Te mennyiért mentenél életet?

Cabe

Már megint az a fránya hálapénz… Ami nem is hálapénz, mert előre kérik. Azaz… Nem is kérik, hanem követelik. A beteget minden kontrolvizsgálatnál – amikért egyébként 15000 forintot kért–, figyelmeztette a derék doktor, hogy elmulasztotta kicsengetni a neki még „járó” 100.000 forintot. Mert az az orcátlan páciens, csak ötvenezer forintot fizetett. A műtét előtt.

Muris. Azt hittem a hálapénzt utólag adják – lásd jatt – és csak akkor, ha elégedettek a szolgáltatással.

A derék doktornak oly nagyon óvják a személyiségi jogait, hogy még csak névbetűkkel sem utaltak rá, semmi „X. Evariszt”, ami a pedig még a kiváló pavilonfosztogatóknak is kijár. Ez is vicces. Mihelyt megbukik, az elkövetőnek annyi joga lesz, amennyi egy átlagpolgárnak valamiért sosincs.

Nyugodtan írhattam elkövetőt, mert a független magyar bíróság már jogerősen elítélte. Három és fél év letöltendő, négy év, hivatása gyakorlásától való eltiltás és egymillió forint kártérítés. Meg a perköltség, amiről – felteszem – szintén nem két fillér.

Az így szép és kerek.

Mert miről is volt szó?

(Csak zárójelben, most hagyjuk, hogy mennyire fizetik meg hazánkban az orvosokat, milyen állapotban leledzenek a kórházak, meg úgy egyáltalán, az egész egészségügy.)

Fussunk neki.

Az illető – nevezzük így – külön juttatást – vö.: pénz – kért, hogy a fizetett munkaidejében, a kórház felszerelésével, az ott biztosított asszisztenciával elvégezze azt a munkát, amit - egyébiránt - munkaköri kötelessége lenne elvégezni.

Ez lehet, hogy kimeríti a korrupció fogalmát – végül is valami ilyesmiért ítélték el -, de szerintem még egy fogalmat kimerít. A súlyos és minősített pofátlanságét. A helyzetével, pozíciójával, hogy ne mondjam: hatalmával való visszaélést. Plusz – szerintem - még a csalásét is. Mert olyan terméket is eladott, ami még csak nem is volt az övé. Lásd a fent említett kórházi felszerelések, asszisztencia, stb.

A beteg kiszolgáltatott. A beteg fél. A hozzátartozója is fél, mert félti a beteget, és ha tud, fizet. Ha nem tud, akkor is. Mert fél. És aki ezzel visszaél…

Azt akartam írni, hogy csótány, de meggondoltam magam. Semmi kedvem a csótányokat sértegetni, amik nem valami szép és kedves rovarok, de ennél azért sokkal jobbak.

Most megbukott egy ilyen ember.

Nem ment könnyen, az áldozatnak – a betegnek – kellett bizonyítania, hogy mi történt. Ez, a betegsége mellett, nem lehetett egy leányálom. Ki szeret bíróságra járni?

Most már túl van rajta, gyógyulást, jó egészséget kívánok neki.

Kéne a végére valami fene nagy erkölcsi következtetés.

Az nincs. Nincs, mert bizony én is vettem részt ilyesmiben, fizettem már én is előre egy műtét elvégzéséért.

(A következő sorokat jogtanácsosom határozott tiltakozása ellenére írom le!)

Fizettem, mert nagyon aggódtam. A páromról volt szó. És most már azt is elismerhetem – nagyon régen történt, tutira elévült -, hogy hozzátettem: ha netán valami hézag adódna a műtét körül, akkor minden doktor – legyen az bár a filozófia doktora – bizton számíthat a kórházban, hogy látogatást teszek nála a kedvenc baseballütőm társaságában.

Törvényes, vagy jogos volt ez? Nem. Még csak erkölcsös sem, de az aggodalom nagyon sok mindenre ráviszi a dolgozót. Olyasmire is, amit más helyzetben, ép ésszel nem csinálna.

De aki a pénzt kérte, nem volt „olyan” helyzetben, nem rázta a frász a hozzátartozójáért. Neki ez csak egy mindennapos tranzakció volt.

Ha él még – mondom, nagyon régen volt -, most neki is jó egészséget kívánok.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/25921/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Replika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?