Népi sportág: a tanárverés

Cabe

Pesterzsébeten, a Gyulai István Általános Iskola tanárnőjére azért támadtak rá feldühödött szülők, mert a pedagógus – állítólag – megverte gyermeküket. Az anya ököllel ütötte arcon a tanárnőt, az apa a hajánál fogva rángatta vissza a menekülni próbáló asszonyt. Egy közbelépőnek végül sikerült szétválasztania dulakodókat, a pedagógus a tanáriba menekült. Oda is követték, majd ott egy felragadott üvegpoharat hajítottak feléje. Nem találták el, a pohár a falon tört darabokra…

A nyugalmam meg a fenti hírek olvastán, láttán.

Az addig rendben van – mi több, dicséretes -, ha egy szülő aggódik a gyermekéért. Az is oké, ha a gyerek otthon arra panaszkodik, hogy a tanárnője megverte – ilyen eseményt nem rögzítettek az iskola biztonsági kamerái -, akkor a szülő bemegy az iskolába kérdőre vonni az említett pedagógust. De az már marhára nem oké, hogy rátámadnak egy közfeladatot ellátó személyre – ezt viszont rögzítették a biztonsági kamerák -, jelen esetben a tanárnőre.

Nem ez az első eset, melyről az utóbbi időben értesültem…

Most nem akarok „Mivé lett a világ!”, meg „Bezzeg, az én időmben!” kezdetű közhelyekkel előrukkolni. Az én időmben is előfordult, hogy dühödt szülő azért ment be a suliba, mert egy tanár állítólag megverte a gyerekét. Ezt tudom, tapasztaltam. Tán még tanárverések is előfordultak – ezt viszont kétlem. Nem emlékszem, hogy ilyesmire a régi hírekben, pedig a kékfényes Szabó László biztosan rácuppant volna a témára.

Csak elgondolkodtam az ügyön.

Nem volt mindenki Einstein közvetlen munkatársa, és társszerzőként sem dolgozhattak széles néptömegek Hemingway mellett. Mert ilyen a genetika - esetleg a Jóisten. A képességekből nem jut mindenkinek egyformán. Az iskolában tanuló gyermekeket mindenféle törvények védik – akinek tetszik, bátran utánanézhet -, a tanárok egy ujjal sem nyúlhatnak hozzájuk. A srácok néha még vissza is élnek ezzel, de ez más lapra tartozik.

Erre a lapra a gondolkodás és mérlegelés teljes hiánya tartozik.

Berohanunk a suliba, és mi majd megmutatjuk! Mert a mi gyerekünkkel nem lehet ilyet csinálni! Nekünk jogaink vannak! Jogunk van többedmagunkkal rátámadni egy nőre, bántalmazni őt. Az meg ki a nyavalyát érdekel, hogy milyen trauma, sokk éri a többi gyereket eközben?

Csoda klassz. Alkalmazzunk tán minden iskolába biztonsági őröket, akik megvédik a gyerekeket egymástól? A gyerekeket a tanároktól és viszont? A tanárokat a szülőktől, a szülőket meg a tanároktól?

Hölgyeim és Uraim! Itt tényleg mindenkinek elment az esze?

Részemről, úgy értesültem, hogy az iskola egy olyan hely, ahová a gyermekek azért járnak, hogy – a lehetőségekhez képest –, a legjobb nevelést, oktatást megkapják. Kérdem én, mit tanult az a kisklambó, aki esetleg látta, vagy akár csak hallott az esetről? Megsúgom: azt, hogy ez a világ rohadt egy hely, tele van erőszakkal. Tele van emberekkel, akiknek semmi sem számít, nem gondolva következményekkel gázolnak át másokon, ha érzelmeik elragadják őket, vagy ha érdekeik azt diktálják.

Jól emlékszem kisklapec önmagamra. Az a világ se tetszett nagyon, nem is akartam felnőni, hogy aztán részt kelljen vennem benne. És most? Ha még mindig akkora lennék, - úgy tíz év körüli ifjú gengszter – frankón azt kérném: ugyan már, állítsátok már egy pillanatra a Föld forgását, mert leszállnék róla! És – szerintem – egy sereg gyerek van így ezzel. Hogy egy nem annyira nagy gondolkodót idézzek – elvégre nem rég múlt az öszödi beszéd évfordulója -, „Ezt elk*rtuk!”.

Mi, mindnyájan. Mert hagytuk, hogy ez legyen. Ezzel nem a szülőket akarom mentegetni! Fogják majd ők magukat… Hagytuk, hogy nőjön a feszültség, és bálványoztuk a z erőszakot. Kapcsolja be bárki a tévét és ugráljon végig a csatornákon. A filmek, hírek döntő többsége az erőszakról szól. Akkor tán a tévé az oka mindennek? Frászt! Csak az agy, amely nem képes különbséget tenni kitalált történet és a valóság között. A rémes hír, meg a saját élete között. A „nekem ehhez jogom van” mentalitás. Mert jogai – ugyebár – mindenkinek vannak. Kötelessége meg senkinek.

Nekem mindent szabad – hirdeti büszkén, bátran – mert én vagyok az erősebb!

És tart is ez a bátorság büszkeség egészen addig, míg bele nem fut egy nálánál is erősebbe. Akkor viszont Miki egér lesz belőle… Eszébe jutnak olyan fogalmak, mint: türelem, tisztelet.

Nem lehetne rögtön ezzel kezdeni? Használni azt fura, szürke kocsonyát, amely kitölti a koponyánkat?

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/27822/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?