Kupakői eredetmonda

Mint köztudott, legismertebb krónikásunk, Anonymus, a névtelenség jótékony homályába burkolódzott. Sanda gyanúsítások szerint tette mindezt azért, mert nem kívánt későbbi politikai rendszerekkel bajszot akasztani. Krónikásaink közül ő az egyetlen, aki a honfoglalás rázós témájáról és lefolyásáról részletes képet igyekszik adni. Persze ez is olyan, amilyen. Azt természetesen nem mulasztja el, hogy beszóljon az énekmondóknak és a népmeséket terjesztő obskurus gengsztereknek, akik nem átallanak mindenféle költött históriákat történelmi tényként interpretálni. Holott a tutit csak ő tudja és meg is írja, évszázadokkal az események után. Mármost, az akkori írásbeliség és dokumentumtárolás ismeretében meg lehet saccolni mennyire hiteles az ő egyébiránt megbecsülésre és tiszteletre méltó munkája.

Krónikájában például egy büdös szó sem esik Kupakőről, a feltehetően legrégibb magyar város alapításáról, pedig a nevezetes helységet a honfoglalás évében alapította Árpád vezér személyesen. Azaz nem is ő, hanem három derék vitéze, a fejedelem, csak a saját kezűleg írt alapító levelet mellékelte a nevezetes aktushoz.

Ha már a régi krónikások elmulasztották, valakinek muszáj pótolnia ezt a történelmi hiátust, és ez a valaki miért ne lehetne ezen sorok igen szerény szerzője, azaz én?

Kezdetnek álljon itt néhány sor abból a bizonyos, hiányos és megbízhatatlan Gesta Hungarorumból:

A földet pedig, mely a Duna és Tisza között fekszik, Keán, Bolgárország nagy vezére, Szalán vezér ősapja foglalta el a ruthének és lengyelek határszéléig s oda szlávokat és bolgárokat telepített lakni. A földet pedig, mely a Tisza és Igfon erdeje között van, mely erdő Erdeuelu (Erdély) felé fekszik, a Maros folyótól a Szamos folyóig, Morout vezér foglalta el magának, kinek unokáját a magyarok Menumoroutnak nevezték, mivel több ágyast tart vala, s azon földön úgynevezett kozár népek lakozának. Azon földet pedig, mely a Maros vizétől Orsova váráig vagyon, bizonyos Glad nevű vezér foglalta el.

Mint látjuk nem volt éppen lakatlan az ország, volt elég melójuk derék honfoglaló őseinknek. Azt most ne feszegessük, hogy Árpád vezér milyen trükkökkel vette meg, zsarolta ki a földet az itteniek talpa alól, ezek a történetek amúgy is közismertek bizonyos írókollégáim tollából. A sekélyes művek reklámozása és ismételgetése helyett most a valóban autentikus forrásból származó kupakői eredetmondát fogom ismertetni, úgy, ahogyan én hallottam, a legilletékesebbektől, Kupakő város derék polgáraitól, a lehető legjobb időben és legjobb helyen, a város „A kefekötőhöz” címzett borbárjában.

Tehát, szóról-szóra idézem:

 

Árpád apánknak volt elég baja a honfoglalással. De meg is voltak hozzá az emberei, a derék magyar vitézek. Ezek közül is kiemelkedett három deli portyázója, Ihaj, Csuhaj és Duhaj. Ezek hárman messze földön híres vitézekként szerepeltek, hogy miért az nem tudta pontosan senki. De akinek esze volt nem is igen kérdezősködött tőlük ez ügyben, mert mindhárman nagydarab, rabiátus emberek valának. Kisebb problémák ugyan – még saját bevallásuk szerint is – akadtak harckészségükkel, de ez nem gátolta meg őket abban, hogy amennyire képességeikből telt, részt vegyenek a hon elfoglalásában. Árpád és hadai elkergették Ménmarótot, ők részegen lekésték a csatát. A magyar száguldók nyomába se értek a megfutó Zalánnak, ők el sem indultak, mert annyira be voltak rúgva, hogy nem sikerült felmászniuk a lovaik hátára.

Mikor a vezérek a sereggel Glad ellen indultak, Árpád utána érdeklődött a beosztottjainál, hogy mi is van az ő három kedves vitézével.

- Be vannak azok már megint rúgva a komisz flakonos kumisztól, ott fetrengenek az erdőszélen, egy elhagyott vaddisznó-dagonyában. Még a vadcocák se bírták a szagukat, inkább odébbálltak a malacaikkal együtt – jött a válasz az egyik elegáns, folyton a vezéri környezetben lődörgő uraságtól, akiről Árpád már évek óta próbálta kideríteni: mi a nyavalyát keres a jurtája körül, azonkívül, hogy minden hó elsején szorgalmasan felveszi a fizetésül járó tömérdek aranyat.

- Ennek magam nézek utána – mondta Árpád, mert még megbízható információt sose hallott az ipsétől.

Kiballagott hát a jurtájából az erdőszélre és meglepetten látta, hogy politikus úr igazat mondott. Ihaj arccal a sárban feküdt, úgy hortyogott, szép buborékokat fújva szennyes léből, nem messze tőle Duhaj hevert szétvetett karral, lábbal, álmában is csikorgatva a fogát, szorosan markolva fokosát. Kettejük között üldögélt le-lebólintó fejjel Csuhaj és csuklott.

- Jösztök-é vélem, jó vitézim a hadba? – kérdé a honfoglaló hős.

- Jövünk, Őfőméltósága, jövünk – bólogatta Csuhaj – csak még egy kupa kő’. Már, hogy lábra tudjak állani… - próbált a vitéz feltápászkodni az előkelő társaságban, de visszatoccsant a pocsolyába. A szétfreccsenő sár beszennyezte a nagy vezér csizmáját, aki erőst megsajnálta a daliákat. Mert, hát, ugye fiatalkorában maga is…

- No, ha kupa kő’, legyen hát Kupakő – mondta Árpád, azzal letelepedett egy kivágott fa tönkjére. – Legyen hát itt város, ezen a néven, alapítsátok meg, fiaim. Szaporodjatok és sokasodjatok!

Ezzel zsebéből előhúzott egy darab pergament, elővette vezéri arany golyóstollát és villámsebesen megfogalmazta Kupakő városának alapítólevelét. Ha abban az időben ismerik az e-mailt, valószínűleg azon küldte volna el a derék harcosoknak, mert azok tényleg átkozottul bűzlöttek. Így viszont, ahogy végzett az írással, felállt, a pergament Csuhaj kezébe nyomta és elsietett, egyfelől hont foglalni, másfelől levegőt venni.

Csuhaj nézegette a pergament, nem tudott ugyan olvasni, mert már az első osztály megkezdése előtt kimaradt a közoktatásból, de Árpád aláírását ismerte.

- Stempli ugyan nincs rajta, de akkor is a fényességes fejedelem fenséges kezének írása – szuszogta. – Gazdagok vagyunk, van egy városunk – nyögte még utána, azzal lajbija zsebébe gyömöszölte az írást, majd, mint ki jól végezte dolgát, hanyatt vágódott és elaludt.

Másnap irgalmatlan macskajajjal ébredtek mindhárman. Nagy meglepetésükre a magyar hadak nem voltak sehol, csak egyetlen jurta árválkodott a közelben. Ihaj és Duhaj csak bámult, mint hal a szatyorban, míg Csuhaj el nem mondta nekik a történteket.

Mármint, hogy földbirtokosok lettek. És kötelesek ehelyütt város alapítani, Kupakő nevezetűt. Ez ellen a másik kettőnek sem akadt kifogása, különösen azért nem, mert Népünk Bölcs Vezére – ezen a néven emlegetve Árpád volt az első, de ő tényleg meg is érdemelte – társaságról is gondoskodott számukra.

Három világszép hajadon sürgölődött a jurta előtt rakott tűz körül, főzték a korhelylevest, egyelőre frankfurti virsli nélkül. A magyarok még nem kezdtek kalandozni, hogy az is legyen raktáron.

Rab volt a három gyönyörű leányzó, de a fejedelem visszaadta a szabadságukat, azzal a megkötéssel, hogy feleségül mennek a három daliához és segítenek nekik várost alapítani és derék ősanyák lesznek

A három hajadonnak tetszett a dolog, mert a srácok, ha tökrészegek is, de azért jóvágású, jóképű fickók. Persze az is nyomott valamicskét a latban, hogy kiházasításukhoz még bőséges hozományt is hagyott hátra a fejedelem, hogy a lányoknak ne kelljen szűkölködni az elkövetkezőkben és hadd örüljön a három vitéz is. Örültek persze a lányok is, a bolgár szűz is, a morva szűz is, meg a kun szűz is.

(Csak megjegyzésként: ha Anonymus is emlegethette a csak 1061-ben betelepülő kunokat a honfoglalás kapcsán, akkor nekem is szabad.)

Így esett, hogy az első magyar alapítású, színmagyar várost mindjárt ötven százaléknyi egyéb nemzetiség lakta. És mint befogadó nép, ezen, azóta se sokat változtattunk.

 

 

2
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/23806/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Cabe
Cabe válasza: tündérördög bejegyzésére 2016-01-12 16:37:21
Üdvözlöm! Már aggódtam, hová lett leghűségesebb kommentelőm! Kívánok boldog új esztendőt és erőt, egészséget a munkához!
Nem vagyok szerkesztő. Valamint: "Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse".
Válaszolok
tündérördög 2016-01-12 09:29:28
Bánki Donát nem fér el a Blogstar FB oldalán, de az ilyen undorító, gúnyos fércmunkák igen. Cabbe, ha két hétig fenn lesz, akkor lesz elég lájk.
Csak nem szerkesztő maga?
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?