Oktatási reform - Háromnegyed egy van

Cabe

- Milyen szerencsések vagyunk! Ennyi hozzáértő ember! A tízmillió futballszakértő országa után a tízmillió oktatásügyi szakértő országa is lettünk – mondá Müzli, Kupakő agg, de különösen alulképzett falubolondja.

- Ezt miből gondolod, vén jedi lovag?

- Olvasom itt az úrhölgyek és urak megnyilvánulásait az interneten – úgy is, mint cikkek és a nekik dukáló kommentek – s lám, mi derül ki? Egy újabb téma, amihez mindenki ért, amelyhez mindenki megfellebbezhetetlen bölcsességeket tud hozzáfűzni. Egyik vélemény nagyszerűbb, mint a másik. Kár, hogy csak egyetlen dologban tudnak közös nevezőre jutni. Miszerint: a másik, tolvaj, csaló, korrupt és ráadásul teljesen idióta. És itt most tök mindegy, melyik felet nézzük. A végső következtetés azonos.

- Legalább ebben egyetértenek. Ha másban nem is.

- Tudod, én csak egy egyszerű bolond vagyok, innen a térről, aki a galamboknak szokott prédikálni. Olykor énekelni is. Például Cseh Zamás és Bereményi Géza 1978-ban lemezen is megjelent dalát, ezt hallgasd meg! – fenyegetett meg, hogy dalra fakad. És gátlástalanul meg is tette:

„Sej, az Aranyhíd vendéglőnek ajtaja kitárva,

h`de besétál azon Desiré, magába.

Fülébe egy nóta, fülébe egy nóta,

fülébe egy nóta, fülébe egy nóta,

szintén régi nóta.

Az a nóta szól egy új lakótelepről,

h`de abba` is a sok-sok szomorú emberről.

Az oktatási reform szükségességéről...

Politikus nóta, politikus nóta,

aktuális téma.”

- Ezt most miért kellett? – nyögtem fel. Ha akad olyan, aki szerint nem ezt kellett volna tennem, az még nem hallotta Müzlit énekelni.

- Csak, hogy érzékeltessem a helyzet komolyságát.

- Miért, van neki olyanja?

- Naná! Mint a dalból is kiderül, már 1978-ban is fennforgások voltak az oktatásban. Azóta eltelt harmincnyolc év, rendszerek mentek, rendszerek gyüttek. És sikeresen, több rendszerben, nem oldottak meg semmit. Ekkora produkcióra még én, a naplopás és teszetoszaság többszörös világbajnoka sem vagyok képes!

- Azt csak hagyjuk, hogy te mire vagy képes! Például énekelni, a fülem hallatára – és bánatára –, ami simán kimeríti a közveszély okozásának fogalmát!

- Akárcsak az az évtizedes baromság, hogy nem képesek összeülni és megtárgyalni a dolgokat. Megállapodni egy hosszabb, mondjuk húsz-harminc éves, tök politikamentes stratégiában és azt betartani – nem pedig egymásnak -, akárhogy is változzon a széljárás. Persze kellő rugalmassággal, mert például, hetvennyolcban ki gondolhatott volna a számítógépekre, intelligens táblákra, meg okos telefonokra? Mert tudod, az úgy nem megy, hogy most kőbe véssük: ez legyen. Aztán jön egy másik leosztás, amelyik másik követ hoz, és szintén bevésett, de gyökeresen más parancsolatokat hirdet. Bár ennek is megvan a maga előnye. Legalább szívnak a tanárok, a gyerekek pedig megzakkannak. Az ország megcsúszik lefelé az oktatás színvonalát mérő ranglistákon. Ha erre gyúrunk, remekül csináljuk. De ha nem…

- Akkor? Akor mi van? Majd pont te fogd megmondani a tutit. És persze, majd hallgatnak is rád, a falu bolondjára! Ha sokat jártatod a szád, még kirúgnak!

- Engem? Honnan? – nézett körbe a parkban. – És ki? Talán a galambok? Azokat már rég megvesztegettem mindenféle madáreleséggel! Erről a posztról még hülyeség miatt se tudnak elcsapni!

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/24556/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?