Téli divat: a fagyhalál

Cabe

Azt mondják, könnyű halálnem, az ember csak szép lassan elalszik. Először még fázik, de az idő múltával már nem is érez semmit, csak laza lebegés az átmenet a végtelenbe. Biztosan így van, eszem ágában sincs kételkedni a szakemberek állításában. Elhiszem nekik, mint ahogy azt is elhiszem, hogy idén télen, január 10.-ig 75 ember fagyott halálra. Ebből negyvenen még az óévben, a másik harmincöt kevesebb, mint két hét alatt, 2016-ban. Az elhunytak több mint felével a saját lakásában végzett a néha nem is olyan kegyetlen hideg. Mert már plusz hat celsius fokos hőmérséklet is elég alacsony ahhoz, hogy bekövetkezzen a vég.

Lehet szörnyülködni. Vagy éppen legyinteni rá. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Lehet okolni kormányokat, politikusokat – a rendszerváltás óta valamennyi kormány idején előfordultak megfagyásos esetek. Előtte is, biztosan, csak akkor nem illett arról beszélni, hogy az épülő szocializmusnak ilyen áldozatai is vannak.

Ez a bejegyzés nem a politikáról szól.

A fagyhalálról.

Az meg kegyetlen játékos. Még e sorok írójának is volt szerencséje belefutni, mikor egy átbulizott éjszaka után, félrészegen ballagott haza a Duna-parton. Elfáradva, olyan könnyű volt leülni egy pillanatra az egyik hótól megtisztított padra, szusszanni egyet. Nézni az éjjel leesett, sok helyütt még szűz havat, hallgatni a kellemes zsongást a fejemben. Lassan elszunnyadni… Istennek hála, valamitől, máig se tudom mitől,  feleszméltem és észbe kaptam, mi történik. De már akkor is alig tudtam felállni. Szinte recsegtek az ízületeim, ahogy talpra kászálódtam. Pedig sok éve történt, mikor még sportos ifjú voltam. Ennek ellenére dideregtem, úgy reszkettem hazáig, mint az bizonyos közmondásos kocsonya. Megúsztam ezt is, mint annyi minden mást, amibe a saját hülyeségemből kifolyólag keveredtem.

De az a kisnyugdíjas, vagy segélyen élő öreg, - aki dönthet, eszik, vagy fűt – hová menjen? Tán ereje sincs már kimozdulni, csak magára teker annyi ruhát, amennyit csak bír és reménykedik. Vagy az aluljárókban, kapualjakban, elhagyott házakban, esetleg néptelen helyen sátorozó hajléktalan? Tudom, rájuk mindig azt mondják: maguk tehetnek a helyzetükről. És az esetek többségében ez igaz is. Viszont van egy másik, szerintem elég jó érv: emberek. Akármilyenek is, de emberek.

Nincsenek világmegváltó hajlamaim. Azt is tudom, hogy nem hívhatok meg mindenkit egy hamburgerre meg egy kólára. És valójában nem is akarok. Nem is lenne miből. A lakásomba se tudok befogadni senkit – az egyébként is olyan kicsi, hogy, ha ketten bejönnek, akkor háromnak már ki kell mennie, hogy elférjenek.

A közvetlen környezetemben nincsenek magányos, veszélyeztetett öregek. Illetve, magányos még csak akad, de a fagy nem fenyegeti. A hajléktalanoknak, ha leszólítanak, és van, néha adok egy-egy százast.

Mondhatnám, az én lelkem tiszta. Tiszta, mert sosem használom. Csak néha sajog, mikor késő este, kora éjszaka átvágok egy huzatos aluljárón és hullámpapír-ágyon, rongyokba vackolt embereket látok. És tényleg, ahogy mondják, koszosak és büdösek és rontják a városképet. Sokuk mellett ott a flakonos bor, tuti alkoholisták is. Mert muszáj inni, hogy elviselje azt a nyomorult életet…

Lövésem sincs, hogy mit kéne tenni. Egyszerűen csak rühellem a fagyhalálról szóló híreket. Mert más az, ha valaki hegymászás közben, vagy épp egy sarki expedíció során vész oda, és megint más, ha huszonegyedik században, Európa közepén, egy városban, falun, tanyán.

Minden halál szörnyű és a legtöbbször értelmetlen is. De hozzátartozik az életnek nevezett vicchez, mint csattanó. Ezt muszáj elfogadni. De azt nem okvetlenül, hogy emberek fagyjanak meg a közvetlen közelünkben. Aki tud és tehet valamit, tegyen. Bármit. Mert a nagy hidegek még csak most jönnek. Az igazi kemény tél még előttünk áll.

Források: Magyar Szociális FórumAlfahírKisalföld

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/23938/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Replika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?