Az oktatásügy bedől a kanyarba

Cabe

Feltett szándékom volt, hogy nem brekegek bele az oktatásügy körül zajló purparléba, egyrészt, mert nem vagyok tanár, másrészt mert nem vagyok gyerek. És gyermekem sincs. Sajnos. Azaz vehetjük úgy, hogy abszolút nem érint a kérdés. Ezért aztán, míg mások lelkesen és hevesen e kérdésen rágódtak az utóbbi időben, részemről azzal a szép és hasznos ideával múlattam napjaimat, miként lehetne meghonosítani a sárgabarackot a Himalája hatezer méternél magasabb csúcsain. Egyelőre nem jutottam eredményre e tárgyban, de hamarost komoly áttörés várható!

Nem is hagytam volna félbe kutatásaimat, ha nem botlok egy roppant szórakoztató bejegyzésre a legnépszerűbb közösségi oldalon. És ez már kitolt egy-két biztosítékot a hardveremből… Idézem (nevek és hasonlók kihagyásával):

 

A gyújtó hangú felhívásból több dolog is kiderült számomra. Elsőnek mindjárt az, hogy nincs még veszve Magyarország! De vegyük sorba a dolgokat.

1. X.Y.Z. középiskolai tanárnő nem ír be osztályzatokat a naplóba március 15-től. Ez klassz! Azt most ne forszírozzuk, hogy munkaköri kötelessége lenne mindenféle bejegyzéseket megejteni az osztálynaplóba. Már csak azért se, mert én se teljesítem mindig maradéktalanul munkaköri kötelességeimet. Jobb, ha tartom a szám. Tudják, az a bizonyos első kő ügy… Az már csak mellékes apróság: kinek nem lesznek jegyei a naplóban? A gyereknek.

2. Március 15-től ne tanítsuk otthon gyerekeinket a napi nyolc óra iskolai oktatás után! Ezt nevezem! Tök jó dolguk van a mai srácoknak, mi még kilenc órát voltunk suliban annak idején, 8-tól 17 óráig. Délelőtt iskolai oktatás, délután napközi, leckeírással, korrepetálással, edzéssel, szakkörökkel és élelmesebb gazfickók számára – amilyen magam is voltam -, krónikus lógással. Egyetértek! Ne tanítsuk otthon a gyereket! Ehhez könnyen csatlakozhatok én is, mert, mint már említém, nincs gyermekem. Az, hogy így tömegével kaphatnak elégtelent, akkor… Nos, ennek az év végi összesítésnél elég kellemetlen következményei lehetnek. Amit ki fog megszívni? A gyerek.

3. Kutya legyek, ha értem: ha nem írnak be jegyeket a naplóba, akkor hogyan fogják a pedagógusok a be nem írt elégtelenekkel minősíteni az oktatásügyet? De ez már legyen az én problémám. Tán nem kellett volna lógnom annak idején a suliból, és akkor most felemelkedhetnék e logikai magasságokba.

Még sosem voltam tanár, ezért gőzöm sincs, hogy látja a dolgokat egy tanár. Voltam viszont gyerek – ráadásul eléggé szemtelen kisklapec -, és nagyon jól emlékszem kölyökkoromra, meg az akkori gondolkodásmódomra. Amit a legtöbb felnőtt nagy erőkkel ver ki a fejéből az évek során.

Hogy mit mondtam volna akkor, rég?

- Ezek ne az én bőrömre balhézzanak! Nem fogom csak azért még egyszer járni a harmadikat, mert nem képesek megegyezni abban, mennyi kettő meg kettő. Négy, fafejek!

Vannak, itt, kérem, oldalak. Vannak vélemények. És hirdetik azokat. Van vita. És van hajcihő.

És mindenki mondja a frankót. Csak a lényeg sikkad el valahogy. A gyerek. Mert, kérem szépen, akármilyen szögből nézzük is, itt róla van szó.

Ha esetleg mégsem, és valamilyen magasabb dimenziójú politikai csatározás folyik éppen, akkor bocs, már megint nem vettem a lapot, amilyen hülye vagyok.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/25699/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?