Informatika az iskolában

Cabe

Mint a borongós idő, úgy köszöntött be hozzám Háteszasztyán Abelárd, a búsképű informatikus. Róla csak annyit, hogy együtt indultunk a kisbetűs életnek, de szétváltak útjaink, míg én manapság a széltolásban jeleskedem, ő egy tizenkét osztályos iskolában – általános és gimnázium – igyekszik minden eszközzel gátolni a számítógépek használatát, mint rendszergazda. Teszi mindezt közfoglalkoztatottként, akkora pénzért, hogy mostanában ritkán fizet be világkörüli utakra.

- Olvastad? – kérdé búsan és ősz lett. Majd tél.

Gyorsan visszakérdeztem, nehogy a jégkorszak is beköszöntsön, mert fázós vagyok.

- Mit?

- A HVG írta, hogy a Microsoft szerint feltétlenül szükséges a kódolás beépítése a Nemzeti Alaptantervbe. És ők ezt még támogatnák is.

- Akkor mi a hézag?

- Az nincs. Mint ahogy megfelelő gépek sincsenek, meg kellő számú és képzett tanerő sincs. De a gyerekek adottak!

- Ugye, hogy nem oly rémesek az állapotok! A lényeg megvan egy iskolához. Csak te siránkozol mindig.

- Naná! Odaviszek egy gépet az iskolatitkárnak, - aki nagy hatalom, rögtön a portás után következik -, s a hölgy tapsikol az új eszköznek, örömében. Ami, mellesleg hat éves típus. Nem az öröme. A gép. De legalább használtan kaptuk. Ennyit a felszereltségről. De ne ennyit! Meséljem el, hogy az iskolai wifi belépési kódja szigorúan titkos, mert ha a tanárokon kívül a diákok is bejelentkeznének, bedőlne az egész wifi, mint Jerikó falai, mikor Józsué kisebb körsétát tett, kürtölve, a város körül? Vagy beszéljek az intelligens táblák falrengető számáról, van vagy négy az egész suliban. Mondjuk ez nem is gond, mert csak egyetlen tanerő szokta és tudja használni, azt az egyet, mely pont az ő termében van.

- Abelárd, te olyan negatív vagy, mint a mínusz kettő! És mindig borongsz.

- Dehogy! Például az csúcs, hogy a nemzetközi multi ingyen biztosít a suliknak szoftvereket az oktatáshoz. Így legalább tuti, hogy a programjaikon kiképzett tanulók csak azokat tudják használni, ha majd végeznek. Okos cégek így vágnak alá a konkurenciának. Ami igazából nincs is. Bár ha az nézem, hogy hetente csak egy informatika óra van… Az ő szoftvereiket se tanulják meg kezelni a kiskorú haramiák. És örüljünk, hogy egyáltalán adnak valamit. Mert ha venni kéne az oktatáshoz szükséges szoftvereket… Meséljek arról, hogy több hónapot kell várni egy megrendelt nyomtatópatronra?

- És ha kifogyott? És nincs raktáron?

- Akkor nem nyomtatnak. Csak engem piszkálnak, hogy miért nem lehet nyomtatni. Arra a papírra, amit a tanárok maguk hordanak be. Mert az sincs.

- És mi van?

- Áram. Az áramellátás nem szokott akadozni. Ez meg már egy rohadt nagy eredmény, így, a XXI. század elején. És sűrűn szoktam is imádkozni a biztosítékok és elektromos kábelek egészségéért, mert az egyetlen szünetmentes tápegységünk bekrepált. Áramkimaradás esetén úgy száll el a rendszer fő kiszolgálója, mint a régi partizánok ajkán a dal.

- Nem lesz ez jó így, Abelárd. Te mindenféléket kibeszélsz nekem, mikor tudod, hogy képes vagyok és meg is írom.

- Na és? Legfeljebb jelölnek majd a jövő évi Snowden-díjra. És ha minden kötél szakad, tán engem is befogad Putyin. Arrafelé, állítólag, tudnak róla, hogy az informatikáé a jövő. De már a jelen is.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/23201/pics/lead_800x600.jpg
Busongó,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?