Porból lettél

Cabe

- Csak az a biztos, hogy meg fogunk halni – vázolta vidám jövőnket Müzli, Kupakő okleveles falubolondja. – Az orvostudomány minden fejlődése ellenére, a halálozási arány még mindig száz százalékos.

- Lelkesítő gondolataid vannak, így kora reggel – biztosítottam – ráadásul még az eső is esik.

- Ma van a húsvét előtti negyven napos böjt kezdete – mondta tovább a magáét, ahogy szokta, nem zavartatva magát a véleményemtől. – Ilyenkor az előző évi megszentelt barka hamujával keresztet rajzol a pap a homlokunkra és tájékoztat: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”, esetleg: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”. És elkezdődik a nagyböjt. És tudod mi benne a legszebb? Hogy nekem, az előírások szerint már nem kell böjtölnöm. Túl öreg vagyok hozzá. Viszont az felettébb helytelen, hogy akadnak, akik nem szeretnének böjtölni, mégis azt teszik.

- Mi bajod van? – kérdeztem, mert ugyan már megszoktam logikai bakugrásait, de még mindig tudott meglepetést szerezni.

- Nekem semmi. A világnak van súlyos baja. Tudod, a huszonegyedik század elején, itt az Európának nevezett kontinens kellős közepén, vannak, akik nem vallási okokból böjtölnek, pusztán azért, mert nincs mit enniük. Az addig még oké, hogy magamfajta öreg hobók ügyeskedjék ki maguknak valahogy a megélhetést – bár a kortársaim közül bőven vannak, akiknek nem megy már az ilyesmi -, de a gyerekek… Tudod, a gyerekek!

- Mi van a gyerekekkel? – kezdett még zavarosabb lenni a beszélgetésünk. -  Hogy jönnek ide?

- Csak úgy eszembe jutott, hogy a Tárki szerint ötvenezer gyerek éhezik rendszeresen Magyarországon. A Gallup 2014-es felmérése szerint pedig az Unióban Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya, akik nem tudják rendesen etetni a gyermeküket, csóróságból kifolyólag.

- Ha téged hallgatlak… Néha olyan vagy, mint egy vezércikk.

- Az lehet. De én legalább igazat beszélek. Feltéve, ha nem kamuznak a felmérések, amiket a neten olvastam. De ha rizsa is az egész, mondok neked valamit! Ha csak egyetlen kis klapec fekszik le azért éhesen, mert nem akadt elég lóvé a kajára, hát szerintem akkor az egész társadalmat el lehet dobni.

- Kitört rajtad a radikalizmus?

- Dehogy vagyok én radikális… Csak van szívem. Mert ez egyszerűen a szívről szól. De az mára már kiment a divatból. Meg a közösségi érzés… Ha ma élne a három testőr! Tudod: „egy mindenkiért, mindenki egyért” – ez volt a jelmondatuk. Most kicsit másképp hangzana: „én magamért, a többi meg gebedjen meg”.

- Hagyjuk már ezt a neoromantikus társadalomkritikát! Kezdesz olyan lenni, mint egy rosszabb lányregény! Mi van ma veled? Semmi humor? Semmi élcelődés? Nem röhögünk a dolgokon?

- Dehogynem – nyugtatott meg. – El tudsz képzelni annál röhejesebbet, mint hogy a fószer egy életen át gürizik, hogy minél több lóvét gyűjtsön be? Majd beleszakad, hogy még eggyel több milliárdja legyen és mit ér el vele? Halálakor betehetik mellé a sírba, mint az egyiptomi fáraóknál volt szokás. A régészek és egyéb képesített sírrablók nagy örömére. Bár… Már azok se örülnének. Mert mit kezdjenek aranytárgyak helyett pár számlaszámmal? Mondom én: porból lettünk és kábé annyit is érünk!

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/24895/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?