Kell egy csapat

Cabe

– hangoztatta mindig Minarik Ede, a halhatatlan mosodás és futballrajongó. A Garas Dezső megszemélyesítette figura – Sándor Pál nagyszerű filmjéből – legendássá vált. Nem véletlenül… És most van egy csapat!

Kell egy csapat – mondogattuk mi is, sokan, sokszor. És valamiféle csapat volt is. Olyan, amilyen… Néha büszkék volt rájuk, de mindig jöttek az új s újabb kudarcok, lebőgések, ahogy a magyar foci süllyedt. Egyre süllyedt. Akár a Titanic… Még ifjonc koromban leszoktam a meccsre járásról. Utoljára még a hajdani Népstadionban néztem meg egy kettősrangadót. Mert a Fradi az a Fradi! Aztán még azt se. Még a tévében sem. Legfeljebb Világ- vagy Európa Bajnokságokon egy-egy meccset, lehetőleg a német nationalelffel, jókat irigykedve, hogy másoknak, hogy megy.

Most nagyon úgy tűnik, ennek vége. Most ránk, a mi csapatunkra irigykedhetnek mások. Mert a magyar csapat 2016-os Európa Bajnokság csoportmeccsein olyan teljesítményt nyújtott, de olyat…

Nem vagyok valami nagy fociszakértő, ezt bátran merem vállalni a tízmillió futballszakember országában. Biztos lesznek, akik nagyszerűen kielemzik, remekül megmagyarázzák a játékot… Erre nem vállalkoznék. A csapatról írnék inkább, arról, hogy van egy csapat. Egy igazi csapat, mely több mint a részek, a tagok összessége. Hiába kerültünk szembe olyan ellenfelekkel, akik papíron jobbak.  A focit füvön játsszák – mondja a neten keringő vicc. Hiába szerepeltek világsztárok az ellenfélnél, egyvalamiben mindenképpen kevesebbek voltak, mint a mieink. Talán az egy, izlandi csapatot kivéve. Egyik sem volt igazi csapat. Csak tizenegy ember a pályán. Az meg marha kevés egy igazi csapattal szemben.

A fiúk még tán nem is tudják, mekkora sztárok lettek itthon. Meg a világban. Mert Király Gábor mackójáról beszélnek a tévécsatornákon és arról, hogy Dzsudzsák, hogyan csavarja a labdát. És Gera! És Nagy Ádám! És a többiek, akiket most kihagytam a felsorolásból, a többiek, akik ugyanúgy megérdemlik a felkiáltó jelet a nevük után. Mert bebizonyították így is lehet. Mert ők egy csapat.

És ezek után már tökmindegy, meddig jutnak el az EB-n. Személy szerint remélem, hogy a dobogóig, lehetőleg minél magasabb fokáig… De – higgyék el – ez most már teljesen mindegy. Ha nem nyernek a következő meccsen, meccseken az egyenes kieséses szakaszban, az sem számít.

Ők már bizonyítottak.

Bebizonyították, hogy van bennük spiritusz, hogy a magyar focinak van jövője. Hogy van kiút a gödörből, így, hosszú évtizedek után.  Hogy:

A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy hiréhez;

Mert biztos vagyok benne, hogy nagyjaink, Puskás Öcsi, Albert Flórián és a többiek – és senki ne vegye tiszteletlenségnek ezt a képet -, valahonnan a mennyből sandítottak le a zöld gyepre és elismerően csettintettek:

Ez, az fiúk!

Csak így tovább!

Ja, és még valami: ha valaki félbolond futballrajongónak tart, nem sértődöm meg. Csak azért, ha csepüli a csapatot. Meg, ha olyasmit akar belekeverni a játékba, aminek semmi köze hozzá. A politikát.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/28147/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Sport
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?