Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának!

Cabe

- címmel jelent meg 1927. június 21.-én, az akkor egymillió példányban kiadott Daily Mail hasábjain, Harold Sidney Harmsworth, Lord Rothermere híres cikke, amelyben a brit sajtómágnás a trianoni békeszerződés hibáit taglalja, kiállva a magyarság érdekei mellett. Minden különösebb magyarázat nélkül egy részlet a cikkből:

 Kelet-Európa sem más, mint sok kis Elzász-Lotaringia. Amikor 1871-ben a frankfurti béke elszakította ezt a két ikertartományt Franciaországtól, elkerülhetetlenné vált az újabb háború. Nagyobb méretekben ugyanezt a baklövést követték el az Osztrák–Magyar Monarchiát felosztó békeszerződések is. Döntéseik nyomán elégedetlen nemzeti kisebbségek jöttek létre Közép-Európa féltucat országában, melyek közül bármelyik gyújtópontja lehet egy újabb világégésnek.

A Közép-Európa térképét átrajzoló három szerződés közül az utolsó és legszerencsétlenebb a trianoni, melyet Magyarországnak 1920. június 4-én kellett aláírnia. Ahelyett, hogy egyszerűsítette volna a nemzetiségek amúgy is szövevényes hálóját, még tovább bonyolította azt. Olyan mély elégedetlenséget váltott ki, hogy minden pártatlan utazó, aki a kontinensnek erre a tájára téved, világosan látja az elkövetett hibák jóvátételének szükségességét.

Az új közép-európai államok jelenlegi határai önkényesek és gazdaságtalanok. De van egy ennél súlyosabb vonzatuk is: igazságtalan voltuk folyamatos veszélyt jelent Európa békéjére.

(Zinner Judit fordítása)

A cikk megjelenésében - feltehetően - nagy szerepe volt Hohenlohe Stefánia hercegnőnek is, - aki, mint népszerű társasági hölgy -, abban az időben, közeli kapcsolatban állt a lorddal.

Magyarországon a cikk megjelenése után feléledt a remény, hogy talán, rövid időn belül újratárgyalják a békeszerződést, de sajnos az írás nem az akkori hivatalos brit álláspontot tükrözte, mindössze a derék lord magánvéleményét.

A kiváló brit főnemesnek nem ez volt az egyetlen gesztusa a magyarság felé. Tízezerötszáz dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki először átrepüli az óceánt. És erre - az akkor nagy teljesítménynek számító repülésre -, sor is került…

Szalay Emil magyar vállalkozó – egykori hentes, akkor már húsüzem tulajdonos -, vagyonának jelentős részét feláldozva, 25000 dollárral támogatta Endresz György pilóta és Magyar Sándor navigátor útját, melynek során a két magyar, a világon a tizenötödikként repülték át az Atlanti-óceánt, egy - az időben - kiválónak számító 475 lóerős Lockheed Sirius típusú géppel. A gép neve – jellemzően -: „Justice for Hungary”, azaz „Igazságot Magyarországnak” volt.

Magyarországon lord Rothmere olyan népszerűségre tett szert cikke megjelenése és a magyarok iránt rokonszenve okán, hogy Rákosi Jenő a Pesti Hirlap főszerkesztője még azt is felvetette, hogy Rothermere alkalmas lenne az üresen álló magyar trón betöltésére. De természetesen ebből semmi nem lett, megmaradt érdekes hírlapírói ötletnek.

 A bejegyzéshez tartozó képen: Magyar Sándor, Szalay Emil és Endresz György a „Justice for Hungary”-vel.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/28127/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?