Rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak

Kedves gyerekek! Remélem, nem vagytok még ágyban, így elolvashatjátok a mesét. Szól ez a mese az Óperenciás tengeren is túli királyról, IV. Lajosról, akinek az a tréfás ötlete támadt, hogy rendeletet adjon ki: „decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak”.

A vidám történet 907-ben eset meg. Csak emlékeztetőül: 896-ban történt meg a Honfoglalás, ez a kalandozások kora. Tanulhattunk róla az iskolában, mindenféle érdekeset. Lehet, rosszul emlékszem, de csupa olyasmiről beszélt volna a tanító néni, hogy vad, barbár magyarok betörtek Európába, raboltak, pusztítottak, összefoglalva: mindenféle köztörvényes és háborús bűncselekményt követtek el, ahogy akkoriban ez szokás volt. Miként a kedves és jó IV., avagy Gyermek Lajos is tette, akinek bántotta a csőrét, hogy apja, Arnulf keleti frank király halála után a magyarok az itáliai Berengár király szövetségesei lettek.

Nosza, gondolt egy merészet, és tárgyalni hívta apja hajdani szövetségeseit: ugyan már, egyezzenek meg valahogy, mert a helyzet így nem a legnyerőbb. Magyar részről Kurszán ment el tárgyalásokra. Hogy ott pontosan mi történt, arról nem szól a fáma, de – úgy vélem – nem jöhetett létre valami komoly megállapodás, mert IV. Lajos kulturált és európai módon legyilkoltatta az egész diplomácia küldöttséget, Kurszánon kezdve a sort.

A tárgyalások sikertelenségének további bizonyítéka a fent emlegetett rendelet, melynek hatására a király hadai megindultak, hogy rendet csináljanak a keleti végeken, végre megszabaduljanak az új - felettébb alkalmatlan helyen és időben felbukkant – hatalomtól. A történelem tanulmányozása során, számos példa adódik, hogy a felmerült problémák megoldására a legjobb módszer teljes népek, nemzetek kiirtása. IV. Lajos sem tett mást, mint ragaszkodott korának haladó, európai hagyományához s kiadta rendeletét.

A keleti frank hadak - Liutpold bajor őrgróf vezetésével -, megindultak. és 907 június negyedikén csaptak össze a magyar erőkkel. A csata pontos leírását mellőzném, egyrészt mert nem vagyok hadtörténész, másrészt autentikus leírások sem maradtak fenn róla. A lényeg az, hogy a támadó keleti frankok megsemmisítő vereséget szenvedtek, számos gróf és püspök veszett oda, az évkönyvek szerint. A fényes győzelem valószínűsíthetően a magyarok Európában akkoriban még kevéssé ismert, nomád harcmodorának és nem utolsósorban roppant hatékony fegyverüknek, a reflexíjnak köszönhető.

Az olvasó elégedetten hátradőlhet és jólesőn csettinthet: Igen! Kemény gyerekek voltak az őseink! Jól megadták nekik!

Vagy mégsem akkora a happy end?

Nem, azt hiszem nem. Mert egy kérdés mindenképp nyitott marad: Miért nem tanultunk erről - a nyugati források szerint is nagyon jelentős – csatáról a suliban? Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, abban vannak nálam sokkal profibbak.

És nem csatlakoznék egyik állásponthoz sem.

Egyfelől, ahogy ezt a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, Glatz Ferenc fogalmazta meg – számomra kissé meglepő módon – 1996.-ban kiadott, A magyarok krónikája című könyvében: „A magyar embernek évszá­zadnyi időbe tellett, amíg a lovag­lástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtar­tást, és leszokott ar­ról, hogy gyö­nyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemé­szárlásá­ban.”

Másfelől, a keletről jött, ősi jussát visszaszerző nemes, az európaiaknál messze kulturáltabb honfoglalók, a legendák népe.

Az igazság, mint mindig, valahol félúton lehet a két állítás között. Döntse el ki-ki maga, hogy melyikhez húz inkább.

Csak egyetlen kérdés marad még: vajon miért oktatnak annyi marhaságot megfellebbezhetetlen tudományos, történelmi tényként az iskolákban?

6
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/27885/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra,Tán történelem
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 6 db hozzászólás érkezett!
Cabe
Cabe válasza: Szemán bejegyzésére 2016-06-13 02:24:38
Mea maxima culpa! Tényleg egy ló vagyok! Köszönöm a figyelmeztetés, jól elnéztem a dátumot. Javítom.
Válaszolok
Szemán 2016-06-12 21:31:05
Nagyon tetszik, de a hitelesség kedvéért, nem június, hanem július 4-én kezdődött a csata 907-ben! De a többi rendben, Glatz pedig egy tudománytalan nemzetáruló!
Válaszolok
Tamás válasza: Cabe bejegyzésére 2016-06-12 14:24:08
Ügyes, diplomatikus válasz. Tetszik.
Válaszolok
Tamás válasza: Cabe bejegyzésére 2016-06-12 14:24:08
Ügyes, diplomatikus válasz. Tetszik.
Válaszolok
Cabe
Cabe válasza: Tamás bejegyzésére 2016-06-12 05:11:50
Köszönöm hozzászólását, kritikáját. Megjegyzésként: tudományos vitákban nem csatlakoznék egyik állásponthoz sem, mert egy profi történész simán hülyét csinálna belőlem. Nem állok akadémiai szinten. A Glatz-féle véleményt finoman cikiző beszólás - úgy látszik -, nem volt elég egyértelmű. "Merjünk kicsik lenni"? Miért kéne kicsinek lennünk? Gárdonyi Géza véleményét osztom, aki egy helyütt azt írja: "Hunyadinak is voltak rossz katonái". Adott a dicső múlt, amelyre méltán lehetünk büszkék, számos balfékkel, akikre viszont nem. De ők is az elődeink voltak. Mondom ezt, minden nemzeti büszkeségem ellenére...
Válaszolok
Tamás 2016-06-11 15:52:31
Ha a cikkíró nem tud állást foglalni ebben a kérdésben, az már maga igen szomorú dolog. Alapműként csak Prof. László Gyula a hetvenes évek elején kiadott kettős honfoglalásról szóló könyvét ajánlanám. Idézet a cikkírótól "Másfelől, a keletről jött, ősi jussát visszaszerző nemes, az európaiaknál messze kulturáltabb honfoglalók, a legendák népe." ..... Hát... én magam találkoztam jó néhány korabeli megfogalmazással, mely inkább ehhez áll közelebb. Még valami A "sikeresen romboló" Glatz-féle történelemhamisítás és nemzetrombolás, a merjünk kicsik lenni sekélyes gondolkodás köszön vissza a cikkből. Érdekes, egyetlen volt gyarmatosító és kizsákmányoló nagyhatalom a mai napig sem szégyelli magát több évszázados kártékony működéséért, mi meg azért is szégyenkezzünk, hogy megvédtük magunkat.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?