A közmunkás a mennybe megy

Cabe

Mint őszi felhő, hömpölygött be hozzám Háteszasztyán Abelárd, a búsképű informatikus. A fűtött lakásba azonnal beköszöntött az ősz és ködpamacsok jelentek meg mindenfelé.

- Mi a hézag, hapsikám? – érdeklődtem, mert művelt ember vagyok és sokat tanultam Tapsi Hapsitól.

- Ez – dugott az orrom alá egy cetlit. – A havi költségvetésem. Szerinted mikor fogok éhen halni? Vagy mikor visz el a legenyhébb betegség is?

Fogtam a cetlijét és szemügyre vettem.

 

- Tudod – magyarázta – rendszergazdaként dolgozom egy tizenkét osztályos suliban. Persze, mint közmunkás. Pont annyit keresek, mint egy jól képzett utcaseprő. Mert nekik így éri meg.

- Gondolom neked is, mert akkor biztosan nem csinálnád, ha nem érné meg!

- Hogyne érné meg. Így legalább van valamennyi bevételem és nem az utcasarkon koldulok.

- Miért nem kell keresel magadnak másik helyet? Ami jobban fizet?

- Az én koromban? Látszik, hogy többször is a fejedre estél, még óvodáskorod előtt! Ha valahol meghallják, hogy elmúltam ötven, ha meglátják ősz fejem, már bólogatnak is: Köszönjük a jelentkezését, de erre a munkára más, megfelelőbb embert alkalmaznánk.

- Nem igaz, hogy nincs mit tenni! Nem igaz, hogy nem tudsz valamit megpróbálni!

- Mégis, mit? Indítsak vállalkozást, minden tőke nélkül? Vagy csapjak fel bankrablónak? Azt büntetik. Esetleg álljak ki koldulni a templom elé vasárnaponként?

- És hogy jössz ki abból a tizennyolcezerből?

- Ó, remekül! Futja egészséges táplálkozásra, ebből öltözködöm divatosan, telik művelődésre, szórakozásra. A minap például megnéztem a taxis tüntetést az Über ellen, két felvonásban. Remek vígjáték! Ha adják még, neked is ajánlom.

- És ha kilyukad a zoknid? – tettem fel egy keresztkérdést.

- Akkor hordom tovább.

- És milyen a jövőképed? – tettem fel a ma gyakorta elhangzó kérdést. – Miben reménykedsz?

- Leginkább abban - mivel nálunk meglehetősen alacsony a korosztályomba tartozó férfiak várható élettartama –, hogy hamar elvisz az ördög. Még mielőtt megérném a nyugdíjas kort, mielőtt valami krónikus betegség leverne a lábamról. Mert akkor úgyis kaputt. De egy vidám szívroham vagy egy jó kis baleset… Az klassz lenne. Gyorsan túlesnék rajta…

- Ha olyan sürgős letenned a lapátot dohányozz, szokj rá a piára, esetleg, valami illegális drogra.

- Ennyiből?

- Ennyiből tényleg nehéz káros szenvedélyeket finanszírozni. Elhízni se fogsz, gondolom, mozogsz is rendesen, mert az havi tíz villamosjegy nem tűnik túl soknak. Még a végén túlélsz engem is!

- Amilyen pechem van.

- Most panaszkodni jöttél, vagy dicsekedni?

- Egyik sem. Azért, hogy fogadást ajánljak: ezt úgyse mered megírni a blogodba!

- Ismersz, tudod, hogy nagy barom vagyok. Igenis megírom!

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/24073/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?