Tévedés, nem vagyok Ákos

Cabe

Még csak nem is szeretnék az lenni. Akkor se akartam ő lenni, mikor körberajongott popsztárként írtak róla, és most sem, mikor minden önjelölt, pitiáner cenzor a vérét akarja.

Miért jutott eszembe a Charlie Hebdo elleni merénylet erről az egész mizériáról? Mert én még nem felejtettem el a logikus gondolkodást. A gondolkodást, úgy egyáltalán.

Mi történt akkor?

Néhány agyament felháborodott azon, ami a nem túl nívós élclap oldalain megjelent, hát megjelentek ők is a szerkesztőségben és bestiális kegyetlenséggel halomra lőtték az ott dolgozókat

Mi történt most?

Megjelent egy interjú, látható volt az interneten és néhány agyament rögtön vérért kiáltott. Szerencsére csak virtuálisan, a virtuális térben. Tán azért, mert egy fikarcnyival kulturáltabbak, mint a Charlie Hebdo mészárosai, tán csak azért, mert csak ennyi vér van a pucájukban. De az tuti, hogy ugyanaz az indulat fűti őket: megsemmisíteni, porrá zúzni, aki mást mert gondolni, mint ők.

„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” – mondta hajdan a jó öreg Voltaire.

Hányan osztották meg ezt az idézetet, hányan lájkolták, azok közül, akik most Ákos ellen visítanak?

Ó, tudom, akkor rohadt nagy divat volt a szólásnak az ő szabadsága.

Most meg, érdekes, ez nem olyan kulturált dolog.

Miért?

Miért csak azt szabad mondani, amit hallani akartok?

Mielőtt, még valaki bólogatni kezdene: „Áhá, a kis…” tudom is én mi, megnyugtatom: téved.

Nem vagyok alkalmazottja, ismerőse, barátja, lefizetett embere Ákosnak, még csak a zenéjét se szeretem.

De ismerőse és barátja vagyok minden embernek, akit azért üldöznek – mert lazán boszorkányüldözés, ami neten folyik -, mert ki merte mondani, amit gondolt. Akkor is a barátja vagyok, ha egyet értek vele és akkor is, ha nem. És teszem ez ingyen és bérmentve, minden érdek nélkül. Egyszerűen azért, mert rohadtul nem akarok egy olyan világban élni, ahol mások szabják meg, mit gondolhatok, és mit mondhatok. És bennem a több a gerinc, mint a cégekben, akik jó reklámlehetőséget láttak az énekesben, de rögtön szerződést bontottak, mihelyt úgy ítélték meg, rosszat tenne a piárjuknak, ha együtt emlegetnék őket. Lehet, ez üzletileg helyes, de szerintem egyszerű csótánytempó. De mit várok el az üzleti élet „nagyjaitól”?

Azt már csak mellesleg említem meg, hogy még a saját szakmájukhoz se értenek. Nekik úgyis csak a reklám kellett volna az egész buliból. Mekkora reklámlehetőséget hagytak ki! Ha kitartanak, sokkal többen beszéltek volna a cégeikről.  De én tanítsam nekik a szakmát?

Valamikor, az1848-as, mikor még a gaz állam gyakorolta a cenzúrát, bizonyos ifjak, március táján úgy vélték, hogy ez ellen tenni kéne valamit. Meg is próbálkoztak vele. A próbálkozást azóta is úgy emlegetik az 1848-49-es szabadságharc. Gondolom, senki sem vonja kétségbe, hogy dicső fejezete múltunknak.

De sajnos gyáva nyulat nemzett Núbia párduca. Ma már nincs szükség cenzúrára, a nép maga cenzúrázza magát. Idáig sikerült leküzdeni magunkat.

Kösz, én jól vagyok.

És ti?

Címkék: Fősodor, Replika
http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/23223/pics/lead_800x600.jpg
Fősodor,Replika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?