordítva így hangzik:

A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.

 Az írásjelek hiánya miatt a szöveg több féleképp is értelmezhető. Az egyik verzió:

A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem.

Ebből világosan kiderül: a jó főpap természetesen ellenzi a gyilkosságot, mi több, még meg is fenyegeti az összeesküvőket.

De itt a másik lehetséges értelmezés, hála azoknak a fránya, elmaradt írásjeleknek:

 A királynét megölni, nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.

 És a vak is láthatja, János érsek teljes szívvel támogatja a merénylőket, ha mindenki egyetért, ő sem marad ki az ügyből.

 Most, hogy a helyzet tovább bonyolódjon, egyesek szerint a levél nem több mint legenda, bár az is igaz, hogy a történet akkora sikert aratott már a saját korában is, hogy, mint a többértelműség példáját Boncompagno da Signa, a bolognai egyetem híres professzora is megemlíti 1235-ös Retorica novissimájában, azaz ezzel tananyag lett a nyugati egyetemeken.

Mindenesetre, akár volt ilyen levél, akár nem, Merániai János megúszta a felelősségre vonást a királyné-gyilkosságban való részvételért. Mint ahogy a többi összeesküvő is… Egyedül Péter csanádi ispánt végeztette ki a király, a többiek mind büntetlenek maradtak. Tán azért, mert egységes fellépésük hatására II. András úgy vélhette, ha nagyon erőlteti a bosszút, úgy a trónja, de még a saját élete is veszélybe kerülhet.

A bejegyzéshez tartozó kép: Gertrúd és II. András egy 1211-13 között készült kódexlapon. Forrás: Wikipédia.

 

 

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/28565/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?