Karácsonyi ateista

Cabe

A karácsonyi ateistáról a régi vicc jut eszembe:

Meghal a bolondokháza igazgatója. A bolondok kijelölnek maguk közül két képviselőt, hogy vegyenek részt a temetésen. Mikor visszatérnek, a társaság izgatottan kérdezgeti őket:

- Milyen volt temetés, fiúk?

- Nagyon szép. De csupa bunkó vett részt rajta. Csak mi kértük fel a gyászzenére táncolni az özvegyet.

Ez a nem túl súlyos élc ugrott be rögtön, mikor december 25 reggel nézegetem az egyik hírportálon az ajánlott híreket és megakad a szemem egy cikken. Az ellopott karácsonyról filozofált egy magát ateistának aposztrofáló weboldal derék szerzője. Elolvastam a cikket és még néhányat az oldalról, ez vezetett az alábbi rövid tanulmány megírásához. A tanulmányban szigorúan természettudományos módszerekkel, megfigyelésekre alapozva vizsgálom az ateistát, mint olyat.

Az ateista természetrajza

Ne keverjük össze az ateistát a nem-hívővel. A nem hívő egyszerűen nem hisz Istenben, oszt részéről ennyi. Nem tartja magasra a marhaság fáklyáját. Nem tetszeleg az értelem pharoszi világítótornyának szerepében. Nem hirdeti eszméit messianisztikus hevülettel a világnak és nem akarja az ő népét kivezetni a szellemi sötétség mocsarából az egyedül üdvözítő világosságba.

A nem-hívő kösz, jól meg van magának és őt ne zargassák ilyen dőreségekkel. Őt meg lehet érteni, magam sem szeretek hosszas diskurzusokat folytatni a piros tojásokat tojó és azt a kertben itt-ott elrejtő Húsvéti Nyuszi létéről, bármily rokonszenves hölgy is lehet egyébként. Vagy a nyusziknál a fiú tojja a piros tojást?

Az ateista a majomtól származik. Mint mindenki más, csak ő még jobban. Zászlójára tűzte Charles Darwin arcképét, hogy nyilvánvalóvá tegye: ő csak az evolúciót tartja valamire. Azt észre sem veszi, hogy ezzel mekkora öngólt lőtt, egy mélyen vallásos tudóst téve meg jelképnek.

Az ateistának három fajtáját különböztethetjük meg: hétköznapi ateista, vasárnapi ateista és karácsonyi ateista. Ezek egyszerű fokozatok, tehát úgy értendő, hogy alap a mezei – vagy sötét – ateista. Van a vasárnapi ateista – aki már a négyzeten ateista – és van a karácsonyi, aki a köbön. Húsvétkor majd kiderül, hogy lehet-e überelni az ateizmus generálta ízlésficamot.

Az ateista elszánt igyekezettel igyekszik bebizonyítani olyasminek a nem-létét, ami szerinte nem létezik. Érdekes logikai csavarral állítja be a negálást pozitívumként és rá sem ránt, hogy közben akkorát rúg a racionális emberi gondolkodásba, hogy az attól koldul. Gyakorta hivatkozik a logikára és a józanészre s közben fel sem tűnik neki, hogy ha nincs valami, akkor arról nem kell bebizonyítani, hogy nincs. Az én viszonyom például ilyen a pénzzel. Sosincs, és a fene essen bele, mindig észreveszem, hogy nincs.

Az elszánt tagadás olykor idő és energiaigényes, de ez nem rettenti vissza őt attól, hogy áldásos működését folytatva, kifejtse… Kinek is? A nem-hívőt, - mint már említettem – nem érdekli a kérdés. A hívők, meg kösz, el vannak magukkal. Amelyikük hitét egy ateista süket dumája meg tudta rengetni, az nem is hitt igazán. Akkor meg…? Nyilván a többi ateistának fejti ki nézeteit, meg persze nekem, hogy legyen miről írnom. Ez így roppant helyes, a többi ateista örül, hogy eszméi és gondolatai visszhangját hallja, én meg, hogy nem kell strapálnom magam új ötleteket keresve.

A mi harcos ateistáink - szakítva jól bevált, haladó hagyományaikkal - már nem csakis és kizárólag a kereszténységre indulnak be. Újabban célpontjaik közé tartozik az iszlám és a korrupt-szigeteki neonfényességes bicikli-hit, természetesen valamennyi más vallás mellett. Mert hova is lenne a fennen hangoztatott egyenlőség, ha az egyik vallást előnyben részesítenék?

Az ateista a nem-vallás komikusan vallásos hevületével a szívében szajkózza a maga igazát. Ha kell tűzön-vízen át. Körülbelül annyira toleráns mások hitével kapcsolatban, mint egy különösen bigott inkvizítor vagy egy elszánt fundamentalista dzsihád-harcos.

Egyenlőség, szabadság, testvériség – propagálták annak idején az úgy nevezett felvilágosodás korában, mely a Nagy Francia Forradalomban csúcsosodott ki. Melynek lebonyolítása többek között azzal is járt, hogy tömegekkel szemben alkalmazták Joseph-Ignace Guillotin úr állítólagos találmányát, az ötletes nyaktilót. E tényt csak azért említem meg, mert kiváló ateistáink előszeretettel hivatkoznak a vallás nevében elkövetett bűnök hosszú sorára. Azonban, mint a példa mutatja, a nem-vallás, nem-hit nevében is lehet remek gonoszságokat elkövetni, ha az ember úgy akarja. És sajnos, gyakran úgy akarja… A történelem tele volt kiváló ateistákkal, akik büszkén vállalva nem-hitüket mészárolták halomra embertársaikat, mint például Joszif Visszarionovics Sztálin, aki kiugrott papnövendékből avanzsált a Népek Atyjává.

Az ateista a maga részéről köp a fenti hármas jelmondatra. Egyenlőség – piha! Ő különb az ostoba hívőknél! Szabadság? Még mit nem! A hívő fogja be a pofáját, szólni csak neki van joga. És nem testvére senki. Mert ha annak érezné a másikat, hát nem akarna belerúgni. Pláne nem karácsonykor… 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/23380/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Replika,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?