Az igazi másként gondolkodó

- Te tudod, én milyen konzervatív ember vagyok – mondta Ürdüngen Szvetozár, miközben otthonosan kiszolgálta magát a hűtőmből, kiemelve egyet a külön a számára rendszeresített, borzalmasan gyümölcsízesítésű sörök közül.

Ezt először hallottam tőle. Hogy valaki félévszázados ismeretség után is tudjon meglepetéseket szerezni!

- Mindig ragaszkodtam a régi, szép magyar hagyományokhoz és lelkesen kiszolgáltam az éppen aktuális rendszert. Mikor, melyiket. Ahogy kell. Hagyományosan. Már a nagyapám is kisnyilasból avanzsált kommunista párttitkárrá! De most… Nem értem! – csóválta a fejét.

- Mi a fennforgás? Könnyíts a lelkeden! – tettem hozzá, mint botcsinálta pszichológus. Azt persze már nem tettem hozzá: „Van azon elég teher”. Mert ez így színigaz. De minek mondani? Gázoljak a lelkébe, mikor amúgy is piszkosul maga alatt van?

- Szakított velem az én drágaságom! – nyögte és jelentőset húzott a sörös dobozából.

- Ezt, mondjuk, meg tudom érteni – vigasztaltam. – Ronda is vagy, ostoba is, de legalább becstelen. Rólad lehetne megmintázni az életrevalóság szobrát!

- Egyszerűn kirúgott – kesergett tovább. – Tudod ő mindig lelkes olvasója volt az ilyen-olyan, de nagyon liberális fórumoknak az interneten, két kézzel lájkolgatott, ha politikai korrektségről, meg liberális eszmékről meg ilyesmiről esett valahol szó. És ennek dőltem be én, marha!

- Mármint minek? – kérdém, mert nem láttam tisztán az összefüggést a lájkok és a szakítás között.

- A szabadelvűségnek! Tudod, én naiv gyerek vagyok. Elhittem a drágámnak, hogy mindenki gondolhat és mondhat mindent szabadon. Ezért aztán nem is játszottam meg magam előtte, úgy ahogy mások előtt szoktam. A valódi nézeteimet fejtegettem neki!

- Miért, neked vannak olyanok? – okozott újabb meglepetést. - Nem csak a zsé a lényeg?

- Persze, hogy vannak! De nem tartoznak rád! Neki se kellet volna elmondanom…

- Mit is? – érdeklődtem, mert már kezdte furdalni oldalamat a kíváncsiság. Ennyi idő után végre megtudhatom, miket forgat a fejében!

- Az mindegy! – utasította el hevesen érdeklődésemet. – A lényeg és egyben ez az én tragédiám oka is: nem mindenről gondoltam ugyanazt, mint ő.

- És ez miért baj?

- Na, hallod! – magyarázta. -  Egy igazhitű szerint mindenki szabadon gondolhat bármit. Már feltéve, ha ugyanazt gondolja, mint ő. Szabadon mondhat bármit, ha az eléggé megfelel a liberális alapelveknek, kellően korrekt politikailag és gendersemleges. Na, de ha ilyen! Akkor aztán mondani kell!

- És te voltál olyan ronda hímsoviniszta kandisznó, hogy akadt valami önálló gondolatod? Neked? Akinek sosem szokott!?

- Egyszer engedem el magam és ez lett belőle! Látod, hogy mégiscsak nekem van igazam? – háborgott. -  Folyamatosan hazudni kell, csalni és szerepet játszani! Most mihez kezdjek? Nélküle!

- Semmihez – higgasztottam le - a párosotokban mindig is ő képviselte az észt. Te olyan sötét vagy, hogy éhen halsz a nyitott hűtőszekrény mellett. Ezért akkor jársz el a leghelyesebben… Milyen virágot szeret a te drágaságod?

- Csakis a vörös rózsát!

- Akkor beszerzel egy marha nagy csokor vörös rózsát és színe elé járulva töredelmesen bocsánatot kérsz, hogy be voltál szíva.

- De én nem voltam…

- Ne beszélj bele! Mész és elmondod, hogy egy haveroddal spangliztál – nem velem, azt úgyse hinné el – és a cimbi olyan ütős cuccot adott, hogy félrebeszéltél a gandzsától. Azt se tudod, hogy miket.

- És erre megbocsájt? Ha azt hazudom, hogy drogoztam?

- Naná! Még mindig jobb, ha szeretett férfi szív, mintha másképp gondolkodik! 

2
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/23294/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 2 db hozzászólás érkezett!
Cabe
Cabe válasza: tündérördög bejegyzésére 2015-12-21 15:42:04
Köszönöm az elismerést, hogy nem a penetráns, pocsék, primitív ponyva jelzővel jutalmazott.
Válaszolok
tündérördög 2015-12-21 13:29:43
Nagyon gyenge, de csak írjon tovább, itt biztosan befut ezzel is.
Magáról ír vagy valakiről, akit utál?
Madarat tolláról, embert barátjáról, egyébként.
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?