Egy elfelejtett évforduló – magyar az űrben

Cabe

1980. május 26-án lőtték fel Bajkonurból, a szovjet úrközpontból a Szojuz-36 űrhajót, fedélzetén nemzetközi legénységgel, Valerij Kubaszov parancsnokkal és Farkas Bertalan kutatóűrhajóssal. Az űrhajó május 28.-án kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással, ahol Leonyid Popov és Valreij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták őket. A Földre 1980. június 3.-án tértek vissza, 7 nap 20 óra 45 perc, az űrben eltöltött idő után. Ezzel az utazással Farkas Bertalan beírta nevét a történelembe, mint az első magyar űrhajós, aki az Interkozmosz program keretében, eljuthatott az űrbe.

Eddig a rideg tények, amelyek bizonnyal szerepelni fognak minden magyar (és nemzetközi) repülési almanachban.

Azóta már lefolyt egy-két csepp víz a Dunán, Az Interkozmosz űrprogram véget ért, ahogy a Szovjetunió is befejezte működését. Nincs már Magyar Népköztársaság sem, amelynek Farkas Bertalan a hőse lett. Országok, politikai rendszerek jönnek-mennek, de a hősök maradnak. Istennek hála!

Megosztanék egy személyes emléket. Nem sokkal a nevezetes űrrepülés előtt lettem nagykorú, aki már azt hitte piszkosul tudja, mitől döglik a légy. Aki igen kevéssé lelkesedett a szovjet birodalom bármely produktumáért, legalább olyan kevéssé, mint azért, amivel idehaza etettek. De úgy lelkesedtem, mint egy kiskölyök. A nagydarab téri vagányok – mert mi annak idején még a térnek nevezett parkokban múlattuk az időt – a „punkoskodó” kemény fiúk ezúttal nem pampogtak a „komenista propagandáról”, és az „ami orosz, az csak rossz lehet” hozzáállás is szünetelt. Pár napra.

Mert lett egy hősünk. Egy igazi hősünk, akivel bármelyikünk boldogan cserélt volna. Már rég kinőttünk abból a korból, amikor a srácok mesét néznek a tévében, de mind ott ültünk a képernyő előtt, mikor Berci – mert nekünk csak Berci volt –, olvasta fel az esti mesét. És még szkafanderes Tévé Maci is volt nála!

És bírtuk Kubaszovot is. Szegény, már azóta elhunyt. Nem tudom, tudta-e, sejtette-e, hogy azokban a napokban Magyarországon ő volt a legnépszerűbb orosz. Mert a mi Bercink társa! És máris meg volt bocsájtva minden iskolai oroszóra, minden nyögvenyelős dolgozat.

Azt nem tudtuk, mert akkor nem volt annyira publikus, hogy az űrrepülést Kádár János születésnapjára időzítették – szokás volt ez akkoriban. Azt se tudtuk, hogy visszatéréskor, a földet éréskor rendesen odacsapták magukat űrhajósaink. Ismét csak: hála Istennek, nem sérültek meg. Ilyesmiről nem volt szokás akkoriban beszélni. Csak a diadalmas repülésről – azt sehogy se értettem, mi a bánattól diadalmas egy repülés –, meg a hősökről.

Ökölbe szorult kamaszkorunkban kaptunk egy álmot. Egy álmot, hogy magyar srác is kijuthat az űrbe, ki a csillagok közé. És ez csoda klassz volt. Bármelyikünk képes lett volna érte bepótolni az ellógott oroszórákat!

Persze, tudtuk, hogy mi sosem leszünk űrhajósok. De reméltük, hogy egyszer, talán, majd vénségünkre, utasként, eljuthatunk, oda fel. De az űrhajózási kedv csökkent, ahogy véget ért a két világrendszer közötti űrverseny. Ahogy az egyik, akkor még rendíthetetlennek vélt rendszer – a kommunista – dugába dőlt. Ez utóbbit a fene bánja, de az űrbe… Az űrbe, még így, ősz fejjel is azt mondom: bármikor indulnék. És a korosztályomból sokan vannak így, még akkor is, ha régi romantikát már felváltották a vénülő hétköznapok. De mi már úgyse…

De talán a gyerekeink, unokáink. A srácok ma is hősnek tartják az űrhajósok és a lányok csillogó szemmel néznek rájuk, még akkor is, ha cinikusabb, anyagiasabb lett azóta a világ. Mert van, amit semmilyen agymosással nem lehet kipucolni az emberek fejéből és ez az álom. A vágyakozás mindaz után, ami odakint, az űrben vár minket.

A végére meg még csak annyit, az évforduló alkalmából: jó egészséget, hosszú életet Farkas Bertalannak. A mi Bercinknek.

A címkép az akkori Népszabadságból származik.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/27669/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Magánügyek
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?