Hol volt, hol nem volt sajtószabadság

Cabe

Királyi kegyelmet kapott és több, mint öt év raboskodás után kiengedték a börtönből Katarban Mohamed al-Adzsámi – eredeti nevén Ibn al-Dzíb - költőt. Hogy mi volt a bűne, amiért ennyit kellet ülnie?  Egyetlen vers.

2011. november 16.-án tartóztattak le. Mert abban a bizonyos versben bírálni merészelte a katari emírt, "az állami jelképek elleni támadásért és a hatalom megdöntésére irányuló lázításért", és éltette az azóta már régóta tovatűnt „arab tavaszt.” Első fokon életfogytiglant kapott, ami innen, Európa közepéről nézve, borzasztóan hangzik, de ő ott, a bíróságon valószínűleg nagyot szusszanthatott az ítélet kihirdetése után. Simán halálra is ítélhették volna…

Büntetését 2013-ban 15 évre mérsékelték. Ekkor talán már reménykedett is, hogy ép bőrrel megúszhatja azt az elképzelhetetlenül nagy bűnt, hogy írt egy verset.

Tegnap közölte az egyik családtagja, hogy királyi kegyelemben részesítették és kiengedték a börtönből.

Hepiend – mondhatná a lelkes és semmi kockázatot nem vállaló, a távoli Európában üldögélő szurkoló.

Még akár egyet is értenék vele, csak al-Adzsámi úrnak lenne egy tanácsom: Pattanjon meg, amilyen gyorsan csak tud Katarból! Hogy hova, azt nem annyira tudom, mert a világnak ezen a táján nem látják valami szívesen a bevándorlókat. De vele tán kivételt tehetnénk… Ő már bizonyított. El Katarból!

Mert lehet, hogy gazdag ország, de valahogy úgy tűnik nem túl egészséges az éghajlata költők számára, mert a Nagy Testvér, a háttérben mindig figyel.

Aztán csak úgy, mert ábrándozásra hajlamos fickó vagyok, belegondoltam. Nálunk, ahol köztudottan lábbal tiporják a sajtószabadságot, olykor – mint március 15-én is – súlyos ezrek vonulnak utcára. Vidám – bár kissé túlnyomóan nedves – időjárás keretében elküldik a búsba a teljes magyar parlamentet, mindenféléket követelve, bocsánatkérésre felszólítva az ország két legfőbb közjogi méltóságát.

És a bánat se érti, de nem csuknak le senkit.

Ebből is jól látszik, hogy milyen gonosz, elnyomó rezsimben élünk!

Mielőtt valaki azt hinné, dicsérni akarom a rendszert, megnyugtatom: nem szokásom. A bánat tudja miért, eddig ahány rendszerben éltem, valahogy mindig a másik oldalon találtam magam, valamiért mindig muszáj volt bujtogatni a fennálló rend ellen.

Már annak is örülök, hogy ezt most szabadon megtehetem. Megtehetem, annak ellenére, hogy folyton azt olvasom nyugatabbra íródott lapokon, hogy nálunk aztán két koszos bakanccsal tiporják folyamatosan a sajtószabadságot. Esetleg néggyel.

Nekem valahogy nem úgy tűnik…

Ha még egy kicsit jobban is élhetnék… Az király lenne.

De ezen még úgy látszik, melózni kell egy kicsit. Ez lenne a következő feladat.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/25906/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Iszlám,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?