Az új elmélet: transzkorúság

Cabe

A nagyon fejlett Ámerikában dúl a vécé-háború, ez arra indított, hogy kicsit elmerengjek a dolgon. Félreértés ne essék: eszem ágában sincs belebrekegni, hogy ki melyik vécét használja. Főleg nem, ha mindezt a messzi Amerikában teszi.

Egyáltalán, megvan az ügy? A háborúsdi arról szól, hogy transzneműek használhassák azt a mosdót, amelyiket annak a nemnek jelöltek ki, amelyhez tartozónak érzik magukat. Vagyis, ha az egyén, akinek – csak a feltételezés kedvéért – a biológiai neme – mely már fogantatása pillanatában előre meghatározott – úgy érzi, hogy ő férfi, akkor mehessen a férfi vécében. Akkor is, ha minden külső nemi jellegzetessége félreérthetetlenül arra utal, hogy ő nő. Mert – ugyebár – vannak női testbe zárt férfiak és férfitestbe zárt nők. Ezt minden – a gender elmélettel foglalkozó – felvilágosult ember tudja. És tesz róla, hogy az is tudjon róla, aki nem is foglalkozik ilyesmivel.

Roppant megértő lélek vagyok, de ezúttal nem a megértésen van a hangsúly. Elvégre ez nem iskola, hogy nekem itt értenem kelljen valamit. Mint már említettem, marhára nem érdekel, ki minek gondolja magát, kivel bújik ágyba, stb.

Csak úgy eszembe jutott valami. Én meg transzkorú leszek. Nem igazán élvezem ugyanis az öregedéshez közeledő, ötvenes férfi szerepét. Inkább más szeretnék lenni. Mondjuk, tíz éves. Szerintem ez igazán nem nagy követelés! Teljesen elfogadható, elvégre pólyásnak is képzelhetném magam, fennhangon követelve a tisztába tételemet.

Tehát: tíz éves vagyok. És ezt tessék mindenkinek tudomásul venni, akkor is, ha közel két méter magas vagyok és egészen ősz hajú. Az ilyen apróságok csak a kukacoskodók szemében számítanak! Mint tíz esztendős nebulóra, vonatkozik rám a tankötelezettség – és első kötelesség –, tehát iskolába fogok járni. Úgy, mint a többi tízéves. Remélem, jó jegyeket kapok majd, és csinos lesz a tanító nénim. Mert azért a pasisághoz ragaszkodom!

Remélem kellemes hely lesz az a gyerekotthon, ahova majd elhelyeznek. És nem lesznek túl kicsik az ágyak! És jól főz majd a szakács néni!

Előre szólok, hogy a magyaros konyhát szeretem, lecsó, pörkölt, rántott hús és csülök, minden mennyiségben. Ja, és sokat kell ennem, mert fejlődésben lévő szervezet vagyok. Nem tudom mennyire gondoltak, de annál is többet! Ragaszkodom sok süteményhez, tortához, de ha minden kötél szakad, jöhet a nápolyi és csoki is! Fagylaltot nem eszem! Attól mindig megfájdul a torkom.

Csak megjegyzésként: hát nem egy zabálnivaló kiskölyök? És milyen egészségtudatos! Még a torkára is ügyel!

Sportolni is akarok majd, mert tudom, hogy az is egészséges. Remélem, bevesznek majd a Fradi kölyök focicsapatába! Az igaz, hogy nem vagyok elég robbanékony, de sprintben felveszem bármelyik tízévessel a versenyt, és nincs a korosztályomban, aki engem lefejelne. Mindig is álmodtam arról, hogy egyszer a Fradiban focizom! Mert azt minden magamfajta vásott nebuló tudja, hogy csapat csak három van: a Fradi, az FTC és a Ferencváros!

És jár majd utánam a családi pótlék. Ne tessék izgulni, majd átveszem a postás bácsitól. Csak hozza már! Meg többi támogatást is! De nem gondolják, hogy anyagias vagyok! Engem tessék csodálni!

Mert valóságos csodagyerek vagyok. Mert ki hallott már olyan tízévesről, aki nem csak, hogy értesült Einstein általános relativitáselméletéről, de még el is tudja magyarázni azt az arra érdemeseknek. Ráadásul még csoda hosszú verseket is tud, teljesen fejből! És hogy tudok programozni!

Azt, hogy elég cukorfalat vagyok-e, azt majd döntsék el a nénik és a bácsik. De azt kikötöm: csak néni ölébe fogok ülni!

És jár nekem a gyerekkedvezmény az Állatkertbe, ismét csak nem azért, mert anyagias vagyok, hanem, mert szeretem az állatokat.

És egyáltalán… Nekem minden jár. Mert nekem jogaim vannak! És engem értsen meg a világ!

Mielőtt valaki felkapná a vizet, hogy gúnyolódom, biztosíthatom róla: téved. Halálos komolyan gondolom a dolgot. Mint ahogy azt is, hogy nekem ugyan hiába fognak könyörögni esténként, nem fogok korán ágyba bújni! Na, jó, esetleg meg lehet vesztegetni, látott már ilyet a világ…

 

Megjegyzés: a transzkorúság nem az én ötletem. Lövésem sincs, hol olvastam, vagy hallottam. Ezúton is köszönöm az ötlet eredeti kiagyalójának! Ha bármilyen jogát sértettem, eltávolítom a cikket a blogról!

 

U.i.: erre még egy tízéves gyerek is képes…

U.i. 2.: Hogy mindehhez mi köze a bloghoz tartozó képen álldogáló hoplitáknak, az én sem tudom...

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/27383/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?