Pár fillér a jobbágynak

Cabe

- Na, erről csicseregj kicsi rigó – tört rám szokása szerint hívatlanul Ürdüngen Szvetozár, a régi megélhetési politikus és lejtmeneti demokrata. – Azt magyarázd el nekem, - ha tudod -, miért fizet ugyanaz a cég Magyarországon sokkal kevesebbet, mint Európa más országaiban?

Betelepedett a kedvenc fotelembe, a hűtőmből orzott sörrel és várakozón nézett rm, hogy ugyan már, mondjam meg a tutit.

És én megmondtam.

- Tök egyszerű. A marha magyar, csak, hogy legyen valami munkája, annyiért is bevállalja a melót. A multi meg röhög a markába. Minek fizetne ugyanannyit, mint mondjuk Münchenben, Londonban, vagy éppen Bécsben? Senki nem kötelezi rá, ilyesmire nincs törvény. De miért érdekel ez téged?

- Tudod, az unokaöcsém kint melózik Londonban, egy gyorsétteremben. Olyan cégében, aminek nálunk is vannak éttermei. A szomszédom fia meg itt, Pesten nyomul ugyanannál a multinál, a kinti bér töredékéért. De legalább ugyanolyan beosztásban, ugyanazt a melót végzi. És amikor a szomszéd srác meghallotta, hogy az unokaöcsém mennyit vág zsebre, majd szétdurrant a feje. Kérdőre is vonta a főnökét, persze csak szőrmentén, mert nagyon nem vágyott rá, hogy kirúgják. Az meg kultúráltan lehülyézte, de azért felhomályosította, hogy a cég üzletpolitikájához tartozik, hogy a kifizetett béreit az adott ország bérszínvonalához igazítja.

- Magad magyarázod meg, hogy mi az ábra. Minek kérdezgetsz?

- A szomszédasszonyom, – elvált, és nem bánnám, ha gyengéd szálak fűznének hozzá, mert rossz egyedül – most teljesen odáig van. Hogy az ő kicsi fia külföldre menne dolgozni. Hiába magyarázza, hogy Londonban az élet is drágább, de a srác váltig köti az ebet a karóhoz. Hogy nem annyival drágább. Meg nem is muszáj neki pont Angliába mennie, a fejlett másutt is jóval többet csengetnek ugyanazért a melóért, mint Kelet-Európában, mint nálunk. És egy sereg helyen még a megélhetési költségek se nagyon különböznek a miénktől. Valamit mondanom kéne a csajnak, hogy ő elmondhassa a fiának, az meg itthon maradjon. Így máris beljebb lehetnék a hölgy szíve csücskébe.

- Mond nyugodtan azt, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért csak ott kaphat, ahol egyenlőnek tartják. Na, ez nem nálunk van. Itt sose fog annyit fizetni egy multi a melóért, mint amennyi EU-s átlag azért a munkáért. Miért tenné? Nem lököttek vezetik!

- Vissza kéne valahogy tartani a srácot!

- Az – szerintem – nem fog menni. Amíg gyökeresen nem változik nálunk a helyzet. Amíg engedelmes bennszülöttekként robotolunk éhbérért Európa gazdagabb fele virtuális gyarmataként, addig olyan gátlástalanul működnek, ahogy mondjuk százhúsz éve Afrikában, vagy Indiában. A különbség csak annyi, hogy mivel nekünk a saját munkaerőnkön kívül nemigen van más természeti kincsünk, hát ezt szipojozzák ki és nem a nem létező gyémántbányáinkat, aranybányáinkat. Itt más az aranybánya. Nem olyan, ahonnan nemesfémet lehet kitermelni, hanem mindközönségesen a jól képzett munkaerő, amelyik bagóért szereli össze az olyan cuccokat, amit aztán persze kivisznek az országból. A haszonnal együtt. Nekünk meg marad annyi, hogy fenntarthassuk magunkat és a jövő hónapban is tudjunk lelkesen dolgozni, mint jobbágyok, avagy rabszolgák. Használd azt a kifejezést, amelyik csak jobban tetszik. De mondhatod azt is: másodrendű polgárok a tulajdon hazájukban.

- És mit lehetne csinálni?

- Azt ne várd tőlem, hogy én majd valami politikai útmutatást nyújtok! Nem vagyok olyan ütődött! De addig, míg ez a helyzet, kettőt tehet a srác: vagy elmegy szerencsét próbálni, mint a szegény ember legkisebb fia, vagy beletörődik, hogy a saját hazájában veszik palira, minden következmény nélkül. És joga van kezet csókolni a főnökeinek, hogy nem munka nélkül, esetleg közmunkásként tengődik!

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/25011/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?