Éljen május elseje

Cabe

Amikor a lobogónkat fényes szellők fújták és keményen hittük, hogy holnapra megforgatjuk a világot, még véletlenül se mentünk felvonulni. Volt, hogy a suliban kötelezővé tették a május elsejei mulatságban a részvételt. De abból is csak balhé lett.

Busszal vittek felvonulni, hogy lelkesen integethessünk egy jót aktuális nagy vezérünknek, Kádár Dzsoninak - bocs, de anno egymás között így hívtuk -, a lelkesebb tagok a buszon rázendítettek: „A párttal, a néppel egy az utunk”. Ez már túlzás volt érzékeny lelkemnek. Megnyomtam a leszállásjelzőt. Szerencsére a buszsofőrnek volt humorérzéke. Mintha a huszonhármas buszt vezetné a Soroksári úton, odakanyarodott a következő megállóhoz és kinyitotta az ajtókat. Mi meg leszálltunk a haverokkal.

Másnap természetesen dúlt a balhé a suliban és akkora intőhullám rengette meg az osztályt, hogy az még a földrengések Richter-skálájára se fért rá. De megérte. Mert nekünk az ünnep a Tabánban volt, Török Ádámmal és a Minivel, meg az LGT-vel. És lázadtunk egy jót, mert a kamaszkölykök szeretnek lázongani. Legalábbis még a mi időnkben még így volt.

Dehogy tudtuk, miért nem akarunk felvonulni! Dehogy tudtuk, hogy mi a hézag körülöttünk a világban! Csak azt tudtuk, hogy hézag van. Csak az volt a tuti, amit Johnny Rotten üvöltött a Sex Pistols-szal a világ pofájába: No future! Nincs jövő!

Azóta tenger idő telt. Mindenféle muris dolog történt velünk, például felnőttünk, némelyikünk még meg is öregedett. Még rendszert – vagy mit? – is váltottunk. A világ is megváltozott. De a bánat tudja, hogyan, én úgy maradtam. Úgy látszik, örökölt terheltségem súlyos fejlődési rendellenességben, visszamaradásban csúcsosodik ki.

Mert muszáj most is azt üvöltenem: Nincs jövő! Ugyan, milyen jövője lehetne egy másodosztályú jobbágynak, becenevén közmunkásnak? Ősz fejjel?

Azt ugyan elmagyarázták, hogy azért nem emelik a közmunkások bérét, hogy ezzel is ösztönözzék őket az elsődleges munkaerő piacon való boldogulásra – a közmunkás munkaerő piac az másodlagos piac, mint ahogy a közmunkás is másodlagos állampolgár -, de azt elfelejtették megemlíteni, ha belegebed, se nagyon fog sikerülni. Jobb cégeknél kapásból kizáró körülmény, ha valaki közmunkás volt. Ezt senki se mondja ki – legfeljebb lehúzott redőnyök, lefüggönyözött ablakok mögött, ha még a villanyt is lekapcsolták -, ez csak így van. És az is így van, hogy az intézménynek, ahol a dolgozó egy magasan kvalifikált szakember munkáját végzi közmunkásként, semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy „rendes” dolgozóként alkalmazza. Hiszen akkor legalább a minimálbért ki kéne csengetnie… Mely szintén hatalmas durranás. Ismerősöm a multitól kapott minimálbérből se nagyon boldogul a családjával. Ami ő meg a macskája…

De marhája még így is húzza az igát. Már amennyire húzza. Hiszen már a Nemzet Nagy Ballába, Puskás Öcsi is megmondta: „Kis pénz, kis foci”. Amit egy másik nagy gondolkodó így aposztrofált: „Ezért a pénzért, én hülye is lehetek!” És máris kész a szocialista skanzen.

Ha véletlenül valaki nem tudná mi az, elmagyarázom. Egy olyan érdekes környezet, amelyben a hajdani – és igen dicstelen – szocializmusban megszokott módon nem működnek a dolgok. A dolgozónak fizetgetnek valamit, az meg – a látszat kedvéért – dolgozgat, hogy rá ne szakadjon a plafon. És persze „maszekol” – a közmunka mellett -, ahogy a hajdani időkben mindenki tette a „hivatalos” munkája mellett. A szürke, fekete és egyéb színű gazdaságok nagyobb dicsőségére.

Mert a közmunkáért járó bérből nem lehet megélni. Csak a nagyon naivak – és a politikusok – hiszik, hogy ennyiből fenntarthatja magát bárki. Mert vagy kicsengeti a számláit – ezt muszáj, ha nem akar utcára kerülni, mint hajléktalan -, vagy kaját vesz, mert nem akar éhen halni. Ezt megint csak muszáj, mert a családnak nincs pénze temetésre. The punk is not dead! A punk nem halott! Pedig gyógyszere se igen futja neki…

Tehát ugyanott tartunk, mint majd negyven évvel ezelőtt. Csak csóróbban. Ráadásul egyre több a pocsék zene a …-on. (Ez nem a reklám helye, nem írom ide, hol.) Viszont most is lesz a Tabánban ingyenes koncert. Tán ki is megyek. Mert ennyit még én is meg tudok reszkírozni… Az „ingyent”…

 

És a végére egy kis retró úttörődal:

 

Pajtás daloljunk

Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról,

itt ringott bölcsőnk, itt

nevelt anyánk,

Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról,

Mely a a bőség

kincsét ontja ránk.

 

Miénk e föld, erdő, mező

kalásza, virága

nékünk terem.

Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról,

Az ének

szálljon völgyön és hegyen.

 

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/26933/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?