Kupakői Mikulás

Cabe

- Kampányolok! Kampányolok a Mikulás ellen! – toppant be békés magányomba Ürdüngen Szvetozár, mint egy hívatlan gőzmozdony. Ez utóbbira abban is emlékeztetett, hogy talpig fekete szerkót viselt és füstölgött, mint egy gyárkémény az ötvenes évek propagandafilmjeiben. Kis, fekete baseball sapóját elegáns, apró vörös szarvak díszítették.

- Miért? – érdeklődtem, egyrészt, mert kíváncsi ember vagyok, másrészt, ha elmondhatja az épp aktuális őrületét, hamarabb szabadulok tőle.

- Nem miért! Mi ellen! Le a Mikulással! Vesszen a klerikális reakció szekértolója! A vallásilag inkorrekt vénember!

- Szveti, te olyan hülye vagy, mint az éti csiga hegymenetben – emlékeztettem masszív és megalapozott véleményemre. – Mi bajod a Mikulással?

- Nekem? A Mikulással? Semmi!

- Akkor meg…?

- Fogd fel – magyarázta nekem, mint egy értelmileg különösen csökött lajhárnak, igen lassan, és gesztikulálva. – Nem helyes, hogy a Mikulás itt repked a szánján, meg mászkál a tetőkön, becsusszan a kéményeken és csokit hoz a gyerekeknek! Mit fognak szólni ehhez a muzulmán bevándorlók gyermekei?!

- Ők nem szeretik a csokit?

- De! De nem ez itt a kérdés. Meg kell szüntetni a Mikulást. Nem érted? Keresztény! Valami Miklós püspök volt eredetileg valahol Anatóliában és…

- Valami bajod van a keresztényekkel?

- Nekem semmi. De a bevándorlók…

- Szveti, egész Kupakőn egyetlen bevándorló él, az öreg Veiszmann Mózsi bácsi és ő is a szomszéd városból, a négy kilométerre lévő Turulhadházáról költözött át. És ennek is vagy hatvan éve.

- Ezért tart itt ez a világ! Mert az ilyen maradiak, mint te, meg a hasonszőrű gengszterek nem értitek az idők szavát Politikai korrektség!

- Hogy jön az ide?

- Nem szabad megsértenünk az érzékenységét senkinek! Ezért kell eltörölnünk a Mikulást. Épp most olvastam az interneten, hogy Norvégiában némelyik templom faláról leszedik a keresztet, Olaszországban meg egy iskolában elmarad a karácsonyi ünnepség, hogy ne sértse a más hitű gyerekek vallási érzékenységét!

- Le vagy maradva egy brossurával. Le mondott annak az iskolának az igazgatója. Még a muzulmán szülők is tiltakoztak a hülyesége ellen.

- Ez nem hülyeség! Nem sérthetünk meg másokat azzal, hogy kétes értékű, porszagú ünnepeket kényszerítünk rájuk!

- A Mikulás nem kényszer, hanem lehetőség. Lehetőség a szülőnek, hogy örömet szerezhessenek, a gyerekeknek meg, hogy csokit ehessenek. Ennyi – tromfoltam le. – Ha valaki ebbe is politikát akar belevinni, az akkora marha, mint a boldogtalan emlékezetű Rákosi pajtás volt az ötvenes években, aki igazi grincshez méltón el akarta törölni a karácsonyt, hogy fenyőünnep legyen helyette. Vagy még az se.

Végigmértem.

- Egész jó a szerelésed. Pont megteszi egy krampusznak. Lesz itt a szomszédban, sok gyerekkel egy Mikulás-ünnepély elkísérhetsz krampuszkodni. Meg hozhatod a zsákomat, úgyis fáj a derekam nincs kedvem cipekedni – mondtam és felvettem a Mikulás köntösömet. Kicsit bő volt. Sebaj. Vannak cingár Mikulások is. És egészen lüke krampuszok is.

http://paprika.blogstar.hu/./pages/paprika/contents/blog/22953/pics/lead_800x600.jpg
A világ rükvercben,Fősodor,Kupakői históriák,Szatíra
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?