Elment Bud Spencer

Cabe

2016. június 27.-én, hétfőn, 18.45 perckor elhunyt Carlo Pedersoli, olasz úszó, vízilabdázó és filmszínész, zeneszerző, akit a világ csak Bud Spencerként ismert. 1929 október 31.-én született, hosszú élet adatott meg neki, mindannyiunk örömére.

Most lehetne vele kapcsolatban mindenféle rekordokat emlegetni, például, hogy olaszként ő teljesítette először egy percben belül a száz méter gyorsot úszásban, vagy hogy hány millióan nézték meg a filmjeit, hányan lájkolták üzeneteit az internet népszerű közösségi oldalon.

Igen, a filmek… Sportolóként is ismertségre, népszerűségre tett szert, de az igazi hírnevet a filmjei hozták meg számára. A filmjei, hol amelyekben legkedvesebb partnerével, Mario Girottival – őt Terence Hill ként ismeri a világ -, hol másokkal szórakoztatta a közönséget. Szórakoztatott és nevettetett, ez nagyon fontos dolog. Tán a legfontosabb. Akkor is, ha a kritikusok gyakran leajnálták az alkotásokat, melyekben játszott. A filmeket, amiket rendre újra és újra lejátszottak a tévéadókon és az emberek ismét és ismét megnézték azokat. Az egyszerű, vidám világról szóló meséket, ahol mindig győz a jó és az igazság, de még a rossznak sem esik komoly baja. Vér sosem folyik, legfeljebb egy-egy fog repül el - a tréfa kedvéért – és a végén még a leggonoszabb főgonosz is élve biceg el, miután megkapta a neki kijáró, szédületes pofonokat.

Őszintén elszomorított a hír, pedig előbb-utóbb várható volt. 86 év nem kevés… Ennyi jutott, egy sikeres, hosszú élet. Szeretett felesége oldalán. Fia – Giuseppe Pedersoli - szerint utolsó szava az volt: „Köszönöm”.

Nem, mi köszönjük. Én köszönöm.

Emlékszem, mikor kissrácként először láttam a moziban. Piedone, a zsaru. Piedone, a romantikus igazságosztó legenda volt köztünk, kissrácok között. Hogy vártuk az újabb és újabb filmeket! Vagy a Különben dühbe jövünk! Nem is emlékszem, hányszor láttuk kedvenc unokaöcsémmel az akkor még létező, üllői úti Akadémia moziban. Jóformán napi program volt a megtekintése… Nagymamám ellenére, aki fennen hangoztatta: nem jók ezek a filmek, túl sokat verekednek bennük. Mi pedig – már kiskölyökként is -, tudtuk más a filmbéli, karikírozott bunyó és egészen másféle pofonok csattannak el a valóságban. Bud halálhírének olvastán határozottan úgy éreztem, mintha ő vágott volna szájon valamelyik filmjében.

Bud most már tudja, hogy az angyalok tényleg esznek-e babot. Mert biztos, hogy jó helyre került. Mert jó ember volt. Az ember elment, de legenda velünk maradt. Tovább él filmjeiben, amiket újra és újra lejátszanak majd és újabb s újabb generációk nevetik könnyesre magukat a feledhetetlen pofonokon. És a jó mindig győz…

 Isten veled, Carlo! Viszlát Bud!

Címkék: Busongó, Fősodor
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/28239/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?