Történelmi átverések

Cabe

Aki a történelem tanulmányozására vetemedik, - jaj, az ily gaz népnek! - mindenekelőtt azzal kell számot vetnie, mit hisz el a korabeli feljegyzésekből, mit vesz komolyan az utókor értékeléséből. Vegyük példának okáért a hazai történelemtudományt. Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem ellenére, súlyos hiányosságokra kell felhívnom a jó szándékú érdeklődők figyelmét. Alapos és sokrétű vizsgálatok alapján, arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nem csak az iskolai történelemkönyvekben, valamint a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő munkákban lelhetők fel hibák, tévedések, félreértelmezések és elhallgatások, de még az olyan korszakalkotó, átfogó művekben is, mint például Wiharfelleghy Zuárd: „A magyarok bejövetele és kimenetele” című alkotása.

De így vagyon ez rendjén. Mivel aki csinálja a történelmet, az a legritkább esetben ír róla, aki pediglen írásra adja a fejét, annak többnyire fogalma sincs a történelem alakításának mikéntjéről. Legfeljebb a meghamisításáról.

A történelem valótlan tálalása nem csak drága honunkban emelkedett eposzi magasságokba, de világszerte a Mount Everest-et ostromolja. Közhely az, hogy a történelmet a győztesek írják. És nem is igaz. Történelmet a vesztesek is írnak. Kétféleképp is, egyrészt drága legyőzőik talpát nyalva, másrészt úgy állítva be a vereségeikhez vezető eseménysorozatot, mintha az meg sem, esetleg nem egészen úgy történt volna.

És végső soron nem is veszítettek.

Egy ily dicső nemzet sosem maradhat alul!

Az erkölcsi győzelem mindig a miénk!

Ha esetleg mégse, hát akad kies hazában elég írástudó bértollnok, aki megírja az adott kurzusnak épp megfelelő történelmet.

Hogy az netán homlokegyenest ellent mond annak, amit még előző nap is okítottak?

Mit számít!

Mindig lehet újabb kutatásokra, valamint az előző rezsim átkos történelem hamisításaira hivatkozni.

Hogy az írott történelem köszönőviszonyban sincs a valóban megtörtént eseményekkel?

Mit számít!

Ki veszi észre?

És ha ne adj Isten, akad is olyan kekec könyvmoly, aki felemeli a szavát, azt erőből, villámsebesen bele lehet döngölni a betonba.

Megvannak erre a megfelelő módszerek.

És a megfelelő emberek.

Hol vannak már azok a boldog idők, mikor még hivatalos kormányzati cenzúra működött, a haza nagyobb üdvére. Azokban a boldog napokban, hivatalokban üldögélő bal, - avagy jobbfékek - a fentről kapott ukázoknak megfelelően, húzták, nyúzták és torzították az irományokat.

Kritika óne, csak hatalmi radír.

De ez, a fejlődés, haladás nagyobb dicsőségére már a múlté. Most a milliónyi fafej cenzort országa vagyunk.

- Ez nem passzol az én véleményemhez, tehát átkozott szemét! – sikolt a törpeuszkár elméjű ítész, és kommentel és dorongol.

(A szerző ezúton kér elnézést a törpeuszkároktól. Azok aranyos és intelligens állatok.)

 

Persze mit is beszélek. „Én véleményem”?

Ilyen nincs.

Csak a csordaösztöntől hajtva átvetett gondolatpanelek vannak.

És programozott agyak.

Valaha, valahol, valaki megírta a programot és fut a jónép ócska hardverjén, amit nagyképűen agynak hív.

Önálló, eredeti gondolat nem fér a ciklusokban ismétlődő programba. A program több, mint az ész, több, mint az értelem, több, mint az ember.

Akire nincs is igazán szükség.

Csak szolgára. Lehetőleg rab szolgára. Rabszolgára. Ostoba rabszolgára.

És a buta rabszolga a legjobb cenzor. Átmosott agyával észre sem veszi, hogy a betáplált programot hajtja végre.

De a legfőbb, még azt sem veszi észre, hogy rabszolga.

Nem figyel fel arra, hogy a rabszolgának robotolnia kellett, hogy vacsorát kapjon és valami vackot éjszakára. Ő már a kemény munkával megkeresett pénzén vehet magának élelmet és lakhat a „saját” lakásában.

És ha nem dolgozik, nem csördít a nyaka közé a hajcsár. Csak nem tudja fizetni a számláit és ugrik a lakása.

Mehet a híd alá, meg koplalhat kedvére és koldulhat, hogy a könyöradományokból ne haljon éhen. És lophat, ha ráviszi az önfenntartási ösztön. Esetleg valami homályos vágy, valami szebb, jobb üveggyöngy után.

Mint látjuk, a fejlődés és a haladás töretlen.

Úgy hívják helyben járás.

Éljen az iskolai történelemoktatás, mely a tantervnek megfelelően elveszi a gyerekek kedvét a történelem tanulásától. Éljen az iskolai történelemoktatás, mely még a lehetőségét is kiírtja az önálló gondolatoknak.

Nincs szükség az összefüggéseket meg- és átlátó polgárokra.

Csak rabszolgákra.

Uff, én beszéltem.

 

 

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/22989/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?