Kiállítás Rejtő Jenő életéről

Cabe

- Hihetetlen! Nem is volt szabálytalan, mégis kiállítják – jegyezhetné meg Kirúg Hümér, a Zenélő Patkány közismerten kancsal csaposa, a hamarosan megnyíló Rejtő Jenő kiállításról.

Március 22-én, Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban kiállítás nyílik a Ponyva Királya saját regényeibe illő életéről, Aki mer, az nyer címmel, mely április 21-ig lesz látható. Megtekintését egyaránt ajánlják kisiskolásoknak, nagyobb diákoknak és természetesen, felnőtteknek is. Előzetes bejelentkezés alapján ingyenesen lesz megtekinthető.

Ennyit a reklámból.

Sose gondoltam, hogy valaha valamit reklámozni fogok – és teszem ezt szívesen, ingyen, ráadásul bérmentve.

Nem tudom kinek jutott eszébe az a zseniális ötlet, hogy pont az író születésének 111. évfordulójára szervezzenek kiállítást, de az elgondolás remek. Tökéletesen passzol a magyar irodalom e szabálytalan óriásához, hogy nem valamilyen jól bevált, ötvenedik, századik év kapcsán ünneplik meg – mutatják be, őt és alkotásait. A legfogékonyabb közönségnek, az ifjúságnak.

 Ha előre fogadni lehetne a kiállítás sikerére, simán megtenném. Bár azt szokták mondani: úriember biztosra nem fogad. De hol vagyok én úriember?

A talán legnépszerűbb magyar író olvasottságát rendszerint Jókai Móréhoz szoktak hasonlítani. Nem tudom… Azt viszont igen, hogy mikor hajdanvolt kölyökkoromban a Kőszívű ember fiai kötelező olvasmány volt a suliban, azt alig olvasta valaki. A Piszkos Fred, a kapitányt viszont szinte mindenki.

Meg azt is, hogy a csóró pesti srác máig megélhetést biztosít sokaknak. Komoly tanulmányokat írnak róla, aki a műveiben tüntetett komolytalanságával. A röhögés mindent elsöprő erejével rúgta oldalba azt a kicsit sem mulatságos világot, amibe beleszületett, amiben élni kényszerült és amibe – végül – jól belehalt. Életét akár maga is beleírhatta volna valamelyik regényébe, máig számtalan legenda és anekdota kering róla. Melyeket a rajongók készségesen mesélnek újra és újra, még ha tudják is, hogy nem igazak. Mert akár igazak is lehettek volna…

Mesélik, hogy a kávéházakban gyakran fizetett papír fecnikre firkantott két-három sorral, amit aztán a főpincér – az aranynál is biztosabb alapokon nyugvó valutaként – a Nova könyvkiadóban készpénzre válthatott. Ahol ezekből a cetlikből állították össze frenetikus hatású műveit.

Honnan ered a történet, ki találta ki? Nem tudom. Még az sem lehetetlen, hogy ő maga. Mert annyira szellemesen tapint a lényegre. A kisember komédiázására és kalandozására egy olyan világban, amely vevő volt a humorára, de az író személyéből, kösz, nem kért.

Egy feljelentéssel ért fel az „Egyedül vagyunk” nyilas sajtótermék 1942-es cikke, amelyben azt forszírozta az álnév bátor homályába burkolózó cikkíró, hogy ez a Rejtő tulajdonképpen egy Reich. És akkoriban nem volt igazán egészséges Reichnek lenni, mert könnyen munkaszolgálat lehetett az ilyen kilengések vége. A munkaszolgálat meg nem arról volt híres, hogy hosszú, nyugodt és kényelmes életet biztosít a résztvevők számára. A Poénkirály élete pocsék csattanóval ért véget 1943. január 1.-én, a Szovjetunióban, Jevdakovo környékén.

Az irodalomtörténet azóta keresi a helyét. Valaki szólhatna a szerencsétlennek, hogy az már régen megvan. Az olvasói, a rajongói szívében.

Varsányi Ferenc - Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak… (dokumentumfilm)

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/25615/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Kupakői históriák
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?