A magyar-szlovák „kis” háború

Cabe

Kevesen tudják, hogy a „Nagy háborúnak” nevezett I. világháború és a II. világháború között Magyarország megvívott egy kis háborút is. És ebből, a kis országok kis háborújából győztesként került ki…

Nem tudom, hogy ma mit tanítanak az iskolákban az 1939-es magyar-szlovák háborúról - már ha tanítanak egyáltalán valamit -, de előlünk, mikor még én jártam suliba, a szocializmus idején, szemérmesen elhallhatták még a létét is. A szlovákoknál is hasonlóképp jártak el anno, mert a proletár internacionalizmusnak nem tett volna jót, ha sokat emlegetik.

Vegyük az előzményeket.

Az 1938 november 2.-i, úgynevezett I. bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapott az akkor még létező Csehszlovákiától körülbelül 12 000 négyzetkilométernyi területet, melyet az igaztalan trianoni diktátum értelmében csatoltak el. Ez tulajdonképpen egy etnikai revízió volt, magyar többség lakta területek kerültek vissza az anyaországhoz. A magyar és csehszlovák fél tárgyalásaikhoz döntőbírának felkérték a Trianonban komoly szerepet játszó Franciaországot és Nagy-Britanniát is, de azok - érdektelenségükre hivatkozva - távolmaradtak, így a megegyezés német és olasz ellenőrzés alatt jött létre. Ezt, a békeidőben létrejött szerződést a nagyhatalmak – Nagy-Britannia és Franciaország is - kötelező érvényűnek ismerték el.

Négy hónappal később, 1939. március 13.-án Hitler meghívására Jozef Tiso-t (Tisza József) Berlinbe utazik, itt azt figyelmeztetést kapja, amennyiben a szlovákok nem alakítanak önálló államot, úgy Csehország német annektálása után előfordulhat, hogy a lengyelek és a magyarok megszállják a szlovák területeket, míg önálló államként élvezhetik Németország védelmét. Tiso gyorsan dönt: táviratilag összehívja a szlovák parlamentet és másnap, 14.-én kikiáltják a független Szlovák Köztársaságot, melynek első elnöke a részben magyar származású szlovák nacionalista, Jozef Tiso.

Ugyanekkor a német csapatok befejezik Csehország megszállását.

Március 17.-én a Szlovákiában állomásozó csehszlovák csapatok cseh nemzetiségű tagjai parancsot kapnak a hazatérésre. Ezzel Szlovákia védeereje jelentősen meggyengült, azt a vidám tényt már nem is említve, hogy a távozó csehek – mintegy „testvéri” ajándékként – sok esetben megrongálták, használhatatlanná tették a hátrahagyott hadfelszerelést.

Március 18.-ra a magyar csapatok befejezik a bevonulást Kárpátaljára, megtörténik a terület visszacsatolása Magyarországhoz.

A magyar támadás Szlovákia ellen 1939. március 23.-án indul meg, a résztvevő csapatok létszáma mintegy 20-25 000 fő. A támadás a szlovákokat felkészületlenül érte, így az előrenyomuló csapatok szinte semmi sem gátolja a térnyerésben. A szlovákok felderítő repülőgépek útján szereznek tudomást a bevonuló csapatokról. Ezután mindkét fél, repülőkkel kisebb bombatámadásokat hajt végre az ellenséges erők ellen.

Március 24.-én reggel a szlovák csapatok ellentámadást indítanak. A páncélgépkocsikkal megerősített szlovák gyalogság előretör és este 22.00 órakor megindul az általános támadás a magyarok ellen. A magyar tábori tüzérség azonban páncéltörőkkel fogadja őket, mire a támadás fejvesztett menekülésbe csap át.

Estére a szlovák csapatoknál – német diplomáciai beavatkozásra – tűzszünetet rendelnek el, de ennek híre nem jutott el mindenhova. Vagy csak egyszerűen nem törődtek a kapott paranccsal. Kisebb csatározások többfelé is folytak, azonban Ján Ambrus, a szlovák légierő parancsnoka tervéből, miszerint megtorló bombázást hajtanak végre Budapest ellen, szerencsére nem lett semmi.

A háború mérlege: magyar részről 23 halott és 55 sebesült, m íg a szlovákoknál 58 halott és ismeretlen számú sebesült volt a veszteség. 360 szlovák és 311 cseh esett hadifogságba. A magyarok által elfoglalt terület 1697 négyzetkilométer volt.

Szlovákia a későbbiekben tiltakozott a magyar benyomulás ellen, de Csáky külügyminisztertől azt a válasz kapták, hogy csak lokális határvillongás történt, mert Kárpátalja határait nem rögzítette pontosan a bécsi döntés.

A fegyverszünet után megindult tárgyalásokon Szlovákia hajlandónak mutatkozott az elfoglalt területek átengedésére, ha más területeket kap érte cserébe. Ehhez azonban a magyar tárgyaló fél nem járult hozzá. Így 1939. április 4.-én létrejött a megállapodás mely rögzítette a fennálló helyzetet, Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, Szlovákia elismerte az új határokat. A kis háború 1939. március 23.-tól április 4.-ig tartott. 

A terület a második világháború végéig magyar fennhatóság alatt maradt, aztán egy másik április 4. alkalmából a Szovjetunió részévé vált…

 Kép: magyar csendőr elhagyott tankra vigyáz (Forrás: Tolnai Világlapja)

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/28429/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?