Hamis hírek hálójában

Cabe

Szándékos átverés? Téves (félre)tájékoztatás? Egyszerű elírás és a következményei? Megvezetjük, mert úgyse jön rá? Sajtóhiba, vagy hibás sajtó? Bocs, de mi is bedőltünk? Vagy most mi van?

Elmélkedés a törökszentmiklósi eset kapcsán.

Kicsit félve írom le a „Törökszentmiklós” nevet. Van egyáltalán ilyen helység Magyarországon? Személyesen még sosem jártam ott, a hallottakban, médiában látottakban, olvasott információkban meg… Nem lehet bízni. Állítom mindezt a minapi eset miatt.

Felelevenítem az esetet: Először arról szóltak a hírek, hogy Törökszentmiklóson, egy társaságban, dizájnerdrog fogyasztása után többen rosszul lettek, köztük két kismama. Kórházba szállítottak őket, ahol császármetszést hajtottak végre a két hölgyön, de a babák életét már nem sikerült megmenteni.

Aztán… Egy nappal később – mikor már kellően kidühöngte magát a lelkes kommentelők közönsége – olvasom egy másik portálon, hogy babák nem is haltak meg - a kórházból származó információk szerint -, kösz, jól vannak. Majd kicsit később, egy másik portálon: válságos állapotban vannak…

Most mi van???

Ez van:

A profi sajtótermelő firkászok, úgy buktak rá, mint gyöngytyúk a savanyúcukorra: a lapot meg kell tölteni. Lehetőleg szenzációval, elvégre azért fizetnek. A magamfajta folyton firkáló bloggerek úgy csaptak le hírre, mint kacsa a nokedlire. Végre valami, amit érdemes megírni! A f…bookozó polgárok megosztották a kellőképp borzalmas, megható, meghatóan borzalmas hírt, hogy barátaik ismerőseik és üzletfeleik se maradjanak ki a játékból.

Aztán kiderült, hogy a hír pontossága, valóságtartalma erőst kérdéses.

Ettől még nem dől össze a világ. Amióta létezik írott sajtó – mindegy, hogy nyomtatott, vagy elektronikus -, azóta jelennek meg benne álhírek, szándékos félretájékoztatások, manipulációk és tévedések. Mert ilyen a dolgok, meg az ember természete. Ismét mondom: ez még nem baj. A baj ott kezdődik, hogy bevesszük azt a rengeteg marhaságot, amit nap, mint összeolvasunk. Mert én sem vagyok különb a Kedves Olvasónál! Ellenkezőleg! Mivel a hülyeségig naiv és jóindulatú vagyok, olyan könnyű megvezetni, mint egy hároméves gyereket. Ha Luigi Cavintonról, a közveszélyes közellenségről olvasok - aki húsvét táján előszeretettel lopkodja ki a piros tojásokat a nyuszi alól -, még képes vagyok, és elhiszem.

Az írott szó varázsa, no, meg az az apróság, hogy olvasunk – De mit és minek? – és nem gondolkodunk. Vagy lehet, mégiscsak gondolkodunk. Mert miért ne lehetne igaz, hogy valahol, valaki, csinált valamit? Mondjuk: a közismert politikus aljas és előre megfontolt szándékkal hozzátett a rábízott közvagyonhoz. Esetleg: a Bundesliga egyik mérkőzésén a partjelző sporttárs elegáns becsúszó szereléssel mentette meg kedvenc csapatát a góltól. Továbbmegyek: a három diplomás, dúsgazdag, bombázó manöken férjül vette a nála negyven évvel idősebb hajléktalant, mert olthatatlanul belészeretett.

Ez mind lehetséges, ha nem is túl valószínű.

De megírták az „inter netten”, tehát igaz.

Most, ide a végére kéne valami tanulság. Mert azt észtosztó nagyokosok mindig tartogatnak valami frappáns és tanulságos süket dumát a végére.

Tőlem csak ennyi telik: Testvéreim az Úrban! Ritka nagy marhák vagyunk, mert bedőlünk mindenféle zöldségnek, ami elhangzik ezen a játszótéren. Ha ezt észben tartjuk és nem vesszük olyan komolyan a híreket, mint egy perforálódott vakbélgyulladást, akkor tán nem esünk annyiszor pofára. De át is szokhatunk egy másik játszótérre…

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/24457/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Magánügyek,Replika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?