A legerkölcsösebb ország legerkölcsösebb polgárai

Hálát adok Istennek – vagy az evolúciónak, kinek mi tetszik -, hogy a világ legerkölcsösebb országában jöttem világra, több millió erkölcsi piedesztálon álló szent közé. Kicsit ugyan zavar, hogy én – tán öröklött képességeim folytán, vagy a nevelésem hiányosságai miatt – sosem emelkedhetek fel arra a hihetetlen színvonalra, mint a körülöttem élők. Gyarló ember vagyok, tele hibákkal, bűnökkel.

Komolyan frusztrál, hogy ilyen erkölcsi hulla vagyok, egy genetikai tévedés. Egyetlen vigaszom, hogy – tudomásom szerint - e csapnivaló géneket nem adtam tovább, a vérvonal velem kihal s dicsőbb, szebb lesz ez a világ. Minden világok legjobbika. mert biztosan abban élek. Csupa olyan kiválóság között, akiknek nem kell tartaniuk a Bibliában foglalt figyelmeztetéstől: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7,1). Tehetik, hogy ügyet sem vetnek rá, hiszen tiszta szívvel és bűntelenül állhatnak a világ elé.

Nem kell semmitől tartaniuk mások megkövezése közben, hiszen bűntelenek „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8,7). Nyugodtan hajigálhatják a köveket, avagy a kövekkel felérő szavakat.

S mindezt miért? Olyasmiért, ami a történelem előtt történt. Számomra minden a történelem előtt történt, ami a születésem előtt történt. Olyasmiért, amiért az elkövető az akkor hatályos törvények szerint már megbűnhődött.

De ezen a földön nincs bocsánat. Bocsánat az Istennél van - már, ha valaki hiszi, hogy létezik. De ezek nincsenek sokan. Az ilyen korszerűtlen lények már kihalóban vannak, az evolúció nagyobb dicsőségére.

Csodás mikor az etika önjelölt tudorai, mint érző szívű filiszteusok kiáltják: bűnös! Vesszen az aljanép! És kéjelegve merengenek hosszú posztokban, hogy mit is kellene tenni azzal a „vénemberrel”.

(Ezt itt most nem részletezném, mert semmi kedvem a „Csak tizennyolc éven felülieknek” jelzést kitenni erre a posztra. És azt is bevallom, gőzöm sincs, hogy kell. Sose néztem utána, mert nem szándékozom csak 18 éven felülieknek írni.)

De érdemes-e egyáltalán írni? Egy ilyen alulfejlett egysejtű szintjén álló lénynek, mint… Majdnem azt írtam: jómagam. De én nyilván nem lehetek jó. Még nem sikerült annyit tanulnom, fejlődnöm, hogy jónak nevezhessem magam. Hisz oly távol állok példaképeimtől, a posztok erkölcsös és tiszta hercegnőitől, a billentyűzetek tiszta szívű, hős lovagjaitól, akik ujjai alatt a megfellebbezhetetlen és mindig százszázalékosan megalapozott ítéletek születnek.

Porszem vagyok csupán előttük, aki csak mély meghajlással – esetleg térden állva - hirdetheti nagyszerűségüket e nagyszerű, racionális, és mindennek felett etikus világban. Bár – bevallom – nehezen megy, hiszen nincsenek oly magasztos szavaim, gondolataim, melyek felérhetnének hozzájuk, a Kiválóakhoz.

De ez már legyen az én gondom. Töredelmesen beismerem, tanulnom kell még, fejlődnöm, hogy egyszer, majd, talán, valamikor a távoli jövőben elmondhassam, méltó vagyok megoldani a sarujuk szíját. Már ha megengedik egy ilyen sehonnani pórnak…

Köszönöm a leckét. Hálásan köszönöm, hogy tanulhattam tőletek. Köszönöm, hogy megmutattátok milyen a világ, amelyben élek s milyenek, akik között élek. Egy életre megtanultam a leckét.

 

Ne dühöngj, ha semmit el nem hiszek neked,

Hallgattam én már sok ékes éneket.

A szép szavak színes szárnyakon szállnak,

Oda se köszönnek a valóságnak.

 

Nevetek rajtad és nevetek magamon,

Még akkor is, ha nincs többé irgalom.

Csak egy bohóc vagyok, legyintek rátok:

A síromig a sötétben is eltalálok.

 

1
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/26368/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Ágnes 2016-04-08 11:11:06
nagyon tetszik!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?