A balgaság kultusza

Cabe

Kétségbeesetten kapaszkodom a hitbe, hogy – minden jobb meggyőződésem ellenére -, az emberiség mégsem hülyék gyülekezete. És nap, mint nap rá kell döbbennem a szomorú valóságra: de, igenis az. Velem az élen.

Mert, hogy lehet valaki akkora marha, hogy a történelem megalapítása óta folyamatosan elkövetett, minden rációt megcsúfoló események után is képes azt képzelni, hogy ez a világ még tart valamerre? Halad még valamilyen irányba? Természetesen a teljes csődöt kivéve…

Az emberi értelem már számtalan esetben bizonyította, hogy jellemzésére két szó különösen alkalmatlan: az „emberi” és az „értelem”. Ezek ugyanis homlokegyenest ellenkező jelentéssel bírnak, mint amire használják őket.

A Tisztelt Olvasó nem osztja véleményem?

Lenne egy javaslatom: nézzen körül a neten, a kedvenc közösségi oldalán, de akár egy avítt, papírszagú újságot is a kezébe vehet. A hírek döntő többségének tartalma összefoglalható a Vizidenevér punk-rock banda 1980-as, „Jézusom, Pista!” című dalának két sorával:

Elkapta, ledarálta, végzett vele!

Végérvényesen kifordult a bele!

A másik kategória a „Lábgomba gyógyítása tulipánok nézegetésével”. És működik! Feltéve, ha a háttérhatalmat képező reptilián gyíkemberek megengedik…

Valamint, játszanak még a nehézlovassági becsületsértések, bárki, bármi a sárba tiporható. Feltéve, ha más a véleménye, mint nekem és úgy egyáltalán: nem tetszik a pofája.

Annak idején – már megint a múltba révedek, mint szenilisedő vénember – volt valami egy keresztény javaslat: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Tudom, ez a huszonegyedik század! A kereszténység kiment a divatból, és vele a szeretet is. Épp most olvastam egy felmérésben – nem brit kutatók követték el! -, hogy az emberek jó része többre becsüli mobiltelefonját, tabletjét, számítógépét, mint az „ismerőseit”.

És nem nekik van igazuk?

A Kraftwerk nevű őstechno banda már a nyolcvanas években szerelmet vallott a zsebszámológépének. És hol van egy akkori zsebszámológép egy mai mobilhoz! A mobil szép, a mobil jó, a mobil szórakozat. A mobil beszélget velem! A Pistát meg egye meg a fene.

Azért még sincs veszve minden. Nem csak a gépekért rajongunk! Mert mire valók a celebek? Celebeknek lenniük kell, nélkülük megállna a világ. És itt nem csak a teljesen üresfejű, kontraproduktív, kontraszelekcióval gondosan válogatott műmájerekre gondolok. Mert celeb bárkiből lehet. Még jobb sorsra érdemes művészekből, írókból, tudósokból, politikusokból és aranyhörcsögökből is. Nem kell hozzá más, csak egy önszerveződő tábor, mely felsorakozik az érintett személy mögé. Akkor is, ha az nem akarja. Akkor is, ha az elvakult lelkesedés hullámaira feltolt személy – mert neki még nem ment el az esze – iszkolna onnan, szélsebesen.

Ilyenkor szokták az aggódók feltenni a kérdést: Jó ez nekünk?

Az aggódók egy újabb kategória. Még nagyon jól emlékszem azokra a derék sajtómunkásokra, akik a kilencvenes évek elején versenyt aggódtak egymással: Kell-e nekünk internet? Aztán, néhány év múlva büszkén hirdették, hogy nem is tudják, mihez kezdenének internet nélkül. Függők lettek…

De bármilyen más példát is mondhattam volna. Az aggódó attól tart, hogy… Mitől is? Tökmindegy. Ő tart tőle. És aggódik, szüntelen, ostorozva az ő népét. A függő meg attól tart, elveszik tőle függősége tárgyát. És tíz, - mint tíz! – húsz körömmel kapaszkodik bele. Természetesen a szabadság nevében! Mert neki joga van függeni!

Játszik még: a csepülő.

Aki csepüli a… Mint én, most.

Hát nem nevetséges?

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/27711/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Busongó,Fősodor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?