„Április 4.-ről szóljon az ének…”

1945. április 4. Magyarország német csapatoktól való megtisztításának a Sztálin által kitűzött időpontja volt, a katonai terv szerint ennek Nemesmedvesnél kellett volna megtörténnie. A történelmi adatok szerint azonban ezt a határidőt nem tudták tartani, mivel több ponton erősebb ellenállásba ütköztek a vártnál. A késés végül több mint egy hetes volt, az utolsó német egységek április 13-án hagyták el az országot Pinkamindszentnél. Ennek ellenére az eredeti katonai terv szerinti dátumra került az ünnepnap, és 1990-ig a magyar tankönyvekben is ez szerepelt.

(Idézet a Wikipédiáról)

És kérem, erre egy rendszert lehetett bazírozni. Átverésre, hazugságra, a népség, katonaság hülyének nézésére. A magamfajta, az 1960-as években született alattvaló többnyire csak bután pislogott, mert nem igazán értette a dolgot. Mert ugye az teljesen világos, hogy a hős szovjet csapatok - óragyűjtögetés és asszonyok, leányok kergetése közben, - felszabadítottak minket a gaz nácik uralma alól. Hogy milyen alaposan, arról Apor Vilmos püspök úr mesélhetne, ha túlélte volna a dolgot. Azt már nem egészen értettük, hogy harcolhattak csapataink a felszabadító hősök ellen, de már akkor is az volt az alapállás, hogy nem kell a nebulónak mindent értenie, elég, ha bemagolja, Ha feltudja mondani a leckét. És együtt danolja azokat a vidám énekeket az énekkarral az április negyediki ünnepségen.

Azért mi se voltunk teljesen idióták. Arról is hallottunk, hogy ötvenhatban (mindig csak így, század megjelölése nélkül), volt egy kisebb, lövöldözéssel egybekötött utcai revü, midőn egyesek kifogásolták felszabadítóink ideiglenes itt tartózkodását. Persze erről nem volt szabad beszélni. Mert a Béla bácsi akkor halt, a Kareszék meg akkor mentek ki nyugatra. Disszidáltak – hangzott a romantikus – és számunkra eléggé értelmetlen – szó. Később, történelem órán, nagyot jót röhögött rajtam történelem tanár. Aztán kegyetlenül letolt. A jobbágyok röghöz kötéséről tanultunk, arról, hogy megvonták tőlük a szabad költözködés jogát. De ők elszökdöstek. Disszidáltak – mondtam én, és csak azért úsztam meg intő nélkül, mert abból már úgyis túl sok volt.

Aztán megírta az újság, hogy az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg tisztjei átvették öröklakásukat. Nem tudom, hogy tényleg létezett-e ez a cikk, de a vicc jól jellemzi a hatvanas, hetvenes évek közhangulatát. Azt hittük, ami van, az örökké fog tartani. Mint a Forradalmi Ifjúsági Napok. Mert volt olyan is. Amelyben sikeresen összekeverték Petőfi és Kossuth március 15.-jét Kun Béla március 21.-ével és április 4.-ével, amikor nem történt semmi lényeges, de ezt a generalisszimusznak nem lehetett megmondani.

Volt még egy Ifjú Gárda névre hallgató geng is. Ezek szerettek ott keménykedni az ilyenkor lenyomott rock koncerteken. Mi bírtuk a dolgot, mármint azt, hogy az ünnep címén buli van és hallhatjuk valamelyik kedvencünket. A gárdistákkal nem nagyon szívóztunk, mert mindig ott álltak mögöttük a rendőrök. És másnap, a suliban is elkenhettük a szájukat… Már megint csak szaporodtak az intőim, pedig nem is akartam bekerülni a Rekordok könyvébe. Akkor még azt se tudtam, hogy létezik.

Lassan felnőttem, a dolgok meg lazultak. Egyre lazultak, aztán be is dőltek. Annyira, hogy megváltozott a rendszer és már hivatalosan is kimondták, április negyedikén nem történt semmi. Ettől a beismeréstől sokan azt hittük, most jő majd el a tejjel-mézzel folyó Kánaán, mikor beérjük a szakadék szélén tántorgó Nyugatot. És beértük. Mi több! Meg is előztük! Bele a szakadékba.

Most jó. Nem ünneplünk semmit április 4.-én. Egy vita hevében, egyszer azt találtam mondani, hogy az igazi rendszerváltás majd akkor megy végbe, ha kihalunk mi, a régi rendszerben szocializálódott, hazugságon nevelkedett őskövületek. És nem lesz, aki emlékszik az egykori „ünnepekre”. Mert nem véletlen, hogy Mózes az ő népével negyven évig bolyongott egy akkora sivatagban, amin egy részeg beduin tevepásztor is pár hét alatt átvág, a két kecskéjéből álló karavánjával. Kánaánnak nincs szüksége a rabszolgaságban születettekre.

1
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/26284/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Kitalátor 2016-04-05 15:35:30
Egy barátom egyszer egy éjszaka elénekelte eredeti jiddis szöveggel és eredeti dallammal szinte az összes "munkásmozgalmi" dalt. Talán két-három olyan van, ami spanyol vagy német, a többi mind zsidó népdalból lett indulósítva. Ő klezmer-rajongó, én meg tócsát röhögtem magam alá.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?