Kis netes illemtan ütődötteknek

Cabe

- Megvan! Megvan az új vállalkozásom! Olyan startupom van, hogy belezöldülsz – újságolta Ürdüngen Szvetozár a régi megélhetési demokrata és lejtmeneti entellektüel, midőn kopogás nélkül behatolt lakásomba. Kiszolgálta magát egy sörrel a hűtőmből, majd beletelepedett a kedvenc fotelembe.

- Új bányaaknát nyitsz a koponyádba az agyad felkutatására? Esetleg a modorod kitermelésére próbálkozol mélyfúrással? – érdeklődtem.

- Frászt! – biztosított arról, hogy még mindig nem a földön jár. – Tánc- és illemtan órákat fogok adni internetes hozzászólók, közösségi oldal kommentelőknek és újságíróknak. A tánc része a projektnek még kidolgozásra szorul, de az illemtannal már megvagyok!

- Rég túltetted magad rajta. Mármint az illemen. Különben kopogtatnál, köszönnél, kérnéd a sört meg ilyenek.

- Ne légy már olyan kukacoskodó! Felhomályosítalak ideám lényegéről…

- Ettől tartottam - dőltem hátra és türelmesen vártam, jöjjön, aminek jönnie kell.

- Emlékszel még a Rozzant Májas nevű talponfekvőre? – kérdezte bevezetésként.

- Lehet azt elfelejteni?! – kérdeztem vissza és ábrándos lelki szemeim előtt megjelent a teljesen toprongy franzstadti kiskocsma, ahol ifjúságunk jórészét töltöttük.

- Az adta az ötletet! Csak az ottani illemszabályokat kéne átültetni a netre!

- Miért? Voltak ott illemszabályok?

- Naná! Merte ott valaki más mamáját, feleségét, családját becsmérlőn emlegetni? Legfeljebb, ha nagyon erős volt, de még úgy is számíthatott néhány nehézlovassági viszontsértésre. De arra is, hogy egy kerítésléccel utasítják rendre! Meg aztán… Sose tudhatta a nagypofájú becsmérlő, hogy a másikban mi lakik. Emlékszel, mikor a köpcös kis csapos egyetlen pofonnal toloncolta ki az hatalmas melákot, aki a kedves mamáját emlegette? Az egy olyan pofon volt, hogy megénekléséhez minimum egy Rejtő Jenőre, vagy két Homéroszra van szükség!

- Eddig rendben. De hova akarsz kilyukadni?

- Arra gondoltam, hogy jó pénzért tanfolyamot indítok. A tananyag nagyjából abból fog állni, hogy elmagyarázom, csak olyat írjon le a neten megnyilvánuló, amit szemtől szembe is el merne mondani a kritizáltnak.

- Gondolod, ez használna valamit? Hogy a józan veszélyérzetükre apellálsz? Hiszen nap, mint nap belefutok egyedekbe, akik pacekból pacekba is pofátlanok. Mert a hülye mindig sebezhetetlennek hiszi magát…

Erre elkomorodott.

- Azt mondod, nem nyerő az ötletem?

- Nem fogadnék a sikeredre nagy pénzekkel. Akinek illemet kéne tanulni, az többnyire nem is tud róla, hogy jó lenne önkikupálásba kezdenie… Egy barom sosem fogja fel, hogy barom. Képtelen elfogadni a valót. Meglapul a nyomorult kis billentyűzete mögött, a virtuális világban bujkálva. Vagy épp eléd tolakszik a pénztárnál a sorban. És egyik esetben sem tudja, hogy nem a te idegeiddel játszik. Hanem a saját életével… Mert sosem tudhatja, mikor fut bele egy vidám pszichopatába, aki szíves örömest…

- Akkor mi a megoldás?

- Öreg, én túl lüke vagyok ahhoz, hogy megmondjam a tutit. De ha rájövök, te leszel az első, akin kipróbálom.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/24282/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?