Korrupt blogok csapdájában

Cabe

– Mert az őrvezető egy disznó. Sumbi oázist kellett volna szerelni, de azok megvesztegették az őrvezetőt, pénzt adtak, ennivalót és tevéket, hogy gyorsan továbbjusson. Mert van ilyen aljas, megvesztegethető ember is…

– És… téged… uram, nem lehet megvesztegetni?…

A köpcös szeme villant egyet, és szembefordult Baluzzal.

– Azt próbáld meg!!

– É… én nem tettem még ilyet…

– Mindegy. Azért csak próbáld meg. Menni fog.

A megvesztegetésről mindig Rejtő Jenő halhatatlan három testőre jut eszembe, a fent idézet jelenet, mikor Tuskó Hopkins Nemasz-Rumba oázisban felvilágosítja az elöljárót a korrupció mikéntjéről.

A megvesztegetés, mint olyan pedig azért jutott eszembe, mert egy közismert blogger arról értekezett a minap, hogy milyen sok az olyan blog, aminek minden sorát szentírásként kezelik az olvasók, holott egyetlen sor sincs rajta, amiért ne fizetett volna valaki.

Magam is megkaptam már, hogy rajta vagyok a … párt fizetési listáján - a pontok helyét a csak azért nem töltöm ki, mert a párt nevét ugyan leírhatnám, de minek égessem őket azzal, hogy kapcsolatban állnak velem? A bátor – és anonim levélíró – ezután hosszan anyázott, hülyesége biztos tudatában.

Már társaságban is kérdeztek rá: mennyit vágsz te zsebre ezért havonta?

Mert az fel sem merül, hogy ingyen is lehet írni, olyan dolgokról, amit a blogger igaznak vél.

Nem ámítok senkit azzal, hogy én mindig az igazat írom. Annyira nem vagyok beképzelt, hogy az igazság egyedüli letéteményesének gondoljam magam – ha valakinek ilyesmire van igénye, talál bőven más blogot a neten. Ahol előírásszerűen sulykolják, hogy az olvasónak mit kell gondolnia, miben kell hinnie. Részemről legfeljebb azt írom, amit – épp akkor – igaznak vélek. A tévedés jogát fenntartva! Mert bár nem vagyok ló, azért gyakran megbotlom.

Még csak cikizni sem akarom azokat, akik jó pénzért, megrendelésre írnak. Ez a melójuk. Az olvasó meg, ha gondolkodik – és nagyon remélem, hogy gondolkodik – úgyis eldönti mi a frankó.

Az internet remek játszótér, ahol a magamfajta nevesincs senkik is elmondhatják a véleményüket és ez még jó néhány emberhez el is jut. Mi a nyavalya a szabadság, ha nem ez? Az a bizonyos sajtószabadság, amiért épp ma 168 éve olyan jót balhézott pár márciusi ifjúnak nevezett úriember.

Az a bizonyos sajtószabadság, ami egyes források szerint nálunk nem is létezik. Mint a mellékelt ábra, azaz ez a blog is bizonyítja: igenis létezik. Engem még senki sem próbált hátsón billenteni, azért amiket összefirkáltam és sose győzködtek, hogy ezt, vagy azt változtassak meg egy bejegyzésben. Ergo, cenzúra sincs…

Képzelem, milyen jókat írhatna Petőfi, vagy Táncsics!

Bár ők akkor is kibulizták, hogy azt írhassák, amit akarnak.

Eltelt sok év és nekünk, nekem már könnyebb. Mélységesen hiszek abban, hogy x évvel később a gyermekeinknek, unokáink megint csak könnyebb, jobb lesz. És ha ennek az apróságnak az az ára, hogy ne vágjak zsebre bizonyos pénzeket, amivel megkínálhatnak, nem fogok eltenni egy vasat sem. Ha pillanatnyilag rá is fizetek, a hosszú távú kilátások sokkal jobban megérik.

És nem utolsó sorban: nyugodtabban is alszom.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/25876/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?